Mos Maiorum - A politika íratlan szabályai

Navracsics és Cameron egy cipőben

SZEMLE

2012. május 05. - Lorencsics Emese

echr_uclshrp.com.jpgKihasználva jelenlegi elnökségét az Európa Tanácsban, változásokat követel Nagy-Britannia az Emberi Jogok Európai Bíróságának (European Court of Human Rights, ECHR) rendjében. 

Az Emberi Jogok Európai Bírósága
uclshrp.com


Az április 19-én és 20-án tartott brightoni konferencián a királyság szerint az Európa Tanács mind a 47 állama elfogadta azokat a reformjavaslatokat, amelyek átalakítanák a Bíróság ügykezelési rendjét. Ez az ún. Brighton-nyilatkozat, ami – az ECHR elnöke, Sir Nicolas Bratza szerint – nem fog drámai változásokat hozni. Az ET tagállamainak 2013 elejéig kell aláírniuk a tervezetet, utána pedig akár évekbe is telhet, mire bekövetkezik a tényleges változás.


Az Egyesült Királyság nem gondolja, hogy egyedül lenne érdekelt a reformok bevezetésében, hiszen az elmúlt évek során a törökországi Izmirben és a svájci Interlakenben is tartottak hasonló konferenciát. A Bíróság tavaly decemberben maga is elismerte, hogy szükségszerűek a változások, hiszen az ügyek túlzottan magas száma hátráltatja őket munkájukban. Cameron egyenesen arról beszélt, hogy veszélyben vannak azokat az esetek, ahol tényleges és súlyos emberi jogi jogsértés történt, hiszen a sok apró-cseprő ügy elvonja róluk a figyelmet.


Az Emberi Jogok Európai Egyezményének tervezett reformjaiban kiemelik majd a szubszidiaritás és a mérlegelés elvét, melynek értelmében kevesebb ügy kerülhet majd a bíróság elé. Ha végig tudják vinni a tervezetet, a helyi bíróságok nagyobb teret kapnak majd emberi jogi ügyek kivizsgálásában és azoknak az ECHR felé való továbbításában. Egy másik módosító indítvány szerint bővítenék az ECHR jogát arra, hogy visszadobjon ügyeket. Továbbá a felpereseknek az eddigi hat hónap helyett csak négy állna rendelkezésükre arra, hogy miután kimerítették a hazai jogorvoslati lehetőségeket, az ECHR elé tárják ügyüket, ezáltal elérhető lenne a felhalmozódott ügyhátralék csökkentése.


Az Emberi Jogi Bíróság már korábban is tett hasonló intézkedéseket a beérkező ügyek számának csökkentése érdekében – például már egy egy bíróból és egy jogi asszisztensből álló páros is kiszűrheti az elfogadhatatlan eseteket –, azonban tisztában vannak azzal, hogy mindez nem volt elég. A legnagyobb probléma az ismétlődő ügyekkel van; ezekből 2012 elején mintegy harmincnégyezer érkezett, míg az összes beérkező eset száma március végén 149000-re rúgott. Ezek között nagyjából húszezer olyan akad, ahol ténylegesen és súlyosan megsértették az emberek jogait.


Cameron szerint azért is égetőek a reformok, mert a bíróságnak túl nagy hatalma van; gyakran olyan esetekkel foglalkozik teljesen feleslegesen, amelyek – szerinte – a nemzeti bíróságok által már kifogástalanul megítéltettek. Ezek helyett pedig a valódi jogsértésekre kellene koncentrálnia. Ugyanakkor sokan attól félnek, hogy ezek az intézkedések nem csak a bíróság munkaterhelésén könnyítenek, hanem erejét is nagyban csorbítják. Ezt nyilván nem a nyugat-európai demokráciák lakosai fogják a bőrükön érezni, hiszen ők relatíve kevés ügyet tárnak a bíróság elé. A problémás országok azok lesznek, ahol a független és hatékony helyi igazságszolgáltatás hiányában az emberek kénytelenek az ECHR-hez fordulni. Itt pedig – amellett, hogy függetlenek tárgyalják ügyüket – drága ügyvédeket sem kell felfogadniuk. A negyvenhét országból öt, élükön Oroszországgal és Törökországgal, adja a függőben lévő keresetek hatvan százalékát.


De miért is került összetűzésbe az ECHR és Nagy-Britannia? Az egész az elítéltek szavazati jogával kezdődött még 2004-ben. Ekkor a bíróság úgy ítélte meg, hogy Nagy-Britannia megsértette a gyilkossággal elítélt rab, John Hirst jogait azzal, hogy nem engedte, hogy szavazzon a választásokon.

hirst_telegraph.co.uk.jpgAz egykori rab, John Hirst
telegraph.co.uk 


Hirst azért indította el kampányát, mert úgy gondolta, emberi méltóságát sértik azzal, ha megvonják tőle a jogot, hogy állampolgárként részt vehessen a demokrácia döntéshozatalaiban. A börtönben eleve nem kezelik őket teljes jogú emberként, így viszont még maradék becsületüket is elveszítik. Az ügyet 2004 márciusában vitte az Emberi Jogok Európai Bírósága elé. Az ítélet szerint Nagy-Britannia megsértette az Emberi Jogok Európai Nyilatkozatát.


Ha Nagy-Britannia továbbra is szembemegy a bíróság döntésével, az több tízmillió font büntetést vonhat maga után, ezért Cameron kénytelen volt beadni a derekát. A korábbi tervezettel ellentétben, ami a négy évig terjedő szabadságvesztéssel sújtott raboknak adna szavazati jogot, csak az egy évet vagy annál kevesebbet letölteni kényszerülők voksolhatnának.


Persze nem könnyű eldönteni, hogy járhat-e szavazati jog az elítélteknek vagy sem. Lord Firkin szerint azok a személyek, akik olyan súlyos bűncselekményt követtek el, hogy börtönbe kerülnek, elveszítik a jogot, hogy beleszóljanak abba, hogyan is irányítsák az országot. Hirst érvelése, miszerint emberi méltóságát sértették szavazati jogának felfüggesztésével, gyenge lábakon áll. Nyilván a jog elvétele senkit sem fog meggátolni egy bűncselekmény elkövetésében, de azzal, hogy súlyos bűnt követ el, már önként kivonja magát a közéletből.


A szavazati jog megtartása mellett kardoskodók legfőbb érve, hogy azáltal, hogy elvesszük a jogot, gátoljuk a foglyok rehabilitációját illetve azt, hogy a közösség törvénytisztelő tagjaként élhessenek börtönéveik alatt is. Peter Selby börtönpüspök szerint az intézkedéssel csak azt a sztereotípiát erősítik tovább, hogy az, aki egyszer megszegte a törvényt, már sosem fog megváltozni, a társadalom fejlődésének útjába ne szóljon bele, és amúgy is, az ő véleménye egyáltalán nem is számít.


Hirst szerint mindenképpen pozitív lenne, ha a rabok is szavaznának, hiszen egyrészt végre őket is meghallgatnák a törvényhozók (felmerül a kérdés: ha az elítélteket korábban nem érdekelték a törvényhozók intézkedései, akkor fordított esetben miért érzi ennek szükségét?), másrészt pedig náluk is kopogtatnának a jelöltek a szavazatokért. Képzeljünk csak el egy választási kampányt abban az esetben, ha a foglyok is szavazhatnak – vajon milyen ígéretekkel indulnának a pártok? „Szavazz ránk, hogy négy évvel hamarabb szabadulj!”


Persze nem Nagy-Britannia az egyetlen európai ország, ahol korlátozzák a rabok szavazati jogát. Tizenhárom országban az eltiltás attól függ, hogy milyen jellegű bűncselekményt követett el az elítélt. Olaszországban, Máltán és Lengyelországban csak a súlyos bűnt elkövetőket fosztják meg joguktól, míg Görögországban azokat, akik életfogytiglani börtönbüntetést kaptak. Németországban a demokratikus rend megbontóinak kell távol maradniuk az urnáktól, Ausztria pedig 2005-ben oldotta fel azok korlátozását, akiket egy évnél hosszabb ideig terjedő szabadságvesztéssel sújtanak. De azok, akik választási csalás miatt kerültek börtönbe, továbbra sem szavazhatnak. Nagy-Britannia mellett Oroszország, Örményország, Bulgária, Csehország, Észtország, Luxemburg, Románia és Magyarország elítéltjei egyáltalán nem szavazhatnak.
 

prisoner-voting_echrblog.blogspot.com.jpgVan, ahol szavazhatnak a rabok is
echrblog.blogspot.com


Persze ellenpélda is van; több ország, így Dánia, Svédország vagy Svájc egyáltalán nem rendelkezik hasonló tiltással. A gyakorlatban azonban a szigorú kritériumok több helyütt is megnehezítik a rabok számára a szavazást. Írországban 2006 óta a rabok postai úton a saját választókerületükben szavazhatnak.
 

VEZÉRKOMMENT

Nem csak a britek, Magyarország is összerúgta a port a bírósággal. A történet gyökerei 2004-re nyúlnak vissza, amikor is Fratanolo János, a Magyarországi Munkáspárt 2006 korábbi elnöke egy vörös csillaggal a kabátján adott interjút a televíziónak. Magyarországon – a horogkereszt mellett – a vörös csillag is tiltott önkényuralmi jelképnek minősül, így aki ezt terjeszti vagy nagy nyilvánosság előtt hordja, vétséget követ el és pénzbüntetéssel sújtandó. Miután 2007-ben Fratanolót megrovásban részesítették, az ECHR-hez fordult, ami jogsértőnek minősítette a magyar ítéletet. A bíróság június 8-ig négyezer euró kártérítés, és a kétezer négyszáz eurós perköltség kifizetésére kötelezte a magyar államot. A csavar az ügyben, hogy ha Magyarország teljesíti a bíróság követeléseit, saját jogszabályával megy szembe; Navracsics Tibor szerint ilyen esetben az Országgyűlésnek kell döntenie. A miniszterelnök-helyettes már állást is foglalt az ügyben: múlt pénteken benyújtott határozati javaslatából az derül ki, hogy nem ért egyet az ECHR ítéletének végrehajtásával. Ezután több szervezet, így az Amnesty International Magyarország és a Társaság a Szabadságjogokért is felszólította Navracsicsot, hogy vonja vissza javaslatát, hiszen a kormánynak, mivel Magyarország az Európa Tanács tagja, tiszteletben kell tartania a rá háruló kötelezettségeket.

Lorencsics Emese

A bejegyzés trackback címe:

https://mosmaiorum.blog.hu/api/trackback/id/tr874489940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása