Médiapolitológusok árnyékuralma Svájcban

2011. október 02. - Pócza Kálmán

Claude Longchamp
(Forrás: nzz.ch)

KOMMENTÁR

A magyar nyilvánosság az utóbbi tíz évben nemcsak hozzászokott a jól-rosszul felkészült médiapolitológusok állandó jelenlétéhez, de talán már ki is ábrándult belőlük. Svájcban azonban még csak a mostani parlamenti választások előtt lepték el a médiát a megmondóemberek. A jelenség árnyoldalaira azonban már az alpesi országban is figyelmesek lettek, sőt megoldási javaslatuk is van.

 

Minden bizonnyal viszonylag kevés dolog van, amiben Magyarország előrébb jár az alpesi országnál: az egyik ilyen azonban egészen bizonyosan a médiapolitológusok uralma. Ahogy a miniszterelnök-jelöltek vitájának hagyománya is igen korán kialakult nálunk (bő 12 évvel megelőzve a műfaj brit bevezetését), úgy úgy tűnik, hogy a média nálunk jóval korábban felfedezte a politológusok hadát is.

Regula Stämpfli, az egyik legbefolyásosabb svájci politológus. (Forrás: 20min.ch)

A Berner Zeitung nemrégiben összeállította a hét legbefolyásosabb svájci politológus listáját, akik a kis ország médiafelületeit az utóbbi egy hónapban (és az elkövetkező három hétben) megtöltötték/megtöltik. A svájci kollégák azonban a hivatalos magyarázatok kiszervezésének hátulütőit is rögtön észlelték: a függetlenség és a tudomány köntösébe burkolt hírmagyarázatok nem ritkán tendenciózusak.

Szépen becsomagolt politikai preferenciák, az objektivitás látszata mögé bújtatott szubjektív vélemények, tisztázatlan politikai kötődések, a transzparencia hiánya - ismerős problémák a magyar hírfogyasztók számára. Svájcban azonban alighogy ellepték a médiát, máris megkérdőjelezik a politológus hírmagyarázók szavahihetőségét.

Jürg Steiner, a University of North California és az Universität Bern professzor emeritusza szerint a problémát részben az okozza, hogy Svájc egy kis ország. Az Egyesült Államokban Steiner szerint azért nem okoz gondot, ha politológus hírmagyarázók közvetítik az információkat, mert ott java részt olyan agytrösztök munkatársai nyilatkoznak, amelyeknek politikai és metodológiai preferenciái közismertek. Mindenki tudja, hogy hova tegye a nyilatkozót.

Számunkra már ismerős kérdések tömkelege merül fel az alpesi országban: kik is ezek az emberek, milyen háttérrel rendelkeznek valójában? Tényleg csak magyarázatot adnak vagy egyben politikai értelemben cselekszenek is? Kommentátorok vagy maguk is politikai szereplők lennének? Milyen metodológiai és még inkább milyen értékválasztási vagy politikai preferenciával bírnak a semlegesség mezébe öltözött politológusok?

Svájcban azonban csak egyetlen olyan agytröszt van, amelyik nyíltan vállal értékpreferenciákat (Avenir Suisse). A svájci médiapolitológusok java része inkább egyetemi oktató, akiknek elvileg hivatalból nem lehetnének értékpreferenciái. Steiner szerint ugyanakkor megoldást jelentene a problémára, ha az újságírók egyszerre több politológust kérdeznének meg adott kérdésben: a közönség számára ugyanis ebben az esetben rögtön nyilvánvalóvá válna, hogy ugyanazt a jelenséget többféleképpen is lehet értelmezni. Hogy aztán ez valódi megoldást jelent-e a problémára, vagy csak ahhoz járul hozzá, hogy a politológusokat is besorolják valamelyik párt mögé, az Svájcban egyelőre a jövő kérdése marad.

A bejegyzés trackback címe:

https://mosmaiorum.blog.hu/api/trackback/id/tr183273130

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hörcher Ferenc 2011.10.05. 20:22:08

Néhány dolgot, szubjektíven szeretnék hozzáfűzni - úgyis, mint nem politológus, de "megmondóember".
- szerintem a semlegességi követelmény a múlté. Inkább azt kellene elvárni minden politológustól, hogy a saját politikai nézőpontját - esetleg intézményes kötődéseit tegye világossá. Ez a vita már Magyarországon is lezajlott, semmi eedménye nem lett.
- Nyilvánvaló, hogy a párhuzamos vélemények megjelentetését nem lehet minden fórumon megoldani. Ráadásul az ilyen típusú hazai gyakorlat sem túlságosan bíztató, noha ezeknek a szövegtípusoknak, műsoroknak általában nagy az olvasottsága, nézettsége.
- A médiapolitológus valójában a közhangulat tolmácsolója és persze alakítója. Van professzionális tudása, de a médiában inkább a meggyőzőereje számít, ami sokszor független a szakszerű tudásától.
A médiapolitika korszakában valószínűleg nem lehet megszabadulni a médiapolitológustól, de talán az jó, ha nem szűkül le a lista egy 7 fős garnitúrára, hanem minél több hangot engednek megszólalni a nyilvánosságban.

HHF

Földi Bence 2011.10.09. 01:53:22

Kicsit vitatkoznék Hörcher Ferenccel az semlegesség kérdésével kapcsolatban. Úgy vélem, hogy a médiapolitológusnak (vagy a Körösényi-Tóth-Török-féle tipológia [http://www.poltudszemle.hu/szamok/2008_2szam/2008_2_korosenyi.pdf] politikai elemzőnek) tárgyilagosnak és objektívnek kell lennie, amennyire a helyzet engedi. Elvégre különbözik ez a szakma a publicista újságírókétól, tudományos megalapzottságot illetve fogalomkészletet igényel(ne).
Tény, hogy nem ebbe az irányba tendálnak a dolgok sem itthon, sem bárhol máshol, de azt is jó megoldásnak tartom, amit az Egyesült Államokban több politológus, itthon pedig a Századvég munkatársai (Giró-Szász, Kumin) tettek: felvállalták politikai hovatartozásukat, így minden elemzésük esetében tudatában vagyunk annak, hogy ez mely politikai oldalhoz kötődő értelmezés. Hosszú távon ez lehetne a jövő, mert én is tisztában vagyok azzal, hogy a semlegesség fátyla mögé nem lehet örökké elbújni.

Hörcher Ferenc 2011.10.09. 09:17:25

@Földi Bence:

Tényleg csak kicsit vitakozot velem. És ezek szerint jó megoldásnak látja azt is, amit én javasoltam.
De akkor most én erősítenék az állításomon: a politika természetétől idegen lenne az "obejktív", "tudományos" elemzés. LEgaábbis abban a pillanatban, amint személyekről is szó van, nem csak számokról. A számszaki politológus talán még lehet semleges (bár tanult kollégám, MAK szokott arra hivatkozni, hgoy a statisztikai számokat is mi, emberek állítjuk elő, vagyis azok sem semlegesek). De az emberi cselekvőkről szóló beszámoló per definitionem nem.
És ezért fontos szerintem, hogy mindenki tegye ki az asztalra, hogy "honnét" beszél.

HHF

blézer 2011.10.09. 10:41:16

Ezt a dolgot a médiának kellene/kellett volna megoldani, a következőképpen: a megmondóemberek nyilatkozatait csak úgy közölnék, hogy egyben közölnék azt is, az illetőnek vagy az adott cégnek, amelyhez a megmondóember kötődik, kivel, milyen szerződései vannak. Nem kell külön szerződéseket csatolni, nem kell hosszasan sorolni a pártokat, önkormányzatokat, egyéb szervezeteket, praktikusan valahogy így képzelem el: "XY, aki jelenleg a Baljobb Párt, az önkormányzati választások során pedig a Közepes Közép Párt tanácsadója volt, úgy véli...:". A szereplőket rá lehet kényszeríteni arra, hogy az ügyfeleiket nyíltan felvállalják, hiszen muszáj szem előtt lenniük, aki mégsem vállalja, nem fog látszani. Előbb utóbb el fogja árulni....