Szerethető pártokat!

2011. október 21. - Ruzsbaczky Zoltán
Forrás: guardian.co.uk

SZEMLE

Nem csak a magyar politikusok szeretnék, ha jobban szeretnék őket vagy legalább a pártjukat. A pártokkal szembeni ellenszenv ugyanis nem magyar sajátosság. A kérdés csak az, hogy vajon mit lehet tenni azért, hogy nagyobb legyen a pártok vonzereje? Egyáltalán: szükséges-e, hogy az emberek szeressék a pártokat?

Nagy-Britanniában érdekes diskurzus bontakozott ki arról, hogy miképpen lehetne vonzóbbá tenni a párttagságot a britek számára. A kérdés a politikai kultúra szempontjából is fontos, hiszen a párttagságot a politikai részvétel egyik legalapvetőbb formájának tekintették sokáig. A mostani brit felvetések lényege az, hogy visszanyerjék az embereket a pártok számára. Brit véleményformálók szerint ugyanis a pártok taglétszáma aggasztóan alacsony, ez pedig több problémát vonhat maga után.

A nagyobb taglétszám mellett több érv is szól, amelyből a mostani vitában kettőt emeltek ki a publicisták: először is, a lakosság arányához mért alacsony taglétszám (a brit választópolgárok alig 1,5 százaléka párttag) miatt sokan gondolhatják úgy, hogy a pártok nem képesek a brit társadalom érdekeit megjeleníteni vagy éppen képviselni. A másik érv arra mutat rá, hogy az alacsony taglétszám a politikai utánpótlás biztosítása szempontjából sem ad okot optimizmusra. A kis merítési lehetőség megakadályozza ugyanis, hogy a pártok megtalálják a tehetséges politikusjelölteket és az ideális képviselőjelölteket. A nagyobb merítési lehetőség magában hordozná azt a lehetőséget, hogy több alkalmas, vagy éppen kiemelkedő képességű jelölt kerüljön a politika nagyszínpadára, hogy tényleg tehetséges politikusai legyenek az országnak.

Munkáspárti propagandafotó.
Forrás: guardian.co.uk

A pártok taglétszáma persze nem volt mindig ilyen alacsony. Nagyjából ötven éve csak a Konzervatív Pártnak majdnem 3 millió tagja volt, amely azóta jelentős mértékben csökkent – igaz, a mélypont a 2000-es évek elején volt: ekkor alig több, mint 200 ezren rendelkeztek tagsággal. Elemzők szerint a taglétszám csökkenésének több oka is volt, ám az egyik legfőbb kétségkívül az úgynevezett „single-issue group”-ok megjelenése. Ezek a politikai nyomásgyakorló csoportok általában csak egyetlen problémára fókuszálnak, ráadásul azt sem várják el, hogy a tagok részt vegyenek rendezvényeken, vagy más munkában működjenek közre. Kevesebb aktivitás, ám olykor nagyobb közfigyelem – talán ezért is tűnnek vonzóbbnak az átlagemberek számára ezek a „single-issue group”-ok.

Hogyan lehetne segíteni a pártok helyzetén? Hogyan lehetne vonzóbbá tenni a pártokat? – teszik fel a kérdést a demokrácia minőségéért aggódó brit elemzők. Korábban a konzervatívok, mostanában pedig a munkáspártiak próbálkoznak egy olyan támogatói rendszer megvalósításával, melynek tagjai hasonló jogokat kapnának, mint a teljes jogú (értsd: fizető) párttagok. Bevezetnék az Egyesült Államokban már megszokott rendszert, miszerint a területi képviselőjelölteket ezek a támogatók a tagokkal együtt választhatnák meg.

A probléma ezzel csupán annyi, hogy választáson indulni az Egyesült Királyságban sem olcsó mulatság. Iain Dale képviselő saját bevallása szerint 40 ezer fontot költött a választások előtt, hogy versenyképes lehessen. Ezt pedig nem minden politikai pályára készülő potenciális képviselőjelölt engedheti meg magának. De az „előválasztások” megtartása sem lenne olcsó mulatság, hiszen a képviselőjelölti helyekért folytatott „előselejtezők” során a jelölteket be kell mutatni különféle rendezvényeken. A konzervatív képviselőjelöltek 2010-es előválasztásai (melyek egyébként úttörőnek számítottak Nagy-Britanniában) Totnes és Gosport körzetekben egyenként 40 ezer fontjába került a pártnak. Ekkor minden, az adott körzetben bejegyzett választónak postán keresztül adtak lehetőséget a véleménynyilvánításra. Az előkampány magas költségei ellenére az mindenesetre kiderült, hogy a választók inkább a lokálpatriotizmust értékelik, és kevesebb érdeklődést tanúsítanak a jelöltek ideológiai beállítottsága, vagy párthűsége iránt.

Nick Clegg, a liberális demokraták vezére.
Forrás: dailymail.co.uk


A
brit Munkáspárt köztes utat választana a taglétszám növelésére: a korlátozott jogokkal felruházott támogatók csak a párt vezetőjének megválasztásába szólhatnának bele, a parlamenti képviselőjelölteket viszont nem ők választanák ki. Ezt a módszert alkalmazza egyébként a francia Szocialista Párt is: a PS jövő évi elnökjelöltjére mindenki szavazhat, aki bedob egy jelképes összeget – egy eurót – a „perselybe”.

Valószínűleg még eltart egy darabig az ötletelés, míg valamiféle kompromisszumos megoldást nem találnak a pártelitek tagjai. A végeredményt persze minden bizonnyal nagyban fogja befolyásolni az a korábbi tapasztalat is, hogy a választók nem fordítanak különösebben nagy figyelmet az ideológiai meggyőződésre vagy párthűségre. Ez viszont felveti a kérdést, hogy vajon a pártoknak jó-e, ha a gyenge pártkötődéssel rendelkező támogatók révén olyan képviselők kerülnek az Alsóházba, akik önállósítják magukat, sőt adott esetben a pártérdekkel ellentétesen szavaznak? A pártelitek válasza minden bizonnyal tagadó lesz. Másrészről viszont, ha a választók úgy érzik, hogy komoly beleszólásuk van a dolgok vagy akár csak a párt életének alakulásába, azáltal nőhet a pártok népszerűsége vagy akár a pártok taglétszáma is. Mindkét megoldásnak vannak előnyei és hátulütői, így valószínűleg a kettő között kellene valahogy megtalálni az egyensúlyt.

VEZÉRKOMMENT

Pártok nélkül nincs 21. századi politika (a modern világ már csak ilyen), párttagok és támogatók nélkül viszont nincsenek pártok. Itt tartunk tehát a 21. század elején, amikor a pártokra úgy van szükség, hogy közben mindenki utálja őket. Kétségkívül igaz, hogy a pártoknak sokat kellene tenniük azért, hogy „szerethetőek” legyenek, de csendben megjegyezzük, hogy nekünk, választópolgároknak is át kellene gondolnunk a pártokhoz való viszonyunkat. A 21. századi politikában ugyanis egészen más funkciót töltenek be, mint 19. vagy 20. században. Márpedig ennek a változásnak csak igen kevés választópolgár van tudatában.

Pócza Kálmán

A bejegyzés trackback címe:

https://mosmaiorum.blog.hu/api/trackback/id/tr833318913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kivlov 2011.10.22. 10:12:47

szerethető pártokat? minek? épphogy nem az kéne, hanem racionálisan gondolkodó pártok. amik kb együtt járnának a nem szerethetővel. itt épp az a baj 20 éve, hogy a pártok népszerűségi versenyt játszanak 20 éve, ahelyett hogy dolgoznának racionális érvek menték a realitások talaján...

ekat 2011.10.22. 10:17:41

Hát én úgy vagyok vele, hogy a racinálisan gondolkodó pártokat szeretném...

Földi Bence 2011.10.22. 10:20:48

Tény, hogy a racionálisan gondolkodó politikusokból álló pártok lennének sokunk számára ideálisak, ám választást szerintem csak úgy lehet nyerni, ha ezt el is tudja adni az adott párt, széles tömegek szimpátiáját nyeri el.

tamatomi 2011.10.22. 10:33:34

@Földi Bence: DE utána ugye be is tartani az igéreteket és aki parazita módon él közöttük , csak a lopással van elfoglalva azt kizárni. Ha eredményeket érnek el, keressenek jól, - de nem addig !- de tiszteségtelenül semmit.

Földi Bence 2011.10.22. 10:35:44

@tamatomi: Vagy csak szimplán olyat kell ígérni, ami vonzó lehet a választópolgárok számára, és reális esély van rá, hogy be is lehet tartani.

Kivlov 2011.10.22. 10:38:16

@Földi Bence:
Teljes mind1, mit ígérnek, van-e programjuk, mert a kormánynál eddig szinte egyik sem a programját valósította meg. Kivéve talán megyó 100 napját.

Ruzsbaczky Zoltán 2011.10.22. 11:06:39

Lehet, hogy a racionális az lenne, ha megemelnék pl. a dohány jövedéki adóját, de ezt le kell nyeletni John Smith kelet-londoni munkással is, aki dobozszámra füstöl.
A választásokat sokszor nem a racionálisan gondolkodó szavazók döntik el, hanem a kevésbé tájékozott tömegek. Sajnos ha a racionalitás a megszorításokat jelenti, akkor az enyhén szólva nem garancia az újraválasztásra. Persze ha normálisan kommunikálják, az segíthet a dolgon. Legalábbis én így gondolom

nemorino 2011.10.22. 11:19:07

Nem hiszem, hogy szeretni kellene a politikusokat, vagy akár a pártokat. Az egy másik rendszer volt, akkor ez kötelező is volt, látjuk az eredményét. Nem a középkorban vagyunk (Jeanne d'Arc: Aki szeret, követ!), a szavazók nagy része nem valami mellett, hanem valami ellen szavaz. Orbán végzetes nagy tévedésben van, ha azt hiszi, hogy az iránta megnyilvánuló szeretet miatt győzött a Fidesz, a Gyurcsánnyal és az MSZP-s inkompetenciával szembeni gyűlölet adta az eredményt.

Az én vezetőideálom egy jó képességű (semmiképpen sem zseniális, abból sok jó nem származik), kompetens személy, aki elég sokoldalú ahhoz, hogy a politika ne életcélja, hanem csak egy életszakaszában a tevékenysége legyen. Nem akarok szerelmes lenni belé, mint Gréczy Zsolt Gyurcsányba, hanem tisztelni akarom, viszont elvárom, hogy ő is tisztelettel viselkedjen a választók / demokratikus intézmények / alkotmányos berendezkedés irányában. Nem akarok forradalmárt, nem akarok szabadságharcot vívni, hanem a napi ügyek egyszerű, átgondolt vitelét, megalapozott reformok mellett.

Szerintem a poszt-orbáni rendszer első miniszterelnöke egy visszafogott, csendes idősebb úr lesz, kb. olyan, mint Róna Péter. Érdemes megfigyelni Bajnai Gordon presztizsének növekedését, amit szerintem nem a közepes kormányfői tevékenysége, hanem az önmagába vetett messianisztikus hit hiánya okoz. Egyszerűen normális embernek tűnik az elődjéhez és utódjához képest. Sajnos ma már ez is elég...

Kivlov 2011.10.22. 12:21:39

@nemorino:
Nekem meg egy olyan kéne következőnek, aki végre s*ggbe meri rúgni a nyugikat, a rokikat, a segélyeseket, leépíti a közszférát, nem szipolyozza tovább azt, aki dolgozik, csökkenti a bér adóit. Dehát, ez csak álom...

yoda-jedi 2011.10.22. 12:22:42

minek kellenek a pártok? politikusok?

politika = közügyek...

politika nem= úri HUNcucsság...

a közügyekkel foglalkozók ne kapjanak bért...
politikus fizetés nélkül, pártok támogatás nélkül...

de ez vonatkozik az összes közösségi szervezetre (egyházak, alapítványok stb)

az ADÓt CSAK arra kell szedni amire költik. útadót az útra, személyijövadót iskolára. ingatlanadót a közművekre, nyugdíjjárulék az nem kell az biztosítás, önkéntes, egészség szintén....

és kész is egy versenyképes ország... mindenki boldogan adózik és INGYEN munkálkodik a közér...

Gaspar Gil y Pollas · http://www.kulturtapas.com 2011.10.22. 13:07:15

Nem kellenek szerethető pártok, illetve nem szerethető pártok kellenek. Én hatékony és szakszerű politikát szeretnék. Túl nagy kérés?

Üdv
www.kulturtapas.com

Ruzsbaczky Zoltán 2011.10.22. 13:25:23

@Gaspar Gil y Pollas: ... és a többiek: Az odáig rendben van, hogy akik átlátják a politikát, azok inkább elfogadják pl. a szociális rendszer átalakítását. Mindössze arra próbáltam utalni az előző kommentemben is, hogy racionalizáció (leépítés) ígéretével viszonylag ritkán lehet választást nyerni.
A "szerethető" kifejezés tényleg nem a legjobb, de remélem a post lényege azért megfogható. És nem személy szerint én akarok népszerű pártokat, hanem ők maguk akarnak valami hasonlóvá válni.

Ruzsbaczky Zoltán 2011.10.22. 13:28:32

@nemorino: Azt azért tegyük hozzá, hogy a kevésbé karakán politikusokat meg jobban manipulálhatják a háttérből. Emlékeimben él még a "magyar hangja Kovács László" kifejezés...

Ruzsbaczky Zoltán 2011.10.22. 13:29:51

Ezzel nem azt állítom, hogy Medgyessy manipulálható volt, csak hogy jó párszor ez a vád érte...

Ruzsbaczky Zoltán 2011.10.22. 13:44:57

Még annyit hozzátéve, hogy a vádak természetesen a másik oldalról jöttek, amiben talán benne lehetett némi rosszindulat is.