Demokratikus diktatúra

2012. január 16. - Pócza Kálmán
Uralkodói trón a Lordok Házában
sydneyinlondon.blogspot.com

KOMMENTÁR

Úgy tűnik, hogy a dühödt demokratizálási hullám elérte az arisztokrácia utolsó bástyáját is: a Lordok Házának tagjait pár év múlva nem kinevezni, hanem választani fogják. Minden a demokrácia ellentmondást nem tűrő szellemének áldozatává válik az Egyesült Királyságban is. 

  

Bár az alkotmányozási folyamat során nálunk is felvetődött annak lehetősége, hogy a magyar parlamentnek is legyen alsó- és felsőháza, ám végül úgy tűnik, hogy nem az érvek és az ellenérvek, hanem a nyers politikai akarat gyorsan el is döntötte a kérdést: Magyarország továbbra is egykamarás parlamenttel működik tovább. Az Egyesült Királyságban mindeközben ugyan eltörölni még nem akarják a Lordok Házát, de hosszú történetének legradikálisabb változása előtt áll a brit felsőház: könnyen lehet, hogy 2015-től nem antidemokratikus kinevezés révén, hanem nagyon is demokratikus választások révén lehet csak valaki a Lordok Házának a tagja. A meccs persze még nem teljesen lefutott, hiszen komoly ellenérvek szólnak a demokratizálás ellen, ráadásul a Lordok Házának tagjai is ellenállnak.

A konzervatív-liberális kormánykoalíció még tavaly márciusban keresztülverte az Alsóházon válságkezelő és megszorító csomagjának egy újabb elemét, amely bizonyos jóléti szolgáltatások megvonását irányozza elő. Az utóbbi idők magyar törvénykezési tempóját tekintve ugyanakkor roppant komótosnak nevezhető brit törvénykezési eljárás során a Lordok Háza a múlt héten három ponton is megvétózta azt.

Lordok Háza
bbc.co.uk

A dolog érdekessége abban rejlik, hogy az 1999 óta már többször is megreformált Lordok Háza még mindig nem bír semmiféle demokratikus felhatalmazással. Igaz ugyan, hogy 1911 óta költségvetési és adótörvényeket elvileg nem is vétózhat meg, amennyiben a kormány mögött álló parlamenti többség kérésére az Alsóház elnöke bejelenti, hogy a beterjesztett törvényjavaslat pénzügyi törvény lesz, ha azonban nem pénzügyi törvénynek indult a tervezet, akkor a Lordok Háza csak halasztó jellegű vétójoggal élhet. Egy arisztokratikus jellegű legitimációval bíró intézmény azonban így is akár egy évig megakaszthatja a demokratikus törvénykezés folyamatát. Vajon rendben van ez így? - tették fel a kérdést a 20. század elejétől fogva igen sokan, akik a demokrácia szellemének térhódítását támogatták az élet és a politika minden területén.

A Lordok Háza persze a múlt század eleje óta maga is komoly átalakulásokon ment végbe, manapság az 1997-ben elkezdődött legutóbbi reformhullámnak köszönhetően már nem örökletes arisztokraták dominálják, hanem élethosszig kinevezett előkelőségek. A közel 800 fős Lordok házában ma már csak 92 olyan arisztokrata ül, akik nem kinevezés, hanem születésük révén nyerték el ezt a pozíciót. Ám a konzervatív-liberális kormánykoalíció alkotmányos reformja keretében valószínűleg az eddigi antidemokratikus kinevezési gyakorlat is megszűnhet: a tervek szerint ugyanis a 300 főre csökkentett Lordok Házába egy arányosnak mondható választási rendszer (single trasferable vote) révén 15 évre választanák meg a tagok 80 százalékát (a maradék 20 százalék jutna kinevezés révén mandátumhoz). A demokrácia tehát az arisztokrácia utolsó bástyáját is bevenni készül.
 

Az uralkodó, lordok és néhány szerencsés alsóházi képviselő a Lordok Házában a state opening ceremony alkalmával
guardian.co.uk


De vajon a mindent lehengerlő demokratizációnak milyen hátulütői lehetnek? Vajon a politikai folyamatokban egyre több demokráciát követelő hangok nem csalfa hangok lesznek? A Lordok Házának tagjai – már csak személyes és intézményi önérdeküknél fogva is – pártállástól függetlenül hevesen ellenzik a kisebbik kormánypárt reformjait: a pártok felettiség, ezzel együtt pedig a törvénytervezetek alapos szakértői vizsgálata veszik oda a lordok szerint, ha őket is belekényszerítik a demokratikus választási versenybe, a pártoskodásba. A törvények minőségi és alapos elemzése helyett pártérdekek fogják meghatározni a Lordok Házának vitáit, ezzel a józan ész és a mérséklet fog odaveszni. Ennek a pártosodásnak köszönhetően egyre gyakoribbak lesznek a feloldhatatlannak tűnő konfliktusok a két ház között, a kompromisszumkeresés helyett a politikai döntéshozás értelmetlen blokkolása, a politikai élet radikális polarizálódása, obstrukció, konfliktuskeresés és megmerevedett frontvonalak fogják meghatározni a brit politikát, ami a politikai intézményrendszer, végső soron pedig az egész állam működését veszélyezteti majd - szólnak az ellenérvek. A jelenleg fennálló szisztémában a lordok szinte teljes függetlenséget élveznek: a pártokhoz tartozó felsőházi tagokkal szemben nincs eszköze a pártvezetésnek a pártfegyelem kikényszerítésére, az életre szóló kinevezési gyakorlat pedig a szervezeti szociológia megállapításai szerint is függetlenné teszi a kinevezetteket. Ráadásul az ismert konzervatív érv szerint egy többé-kevésbé jól működő rendszert már csak azért sem szabad radikálisan megváltoztatni, mert a drasztikus változásoknak általában kiszámíthatatlanok a következményei, sőt a szándékolatlan következmények egyenesen károsabb hatást érhetnek el, mintha maradt volna a kiigazításokkal pofozgatott régi rendszer.

Vernon Bogdanor
guardian.co.uk

A lordok és a konzervatívok mellett azonban Vernon Bogdanor, az egyik legismertebb brit politikatudós is határozottan kiállt amellett, hogy a lordokat ne a nép válassza, hanem maradjon meg a mostani rendszer. Bogdanor arra hívja fel a figyelmet, hogy írott alkotmány hiányában tisztázatlan marad a két testület közötti erőviszony: mindkettő demokratikus felhatalmazással bír majd, ám arról nem rendelkezik semmilyen dokumentum, hogy konfliktus esetén kié a végső szó. Ez pedig feloldhatatlannak tűnő szembenálláshoz vezethet: ha ellentétes pártállású az alsó- és a felsőházi többség, akkor mindkét kamara többsége magának fogja vindikálni a nagyobb legitimációt, és nem enged álláspontjából. A rendszer működésképtelenné válhat – mondja Bogdanor.

Mindezek fényében az Egyesült Királyságban igen sok érv szól a választott felsőház bevezetése ellen. Roger Scruton nem véletlenül titulálta ragályos betegségnek a demokráciát: manapság a politikai közösség minden intézményét demokratizálni akarják az általános iskolától kezdve az egyetemekig és a kórházakig bezárólag - a demokrácia szelleme nem tűr meg másfajta legitimációs elvet. Az alapvető kérdés azonban egy (brit) konzervatív számára az, hogy vajon a demokratikus választás révén valóban a legalkalmasabbak kerülne-e pozícióba? Nem lehetséges, hogy legalább annyi esély van a kontraszelekcióra a demokratikus választás esetében, mint az öröklött hatalom esetében?

A bejegyzés trackback címe:

https://mosmaiorum.blog.hu/api/trackback/id/tr213553592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2012.01.16. 10:31:32

Tisztelt szerző!

A kontraszelekció fogalma öröklött hatalom kapcsán értelmezhetetlen, hiszen nem történik szelekció. De ezen felül is a tagság jellemzően nem örökletes, hanem élethossziglani kinevezéses alapon keletkezik, mint ahogy a cikk is megállapítja. Tehát véleményem szerint a cikk végén feltett kérdés a cikk témájához képest légüres térben lebeg.

Pócza Kálmán 2012.01.16. 10:46:52

Tisztelt Counter!

Az utolsó kérdés valóban átírandó erre a mondatra: "Nem lehetséges, hogy legalább annyi esély van a kontraszelekcióra a demokratikus választás esetében, mint az antidemokratikusan létrejött hatalom esetében - legyen az örökléssel vagy éppen kinevezés megszerzett?" A kontraszelekció fogalma pedig valóban a kinevezéssel megszerzett hatalom esetében lehet releváns.

Pityipű (törölt) 2012.01.16. 18:39:59

Éljen. Győzedelmeskedjen itt is a demokratikus populizmus az arra érdemes és felkészült jelöltek kinevezése helyett...

Pityipű (törölt) 2012.01.16. 18:44:57

Egyébként le lehet vezetni a jelenlegi Felsőház legitimitását is. A társadalmi szerződés értelmében uralkodik az uralkodó, a Felsőház tagja pedig az ő kinevezettje.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2012.01.16. 18:50:26

@Pityipű: Mert a munkáspárti kampány hitelezése aztán az érdemesség és felkészültség legfőbb bizonyítéka.

Kara kán · http://karakan.blog.hu 2012.01.16. 20:18:36

@Őrizzék jól a smitt doktorit, nehogy eltünjön már!:

Miért kell mindenütt elpottyantanotok a szemeteteket?

ON:
Érdekes kérdéseket vet fel a demokrácia. Az már biztos, hogy ez sem lesz a társadalmi szerveződés netovábbja, mert vannak vadhajtásai. Nem mindig jó, hogy a sok lúd disznót győzzön. Akkor sem, ha kövér ludakról van szó.

A cikket olvasva amúgy eszembe jutott az amerikai törvényhozás szerkezete, de anélkül is, még sok országban működik olyan kétkamarás parlament, ahol mind a két kamarát országos szavazáson választják. Tehát, TECHNIKAILAG nem probléma egy ilyen rendszer kialakítása és működtetése, bár az örökletes vagy élethosszig kapott tisztségeknek is meglehet néha a maguk varázsuk, ti. patinát, tekintélyt, stabilitásérzetet adnak a politikai establishmentnek.

Ludovikás Levente 2012.01.16. 21:13:41

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem, ez jutott az eszembe a posztot olvasván. A Lordok Háza küzd a legitimáció megőrzéséért, míg a sokkal nagyobb hatalommal bíró EU testületek mutyi alapon kinevezett vezérei vidáman pocskolnak a brüsszeli zavarosban. Barrosókat és más hasonló véglényeket rejt magában ez a fertő. Még azt is ezek a soha nem legitimált eurokraták mondják meg hogy ki demokratikus és ki nem.

Pityipű (törölt) 2012.01.16. 22:40:44

@Counter: Onnantól, hogy a konzervatív-liberális kormány meg akarja kurtítani a jogköreiket, nyilván őket is rákényszerítik a pártpolitikára. Ez már a remek demokrácia velejárója. Pont erről beszéltem.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2012.01.16. 23:32:37

@Pityipű: Remélem, megvan, hogy a Prime Minister szokásjog alapján nem csak a saját pártjából jelölget, és hogy a Lordok Háza (ha jól értem) visszadobálhatja azokat, akiket nem talál maga közé valónak.
Ez utóbbit el tudnám képzelni a magyar AB-n belül :-)

Pene 2012.01.16. 23:42:50

Érdekes cikk volt, már csak az "a demokrácia szelleme nem tűr meg másfajta legitimációs elvet" félmondaton lehetne napokig vitatkozni. Köszönjük :-)

Zerwikaptur - Hármat egy csapásra! 2012.01.17. 00:55:15

Churchill mondta anno: "A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval."

Szerintem vannak az életnek (így a politikának is) olyan területei, ahol a demokratizmus jóval többet árt mint használ. A család vagy az iskola tipikusan ilyen területek. Itt szükség van bizonyos szintű tekintélyelv érvényesítésére.

A politika is ilyen. Nyilván nem véletlenül maradt meg az Egyesült Királyságban ilyen sokáig és ilyen formában a Lordok Háza. Van neki egyfajta stabilizáló szerepe. A demokrácia logikájából következően szükségképpen populista pártpolitizálásnak van egy "független", "józan" ellenpólusa. Remélem előbb-utóbb nálunk is kialakul majd valami hasonló.

márta)) 2012.01.17. 09:08:28

"Demokratikus diktatura"

Nagyon találó a poszt címe. Jó példa erre, ami most hazánkban zajlik, a kormány politikája kapcsán.
Na.Igen. A demokrácia szelleme.

"Magyarország továbbra is egykamarás parlamenttel működik tovább"

Tudjuk, az ellenzéki pártok képviselői mint "bábok" ülnek a parlamentben, minden beleszólási jog nélkül?
Egyoldalú törvényhozás, kormányzás.betonpolitika.
hm?

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2012.01.17. 09:35:21

@márta)): Nem kell aggódnia, kedves márta)), az AB és a KE tovább őrködik a jogállamiság és az alkotmányos jogaink biztonsága felett, a KT pedig a gazdaságpolitika és az államháztartás prudenciájáért és stabilitásáért felel.

márta)) 2012.01.17. 11:01:15

@Counter:
Nem mondja komolyan, ugye????
Hol írtam, hogy nincs jogállamiság????

márta)) 2012.01.17. 11:26:31

@Counter:

Bocsánat!

a KT pedig a gazdaságpolitika és az államháztartás prudenciájáért és stabilitásáért felel. "
Tudjuk.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2012.01.17. 23:33:57

Először is, pokolba a liberális kormánypárttal! Nem csupán learatják a kelta elkötelezettségű és nonkonformista Munkáspárt vetését, hanem egyenesen felszántják, és sóval hintik be Anglia földjét! "Választott" Lordok Háza! Istenem, micsoda blaszfémia "választást" emlegetni e nemes testület esetében!

Kétségtelen, hogy a modernkedők az utolsó szeget verik be a szokásjogon nyugvó angol alkotmány koporsójába: nem elég, hogy az elmúlt fél évszázadban örökletes peer-ek rovására kinevezett tagokkal hígították fel az ősi testületet, legutóbb elvették a lordoktól a bíráskodás jogát, létrehozva Anglia és Wales legfelsőbb bíróságát, a királyi bírók parókaviselését is eltörölték, most demokratikus alapra kívánják helyezni annak működését? A Lordok Háza és az uralkodó az alkotmány legfőbb őrei: ódon szertatásaik és eljárásrendjük révén (pl. a state opening ceremony) az új törvények nem csupán a jogrend részévé válnak, hanem utat találnak az alattvalók szívéhez is. Egy "demokratikus" Lordok Házában ki képviseli majd az ősöket, hogyan hallatják majd szavukat a nagy elődök, ha lábbal tiporják a hagyományt? És ki védi meg a még megszületendő nemzedékek érdekeit, ki gondozza legszentebb örökségüket, az angol ember szabadságát? Amiképp a törvény arra kötelez minket, hogy teljesítsük az örökhagyó végintézkedését, gondozzuk eleink sírjait, úgy kell oltalmaznunk a régi szokásokat és intézményeket - mert az atyák bölcsességét őrzik, hangjukat visszhangozzák. A "választott" Lordok Háza nem lesz többé a politikai hagyaték gondnoka, s oltalmazó híján nem lesz senki, aki kiegyensúlyozná a demokratikus intézmények kilengéseit.

A lordok, kiváltképp az 1832. és 1911. évi Reform Bill előtt nem az élők aktuális, pártérdekek szaggatta érdekeit és akaratát képviselték, hanem a politikai és személyi folytonosságot, amely legalább olyan fontos - ha éppen nem fontosabb - egy politikai közösségben, mint a tisztségek viselésének megbízatási időhöz kötése, és választással való betöltésük. Az örökletesség révén biztosítható a folytonosság, a távlatos gondolkodás, a bölcs előre látás, és a mérséklet. Ha a tisztségek egy részét ily módon töltik be, akkor a politika uralkodó nézőpontja is a mérséklet, és a nem a szélsőségek közötti imbolygás.

A javaslat minősíti annak beterjesztőit: látszik, hogy a Nick Clegg- és David Cameron-féle kísérletezőknek nincs veszíteni valójuk. Aki születése révén rendelkezik némi politikai hatalommal, földbirtokkal és családi hírnévvel, valamint anyagi függetlensége révén hatalmából nem kíván még több hasznot húzni, az bizonyosan gondol az örökségre, és nem tékozolja el azt. A hivatásos politikusok nem ilyenek. Mindenük a pillanatnyi haszon és az illékony hírnév.

Az ilyenek nyírják ki Angliát. Clegg és Cameron feliratkoztak arra a névsorra, amely élén eddig Tony Blair neve állott. Attól tartok, még az én életemben bekövetkezik, hogy Anglia (elveszítve Skóciát, Wales-t és Észak-Írországot) végleg megfosztatik hajdani varázsától, és de iure is azzá lesz, amivé a "választott" Lordok Háza révén de facto válik: deszakralizált szekuláris köztársasággá.

Robespierre és Marx pedig röhögnek a pokolban...