A következő négy év emlékműve?

2014. április 11. - sinaptix

Önmérséklet. Ebbe az egyetlen szóba tömörítenénk össze elvárásunkat az újból megválasztott kormánnyal szemben. Önmérsékletre pedig legalább két okból van szükség: az egyik egy racionálisnak tűnő, a másik pedig egy haszonelvű érv. Szerkesztőségi álláspont.

Egyrészről önmérséklet nélkül nincs normális politikai kultúra: csak végletek léteznek, a politikai ellenfél (sőt néha a társadalom egy része is) ellenség marad. Egy ilyen politikai térben senki nem tud gesztusokat tenni, mivel azt gondolja, hogy ez gyengeségéről tesz tanúbizonyságot. A gesztusok a politikában azonban sosem a gyengeséget jelzik, hanem a felek kompromisszumkészségéről adnak hírt, és ezért a politikai közösség vitán alapuló együttműködéséhez nélkülözhetetlenek.

Ha elvárásként fogalmazódik meg, hogy gratuláljanak a győzelemhez, akkor a győztesnek is be kell tartania bizonyos íratlan viselkedési normákat. Pláne, ha olyan érzékeny kérdésről van szó, mint amilyen például a német megszállás és a zsidó holokauszt kérdése. Finoman szólva is több mint barátságtalan lépés a 2/3-os győzelem másnapján munkagépeket rendelni a vitatott emlékmű építési területére úgy, hogy a megszakadt párbeszéd újrakezdéséről még szó sem esett. Egy levél a párbeszéd újrakezdésének szándékaként és a markológépek csendje legalább nem élezte volna tovább ezt a sokak érzékenységét sértő helyzetet. És itt még nem az emlékmű koncepciójáról, esztétikai minőségéről vagy leegyszerűsített szimbolikájáról van szó. Hanem arról, hogy vannak olyan kérdések, amelyeket nem illik erőből megoldani.

Már csak azért sem, mert ez politikailag sem kifizetődő. És ez lenne a haszonelvű érv az önmérséklet gyakorlása mellett. Lehet, hogy a magyarok nagy része nem foglalkozik az emlékmű kérdésével. Az is lehet, hogy erről még közvélemény-kutatások is tanúskodnak. Ám egészen egyszerűen hosszú távon nem éri meg olyan szimbolikus konfliktusokat felvállalni, ami a társadalom egy igen jelentős részét teljesen elidegenítik saját kormányától. A kormány erőpolitikája így is épp elég támadási felületet ad.

Nem tagadjuk, hogy van helye az erőpolitikának: sok eredmény, amit az előző ciklusban elért a kormányzat, egészen biztosan ennek a határozott kiállásának köszönhető. De vannak alkalmak, amikor érdemes nagyvonalúnak lenni. Ha a politikai kultúra minőségi kérdésétől még el is tekintenénk (mint ahogy nem tesszük), és pusztán haszonelvűen közelítenénk meg a dolgot, akkor is azt mondhatjuk: bizonyos esetekben politikailag is kifizetődőbb nagyvonalúnak lenni. A szimbolikus ügyek egy része pontosan ilyen.

A választások eredménye a mi értelmezésünkben nem azt jelenti, hogy minden mehet tovább úgy, ahogy az elmúlt négy évben. A mi értelmezésünkben a kormány arra kapott felhatalmazást, hogy politikájának tartalmát többé-kevésbé hasonlóképpen határozza meg, mint az elmúlt négy évben. Itt is szükség lenne komolyabb korrekciókra, ahol azonban nagyon nagy változásra lenne szükség, az a politizálás és a kormányzás stílusa. Kormánya Magyarországnak van, nem a nemzeti politikai tábornak. Ha a kormány és miniszterelnöke képes lenne egy ilyen fontos emlékezetpolitikai kérdésben érdemben megszólítani a másik tábort, az valóban a választás éjszakáján jelzett új korszak kezdetéről is hírt adhatna. Így az emlékmű nem csak a tragikus múlt, hanem a jövő reményteli mementójává is válhatna.

A bejegyzés trackback címe:

https://mosmaiorum.blog.hu/api/trackback/id/tr526016214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.