Külpolitikai lelkiismeretvizsgálat

2014. november 08. - Vendégszerző.

Rezsőházy Rudolf

rezsohazy.jpgMindannyiunkat bosszant, amit külföldön írnak és mondanak rólunk. Nem múlik el nap, hogy ne jelenne meg valami bántó vélemény vagy kezdeményezés, amit a hazai sajtó tudomásunkra is hoz. Ha összehasonlítjuk, milyen volt hírnevünk és megbecsülésünk a világban 1956 után és most milyen, a kontraszt szembeszökő. Mi történt? A kérdés megérdemel egy önelemzést.  

 

A magyar politizálás módját két névvel szokás jellemezni: Kossuth és Deák. A két név két ellentétes magatartást képvisel: az alku nélküli kiállást és a megegyezés keresését.

A hajthatatlan politikavezetés minden konfliktusban szabadságharcot lát. Forradalom-kultuszt művel még akkor is, ha a változásokat nem a barikádokon vívja ki, hanem a játszmát a szavazófülkékben nyeri meg. Szereti a huszárvágást. Majd megmutatjuk, hogy mit érünk! A magas önbecsülés és az önmarcangolás vesztés esetében nem zárják ki egymást. Az öndicséret és a büszkeség valamint az önsajnálat megférnek egymás mellett. Szeretjük énekelni, hogy a balsors minket régen tép, és kegyelettel emlékezünk vissza tragikus eseményekre, mint Trianon. De dacosok is vagyunk: ne mások oktassanak ki, hogy mit kell tennünk!

Hillary_Clinton_Orban_Viktor.jpgBevett szólások fejezik ki ezeket az attitűdöket mint például „követelem a jussomat”, „nem! nem! soha”, „mindent vissza!” vagy „nem engedünk a 48-ból”. Az utóbbi időkben hangoztak el olyan mondatok, melyek egy síkra helyezték alárendeltségünket Moszkvával szemben és függőségünket Brüsszel irányában. Engem a dolog megbotránkoztatott és a hetykeség karakterisztikus jelének tartom. Moszkva megszállt bennünket, míg Brüsszelhez szabadon csatlakoztunk. Moszkva kizsákmányolt minket, Brüsszel pedig bőségesen befektet. Moszkva rendelkezett fölöttünk, Brüsszelben pedig közös döntések résztvevői vagyunk. Elfelejtettük, hogy a szocializmus éveiben a Nyugatról álmodoztunk és oda kívántunk visszatérni?

A megegyezés keresésére is találhatunk számos példát. A kompromisszumkészség is jelen van történelmünkben. A nemzet élén állók között voltak megfontolt emberek, akik tudták, mikor jött el a tárgyalások ideje s a fehér asztalnál mit lehet elérni. A kompromisszumban mindkét fél nyer is, veszít is. Egyikük sem viszi el a tét összességét, nem éri el egészen célját, de mindkettőjük kap elegendő eredményt, hogy érdemes legyen megegyeznie. Mindkét fél azt gondolja, hogy elért eleget (vagy veszthet többet), hogy az egyezményt aláírja. A kompromisszum törékeny, ha a felek nincsenek meggyőződve arról, hogy a megállapodás kiegyensúlyozott.

Az akaratukhoz minden körülmények közt ragaszkodó emberek az engedményeket tevőket könnyen árulással vádolják, míg a tárgyalásra készek őket csökönyösnek, merevnek tartják. Ám a politika művészete éppen abban áll, hogy tudjuk, mit mikor tegyünk: mikor kell szilárdan ellenállnunk (és ehhez megvannak az eszközeink), és mikor kell kezdeményeznünk, hogy az ellentéteket áthidaljuk.

A közelmúlt iskolapéldát nyújtott, hogyan kell a dolgokat kezelni. Az internetadó tervezete a közvélemény jó részét (a hivatásos ellenzéken túl) mozgósította. Az ellenállás tömegtüntetésbe torkollt. A kormány keresztül vihette volna szándékát, hisz a parlamentben kényelmes többséggel rendelkezik, de az országban komoly rétegeket taszított volna el magától. Bölcsen tette, hogy tervét visszavonta. Egyébként a bölcsesség csinál a politikusból államférfit.

Mit lehet mármost a cikk elején fölvetett dilemmára válaszolni? Országimázsunk megváltoztatható-e pozitív irányban?

Kétségtelen, hogy hírünk csúfítása egyrészt tudatos munka olyan körök részéről, akiket sért a magyar kormány gazdaság- és szociálpolitikája vagy akik szívesen törnék meg az ország keresztényihletésű irányvételét. Másrészt azonban nekünk is kell változtatnunk. 1526 óta először fordul elő, hogy nem vagyunk kényszerpályán, hogy nem őrlődünk nagyhatalmak között, hogy választhatunk. Persze jól felfogott érdekeinket védeni kell, ez hozzátartozik a külpolitika lényegéhez. De maradjunk nyitottak, kezet nyújtók, szerződéstisztelők, és tegyük meg mindig az első lépést. A kétes nyilatkozatoknak, a sértődöttségnek véget kell vetni.

Külpolitikánk vezetője új prioritást tűzött ki. Szerinte a külpolitika döntő szerepe nemzetgazdaságunk szolgálata. Senki sem vonja kétségbe, hogy külképviseleteink felelősségei közé tartozik a gazdasági lehetőségek föltárása, a kapcsolatlétesítés, a piacnyitás. Az üzletkötés már a vállalkozók föladata.

Ám a kultúrdiplomácia hasonló fontosságú. Be kell mutatnunk, hogy kik vagyunk, mit alkot(t)unk, miben vagyunk jelesek, miért érdemes hozzánk jönni. Ehhez járulhat a mai kedvezőtlen helyzetben egy olyan intézmény, mely figyeli a rólunk kialakult vélemények alakulását, azokat helyesbíti, argumentál, adatokat szolgáltat, vonzó képet fest, meghív Magyarországra. A tudatos kommunikáció nélkülözhetetlen. Éljünk vele!

 

mail: rezsohazy.rudolf@gmail.com                                      Rezsőházy Rudolf, 

                                                                                             Prof.em.Univ.cath. de Louvain

kép forrása: AP

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mosmaiorum.blog.hu/api/trackback/id/tr86877177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

conchita wurst 2014.11.08. 19:01:06

'Ha összehasonlítjuk, milyen volt hírnevünk és megbecsülésünk a világban 1956 után és most milyen, a kontraszt szembeszökő.'

1.lassan senki sem él aki el tudná mesélni milyen volt a hírnevünk, főleg a posztkomcsi emeszpé házal ezzel mostanában..:)

2.kutyát nem érdekli a hírnevünk, most jól élnek az emberek és szabadok, 56 után meg nyomorogtak és befogták a pofát

Ludovikás Levente 2014.11.08. 19:42:18

"1526 óta először fordul elő, hogy nem vagyunk kényszerpályán, hogy nem őrlődünk nagyhatalmak között, hogy választhatunk. "

Nanemár

Persze választhatunk, hogy önként állunk be a sorba, vagy puskatussal vernek oda be. Ilyen választásunk korábban is volt

c4rtm3n 2014.11.08. 19:47:57

"Bölcsen tette, hogy tervét visszavonta. Egyébként a bölcsesség csinál a politikusból államférfit."
Már a felvetése is baromság volt (és persze szokás szerint teljesen átgondolatlan), és nem kompromisszum született, egyszerűen megijedtek...

"Kétségtelen, hogy hírünk csúfítása egyrészt tudatos munka olyan körök részéről, akiket sért a magyar kormány gazdaság- és szociálpolitikája vagy akik szívesen törnék meg az ország keresztényihletésű irányvételét."
A hírünk csúfítása a kormány érdeme.

"1526 óta először fordul elő, hogy nem vagyunk kényszerpályán, hogy nem őrlődünk nagyhatalmak között, hogy választhatunk. "
Nagyon úgy tűnik, hogy már választottunk (nem nem a mép, csak a kormány). A folyamatos szabadságharc Brüsszellel és az oroszokhoz való dörgölőzés alapján nem is nehéz kitalálni melyik oldalt...

"államférfit"?!?
Ez a nap vicce. Az, hogy manipulálni tudja a tömegeket (de még mennyire) még nem teszi államférfivá. Ahhoz élni kellett volna a kétharmaddal és nem visszaélni.

Egyetlen eset alapján ahol meghátrált az Orbán-kormányt kompromisszumkésznek titulálni meglehetősen gyenge próbálkozás. Soha, semmilyen kompromisszumot nem kötöttek, csak ha erősebb volt a másik fél (az, hogy észérvekre nem hallgatnak meg már mindegy is).

conchita wurst 2014.11.08. 19:58:16

@c4rtm3n: 'Orbán-kormányt kompromisszumkésznek titulálni meglehetősen gyenge próbálkozás. Soha, semmilyen kompromisszumot nem kötöttek, csak ha erősebb volt a másik fél (az, hogy észérvekre nem hallgatnak meg már mindegy is).'

Ki az a barom, aki gyengébbel köt kompromisszumot?

c4rtm3n 2014.11.08. 20:30:48

@conchita wurst:
Az a barom aki le akarja győzni gyengébbet. Egy országot nem lehet erővel irányítani. Illetve de, lehet. Csak látjuk az eredményét...

conchita wurst 2014.11.08. 20:37:57

@c4rtm3n: A demokratikus politika a hatalomról és az erőről szól, a diplomácia meg pláne.

c4rtm3n 2014.11.08. 20:47:21

@conchita wurst:
Félreértesz. Nem politikai ellenfelekről beszéltem, hanem mindenkiről (civilek, szakmai szervezetek...). Őket nem legyőzni kell hanem meggyőzni.
Valamint a diplomáciában is sokszor hasznosabb egy jó kompromisszum mint egy kierőszakolt győzelem...

Szúnyog 2014.11.09. 12:47:46

"1526 óta először fordul elő, hogy nem vagyunk kényszerpályán, hogy nem őrlődünk nagyhatalmak között, hogy választhatunk."

Nem, nem választhattunk szabadon 25 évvel ezelőtt sem. Már a '80-as évek elején eldőlt, hogy eladósítás módszere révén megyünk szépen a bankok, meg az atlantista erők szárnyai alá.
Amerika és a Szovjetunió megegyezett az érdekszférák eltolásáról. Épp a napokban nehezményezte Gorbacsov, hogy Amerika most többedik alkalommal szegi meg az akkori alkut (ti. Ukrajnában).