Magna Chartát Európának!

2015. június 14. - Hörcher Ferenc

hhf.jpgA Magna Charta minden valószínűség szerint a legismertebb s egyike a legkorábbiaknak is azon ősrégi dokumentumok között, amelyek a joguralom eszméjét alapozták meg Nagy Britanniában és – ezen keresztül - a nyugati világban is.

800 évvel ezelőtt született, 1215. június 15-én, Runnymede-ben, nem messzire Windsortól.

A Runnymede-on-Tames Hotel szobájában ülve elnézem azokat az elegánsan öltözött hölgyeket és urakat, akik az emlékezetes esemény ünneplésére sietnek. Én magam csak azért lehetek itt, mert egy amerikai közhasznú alapítvány egy kicsit formabontó konferenciát rendezett a témáról e helyszínen. Mindenesetre az évforduló apropóján érdemes végiggondolnunk, vajon miben áll, ha van egyáltalán ma is jelentősége a Magna Chartának.

Úgy gondolom, egy efféle dokumentum csak akkor őrizheti meg jelentőségét a történelmi viharok között, ha mindig új szerepre tud szert tenni. Egyértelműen szeretnék fogalmazni! Például most új életre támadhatna, hisz Európának ma épp egy ilyen Magna Chartára van szüksége. Javaslatom a következő: az Európai Unió jelenlegi vezető tisztségviselőiinek közösen kellene aláírniuk és kiadniuk egy nyilatkozatot, mely az európai politikai közösség/eknek szól. Földnélküli János királyhoz hasonlóan ígérjék meg az európai vezetők, hogy (mutatis mutandis):

  •  soha nem fognak visszaélni hatalmukkal,
  • hogy soha nem fognak további lépéseket tenni a politikai intézmények újabb központosítása érdekében a választók és közösségeik kifejezett felhatalmazása nélkül,
  • hogy soha nem fognak kísérletet tenni arra, hogy a helyi közösségeknek saját sorsukra vonatkozó döntési jogait átvegyék, s ha ilyennel rendelkeznek, arról készek lemondani és
  • hogy soha nem kísérlik meg arra használni hatalmukat, befolyásukat, a törvényhozást és egyéb jogalkotási technikákat, valamint társadalmi rangjukat, hogy megrövidítsék az európai polgároknak és önkéntes társulásaiknak a szabadságait.

Tudom persze, hogy e fogadalmakkal kapcsolatban elmondható, hogy (a) meglehetősen romantikusan, sőt utópikusan hangzanak, és (b) reálisan semmi esély nincs arra, hogy megszülessenek. Szkeptikusan azt is hozzáfűzhetjük, hogy még ha valóban meg is valósulnak, (c) semmilyen közvetlen haszon nem származna mindebből a legfontosabb szereplők, az európai politikai elit tényleges tevékenységének és gondolkodásmódjának befolyásolására.

Én mégis szinte biztos vagyok abban, hogy egy ilyen gesztus sokat jelentene a jelenlegi európai klímában, amikor az európai választók nagy tömege elégedetlen a kontinensen kibontakozó (társadalmi-politikai, gazdasági és fiskális) folyamatokkal. Még ha az (a) és a (b) feltételezés esetleg igaznak is bizonyulna, a (c) helyzet akkor sem állna be: egy ilyen szöveg bizonyosan nem maradna politikailag visszhangtalan.

Ugyanis akár egy általánosan, homályosan és pontatlanul fogalmazott dokumentum is, amelynek a gerincét a fenti lista tételei jelentenék, szinte bizonyosan enyhülést hozhatna a közvéleményt jellemző bizalmatlanság és gyanú hideg légkörében. Persze az európai szervek legitimációs krízisét ez még nem oldaná meg, hisz a választóközönség nagy része épp azt érzi, hogy azok a hatalmak, melyek helyette számára és utódai számára meghozzák a döntéseket, (földrajzilag és elvont értelemben is) túl messzire távolodtak ahhoz, hogy a szavazók ellenőrizhessék működésüket.

Az Európai Magna Charta alkalmat adhatna az európai vezetőknek arra, hogy a polgárok és helyi közösségeik előtt újra megerősítsék, szándékuk szerint az önkorlátozó kormányzás, a politikai önmérséklet és a szubszidiaritás ideáljának csakugyan érvényesülnie kell az európai intézményhálózatban. Továbbá jogi eszközöket adhatna a helyi közösségek kezébe, hogy az olyan nemtelen próbálkozásokat, mint amilyenek az európai erőközpontok centralizációs kísérletei, független és pártatlan (lehetőség szerint nemzeti) bíróságokon támadhassák meg.

Épp ideje lenne, hogy az európai vezetés a mélyen megosztott európai népesség felé  egy ilyen jelentős gesztust tegyen: az Európai Magna Charta csakugyan bizalomerősítő nyilatkozattá válhatna.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mosmaiorum.blog.hu/api/trackback/id/tr77544514

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Hörcher Ferenc: Magna Chartát Európának! 2015.06.22. 16:52:01

Ígérjék meg az európai vezetők, hogy soha nem fognak visszaélni hatalmukkal!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Velemenyem szerint.... 2015.06.15. 10:31:10

A féltudású elit bepróbálkozott...

Az Unió alappillére a szubszidiaritás elve. Az pont erről szól. Csak utána kellene olvasni. Bármilyen uniós intézkedés megtámadható ennek alapján, gyakran meg is teszik az érdekeltek.

És akkor még nem beszéltünk az igen összetett (gyakorlatilag kétkamarás) és ezért nehezen meghekkelhető jogalkotási rendszerről.

Magyar szemmel ezek felfoghatatlan dolgok, itt nem elég egy "telefon fentről".

Hörcher Ferenc 2015.06.15. 10:39:00

Kedves Véleményem szerint...,

Az Unió alappillérein ugyan (fél)tudomásom szerint mást értünk, de ha ez így van, nyilván nem okozna gondot ennek egy Magna Carta keretében való elismétlése. Főleg, ha gyakran ütköznek az elvbe az intézkedések. :)
A jogalkotási rendszer ugyan eléggé nehezen hasonlítható a kétkamarás nemzeti törvényhozáshoz, de az biztos, hogy a felülről vezérelt jellege döntő. Nem kell hozzá telefonálni.
ÜDv,
HF

Velemenyem szerint.... 2015.06.15. 11:14:05

@Hörcher Ferenc: lehet hogy nem voltam teljesen szabatos, valóban nem a három alappillér egyikére gondoltam, ellenben ez a rendelkezés egy olyan alapelv, ami áthatja az unió működését, és természetesen nem példátlan Európában (pl amikor a Német Szöv. Alk Bír érvénytelenítette a szövetségi hatáskörben hozott dohányzást betiltó szabályozást). A Maastrichti szerződés ebben az értelemben épp ez a Magna Charta. A Szubsz. elve egy az Unió működését átható alapelv, amelynek alapján minden rendelkezést meg lehet támadni, és utólag is semmissé nyilváníttatni. E tekintetben az unió működésnek az egyik alappillére, amelyet minden esetben figyelembe kell venni a jogalkotásban részt vevő szerveknek, ha nem akarnak hiába dolgozni.

A másik gondolat tekintetében: az uniós rendszer jelentősen hasonlít a kétkamarás föderális alkotmányos rendszerekhez:

Van egy közvetlenül választott Parlament és egy kisebb földrajzi egységek által delegált "felsőház" (Tanács), a kettő társ-jogalkotóként jár el. A két fél megegyezése nélkül nincs uniós jogszabály, miközben a Bizottság már nem gyakorol közvetlen befolyást a szövegre. Ugyanakkor a Bizottságnál végig ott van a visszavonás joga. Ennek az összetett rendszernek az ára a lassúság, 2-3 év mire egy jogszabály kijön, plusz ott az átültetés, ha irányelvről van szó...

Őszintén szólva engem is érdekelne, hogy mi az a felső erő, ami ezt hathatósan befolyásolni tudja, anélkül hogy ezen kibukna a rendszer. Nyilván, ha a tagállamok együttesen változtatnak a játékszabályokon az más tészta, de az uniós jogalkotási rendszert "felülről irányítani" nem lehet könnyű... És ha még össze is jönne, ott a tagállami átültetés, ami önmagában is egy védelem.

Hörcher Ferenc 2015.06.15. 12:02:23

Kedves Véleményem szerint... amíg az Uniós bürokrácia és kompetenciái nincsenek európai szinten szétterítve, addig meggyőződésem szerint a szubszidiaritás csak retorika, nem szubsztantiv kategória. Ettől függetlenül, ha Önnek van igaza, akkor ezen elv megerősítése - nem szerződésben, hanem a hatalom önkorlátozó ígéreteként, mint a MC-ban - nem lehet probléma.
A Tanácsot nehéz lenne "delegált" szervnek tekinteni, őrájuk mint nemzeti kormányokra szavazunk. De ha elfogadjuk is ezt a párhuzamot, akkor is más a helyzet: még a jelen konstrukció szerint is sokkal gyengébb a politikai ereje a parlamentnek, mint a Tanácsnak. Még inkább: a tanács és a Bizottság a tényleges kezdeményező, a parlament sokkal hátrébb szorult.
Maga a parlament sem tekinthető hagyományos értelemben parlamentnek - például a kormány-ellenzék megkülönbvöztetés nélkül politikai felelősségük nehezen értelmezhető.
Ilyesmire gondoltam a "felső erő" kifejezésen: a brüsszeli vízfej irányítja az eseményeket, még a tagállamok is csak futnak az események után, hát még a tagállami választók.

Velemenyem szerint.... 2015.06.15. 13:57:31

Kedves Hörcher úr, "Uniós bürokrácia és kompetenciái nincsenek európai szinten szétterítve": ez a mondat nem magától értetődő számomra. Kifejtené bővebben?

"nem szerződésben, hanem a hatalom önkorlátozó ígéreteként,": az alapszerződések az unió "íratlan alkotmánya". Mire lenne jó egy "nyilatkozat"? Ott van a kötelező erejű és bíróság előtt érvényesíthető cikk az alapszerződésben... Minden érdekelt fél érvényesítheti keresetében.

"A Tanácsot nehéz lenne "delegált" szervnek tekinteni, őrájuk mint nemzeti kormányokra szavazunk." Pedig azok. A tanácsban a magyar kormány Coreper nagykövete képviseli az országot. A Tanács pedig a tagállamok érdekeinek összességét (a gyakorlatban közös nevezőjét).

"hagyományos értelemben parlament". Sokkal inkább egy valóban kétkamarás rendszert követ, ahol a Tanácsnak valamival nagyobb szava van mint a német vagy az osztrák Bundesratnak. Ettől függetlenül EP nélkül nincs jogszabály, nincs költségvetés, és nincs működő EU.

A legfelsőbb erő a Parlament és a Tanács. A Bizottság, miután megalkotta a javaslatát már csak utas, legjobb esetben navigátor (attól függően hogy mennyire aktív a Tanács).

A Tanácsban pedig a tagállami külügyi szolgálatok (szakmai attassék, COREPER nagykövetek) adják a "kórus hangját", a kiszolgáló személyzet nagy része pedig hathavonta rotálódik a soros elnökséggel.

Van amelyik tagállam fut az események után, de a közepes méretűekre ez már kevésbé igaz. Magyarországra szerintem kevésbé jellemző.

Hörcher Ferenc 2015.06.15. 14:15:26

KEdves VÉleményem szerint...!
Valóban más nyelvet beszélünk.
Az én próblémám: hogyan lehet közel hozni a hatalmat azokhoz, akik felett gyakorolják.
Erre nem orvosság a perelhetőség - a legtöbb európai polgár gyűlöl bíróságra járni.
A delegálás is csak elvi-jogi értelemben áll - a legtöbb embernek - így nekem is - fogalma sincs arról, hogy ki képviseli ott őt, és milyen mandátummal.
Ez a totális elidegenültség okozza a politikai legitimációs deficitet.
Azon meg, engedje meg, hogy csak mosolyogjak, hogy "a legfelsőbb erő a Parlament és a Tanács. A Tanács igen, a Parlament nem. És még ha az is lenne, akkor is nagyon távol lenne tőlünk: ha azt kérnénk a magyar állapmpolgároktól, hogy soroljanak fel három magyar képviselőt, bajban lennének - hát még, ha három külföldit kérnénk tőlük.
Értse meg, a hétköznapi emberi kapcsolatok nyelvén ez nem műúködik.
Üdv,
HF

Velemenyem szerint.... 2015.06.15. 14:50:37

"Az én problémám: hogyan lehet közel hozni a hatalmat azokhoz, akik felett gyakorolják." Szerintem a magyar belpolitikában ez legalább annyira probléma, de lehet hogy most egy olyan kérdésre keresünk választ amire nehéz (lehetetlen?) jó választ adni. Egy sokrétegű föderális rendszerben 500 mió választóval nehéz közvetlenkedni. Külön gond a közbeiktatott szintek féltékenysége.

Nem hiszem hogy (az amúgy kifejezetten működőképes) "rásegítéses" magyar választási rendszerben nyertes Miniszterelnöknek vagy kormányának nagyobb legitimitása lenne. Főleg a tényleges szavazatszámok tekintetében. Én éppúgy demagóg érvnek tartom a magyar választás eredményének megkérdőjelezését, mint az uniós intézményrendszerét. a Tanácsban nem királyok vagy celebek ülnek, a tanács legitimitása azonos mértékű mint a magyar miniszterelnöké, konkrétan ő vagy delegáltja ül ott.

Amit én alapvetően másként látok "nyugaton" az az elit viszonyulása a kérdéshez. Németországban vagy Belgiumban az elit nem vágja maga alatt a fát azzal, hogy megkérdőjelezi azt a világrendet ami lehetővé teszi hogy az országa boldoguljon. Főleg nem dörgölőzik olyanhoz ami a vesztét okozza. lassan elérünk oda, hogy kisstílű féltékenységében lassan a 20. század vörös grófjaihoz hasonlít a magyar jobbközép...

Oktatási reformok jönnek mennek, a színvonal egyre bulvárosabb, miközben pl a fórumokat olvasva az emberek alapvető dolgokkal nincsenek tisztában.

Egy alapvető alkotmánytan sokkal fontosabb lenne az érettségihez mint a kultúrantropológia-képzés... És ennek szerves részét kellene képeznie az EU-ról szóló tananyag. Mi az a komitológia, mi az a jogsértési eljárás. Kb ilyen részletességig kellene elmenni. És pár alapelvet és összefüggést is megnézni, nem csak EU-s dimenzióban. Pl mire jó egy alkotmánybíróság.

Annak idején reménykedtem hogy a 2006os események ráébresztik őket a politika fontosságára, ehelyett egyre inkább a valóságától menekülést látom, mind a fórumokon, mind a szavazati eredményeken.

Hörcher Ferenc 2015.06.15. 15:01:40

Szerintem sajnos nem hasonlítható egy tagállami miniszterelnök legitimációja az EU-s vezető legitimációjához. Nem véletlenül probálják folyamatosan depolitizálva működtetni az EU-t. Csak ez is folyamatos legitimációvesztést eredményez.
Németországnak vagy BElgiumnak más a történelme, és ezért más az emberek mentalitása is. Ezt nem lehet olyan gyorsan változtatni, mint az éntézményrendszert.
De amúgy a belga államiság krízise is legitimációs válságot sejtet, s hogy Németországban is megjelent az EU-ellenesség, arra utal, hogy Ön "NyugatoN" egy kicsit idealizáltan látja a kinti helyzetet, és talán egy fokkal sötétebben az itthonit.
A jobbközép dörgölőzésére vonatkozó megállapítását nem értem. Szerintem lehet, hogy amit egységesen "Magyar jobbközép"-ként határoz meg, az nem is olyan egységes. Érdemes lenne ezt is mélyebben megismerni.
Az alapvető alkotmánytan valóban fontos lenne - én, aki Brüsszelben tanultam jogelméletet, ezt nyilván nem fogom kétségber vonni. Ám illúzió az, hogy majd jó tankönyvekkel áthidalható a legitimációs deficit. Ilyen nagy távolságból nem lehet "kormányozni" hosszú távon, ilyen heterogén választói tömeget.
Talán nem véletlen, hogy még az USÁ-ban is alkotmányos kudarcról (constitutional failure) beszélnek.
Az alkotmánybíróság szerepértelmezéséről érdemes lenne egy külön vitát folytatni, ha már úgyis a legitimációs deficitnél tartunk.
A politika fontosságára elég rég ráébredt - talán túlságosan is ráébredt - a jobbos szavazótábor. Épp ezt használja ki OV.

Kivlov 2015.06.15. 15:48:56

az egész unió egy humbug, egy kamuközösség a NY-i kizsákmányolás elősegítése és legálissá tétele érdekében.

Alick 2015.06.15. 16:26:02

A TTIP tárgyalásokra felhatalmazást adó (ld. multik által perelhető kormányok koncepciója), illetve azokat titkosan lebonyolító brüsszeli "elvtársakat" minimum ló farkára kéne köttetni (for high treason).

Velemenyem szerint.... 2015.06.16. 15:36:50

"Németországnak vagy Belgiumnak más a történelme, és ezért más az emberek mentalitása is." Sajnos ennek semmi köze a történelemhez. Jó volt abban a tudatban élni hogy a megnyomorított magyar társadalom egy szovjet elnyomás eredménye.

Sajnos minél messzebb kerülünk a rendszerváltástól, annál negatívabb a tendencia tudásban, és sajnos az elmúlt években ez a folyamat felgyorsult. Természetesen nem jó ha az ember csak troll-kommentekből próbál ítéletet kovácsolni, de sajnos pár jól sikerült elit eredményből (tanulmányi versenyek vagy honfitársaink sikerei, sajnos rendszerint épp külföldön) nem lehet általánosítani a közállapotokra (amelyek nem csak a fórumok de pl Pisa tesztek alapján is hagynak kívánni valót).

E tekintetben az a kérdés, hogy mi az amit a valóságból felfogunk és feldolgozunk. Önámítással sosem fogunk kulturálisan kiemelkedni, első lépés a valóság feldolgozása, a cél szem elől tévesztése nélkül.

A jobbközép értelmezése is relatív, természetesen. Tisztában vagyok (vagy inkább sejtem), hogy mennyire sokoldalú munka egy néppárt szavazóbázisának megtartása. és hogy mennyire merész (nem véletlenül divatosan unortodox) stratégiákat lehet megjátszani a minél több rétegszavazat megszerzésére a törzsszavazók elvesztése nélkül, azonban ezen harc közben végzetes csapásokat lehet mérni a közerkölcsre annak megnyomorításával.

És akkor még nem beszéltünk a hadra fogható droid-hadseregekről amelyek kérdés nélkül fordultak be a putyini fenék irányába, sok évtizedes paradigmákat, józan észt és alapvető erkölcsi felfogást felülírva. Mindezt büszkén és dacosan.

Vannak az országnak egyértelmű érdekei, ezek között van az euroatlanti integráció. Annak készként való kezelése felettébb veszélyes, mert ez nincs kőbe vésve, legfeljebb nehéz megdönteni.

Ugyanakkor az emberek egy része nem fogja megérteni a döntéshozók rövid távú (és néha személyes(kedő) motivációit), ellenben meg fog kérdőjelezni politikusi sugallatra olyan dolgokat ami az országnak nem érdeke.