Miért tévednek a közgazdászok?

2015. július 10. - Vendégszerző.

rezsohazy_1.jpg

Churchillnek tulajdonítják a következő mondást: „Három közgazdásztól kértem szakvéleményt, és négy tanácsot kaptam. Ebből kettőt Keynes úrtól.”

A napokban Le Figaro párizsi napilap négy Nobel-díjas közgazdásztól kérdezte meg, hogy mit ajánlanak a görögöknek: hogyan szavazzanak a július 5-i nemzeti referendum alkalmával? Két tudós az igen, a másik kettő a nem pártján állt. Ebből azt következtetem, hogy legalább két ember nem érdemelte meg a Nobel-díját. De azt is lehet mondani, hogy egyiket sem kellett volna kitüntetni, mert senki sem tudja biztosan kijelenteni vagy megjósolni, hogy mik lesznek az igen vagy a nem győzelmének következményei.

Közbevetve jegyzem meg, hogy a referendum gondolata sem volt éppen szerencsés, mert az összes jövőt érintő lehetőségeket két ellentétes álláspontra egyszerűsítették le, és a görögöket két szembenálló táborra osztották. Valójában a helyzet sokkal inkább összetett és bonyolult, mintsem hogy két összeférhetetlen véleményre lehetne redukálni.

Nemrég olvastam egy bölcs gazdaságtörténész könyvét, aki azt állította, hogy az 1929-es világválság óta tudjuk, hogy a megszorítások politikája nem oldja meg, csak mélyíti a krízist. Ez az ítélet egyezik a józan ésszel: miképp lehet elvárni olyan emberektől, akiknek csökkentették a fizetését vagy a nyugdíját, hogy elkezdjenek vásárolni vagy befektetni?

Valójában az Egyesült Államok Roosevelt New Deal-jével kezdett a válságból kiemelkedni, a New Deal pedig közkiadásból kezdeményezett nagyméretű terveket és teremtett új munkahelyeket. A különösen sújtott Németországban Hitler az autópályák építését kezdte meg, mely szintén közpénzeket mozgósított valamint (ami már nem volt örvendetes) a fegyverkezést rendelte el.

Ez az eljárás nem jelenti azt, és itt a görög példára gondolok, hogy a tücsköknek ne kellene beiratkozniuk a hangyák iskolájába, és hogy a hamis játékosokat ne kellene kizárni a pályáról.

Miért van az, hogy a közgazdászok különböző iskolákhoz tartoznak, és nem tudnak maguk között megegyezni? Erre a kérdésre igyekszem választ találni.

A társadalomtudományok (ide tartozik a közgazdaságtan is, csakúgy, mint a szociológia, a politológia, az antropológia vagy a történelem…) föladata az, hogy a valóság világát fölfedezzék. Kutatásaikat tényföltárással kezdik, a dolgok értelmezésével folytatják, és a helyzetek, a működések és a változások magyarázatával tetőzik be. Eredményük akkor fogadható el, ha azok kimutathatók, és a kutatótól függetlenül is megállják helyüket.

Bizonyos tudományok túllépnek ezen a kereten, és nemcsak azt kívánják megtudni, hogy mi van, és az miért van, hanem azt is elő szeretnék írni, hogy mi legyen. Így például a kriminológia a devianciát, a kihágásokat, a bűnözést tanulmányozza, és ugyanakkor azt is keresi, hogy miképp kell a vétkeseket megbüntetni, a bűnözést megelőzni, a szabálysértőt a társadalomba visszavezetni.

A közgazdaságtan ilyen alkalmazott, előíró, normatív tudomány is. Nemcsak azt akarja föltárni, hogy a javakat és a szolgáltatásokat hogyan állítják elő, hogy miképp működik a piac vagy, hogy miképp hullámzik, fejlődik, kerül depresszióba az egész, hanem hatni is akar a gazdaságra, kimondja, hogy melyik a helyes cselekvés, mit kell tenni, azaz egy meghatározott gazdaságpolitikát ír elő.

Ám, amikor a tudós átvált a tények megfigyeléséből a tények irányításába, gyökeresen nézőpontot változtat. A kétfajta eljárásnak két különböző ismeretelméleti státusza van. Másfajta gondolkodás kormányozza őket.

A tényföltárót és diagnosztát csak a létező valóság érdekli, meghajol előtte, azt bizonyítja, hogy értelmezési és magyarázó rendszere valóban megfelel-e a realitásnak. A cselekvő, a politikus saját értékrendjéhez folyamodik, hogy ítéljen és célokat tűzzön ki, hogy megfelelő, hasznos stratégiát alkosson.

Sok közgazdász akkor téveszti el az utat, amikor nem különbözteti meg a megállapítás és az előírás logikáját, s úgy tesz, mintha ugyanarról lenne szó. Kritikátlan értékei szubjektivitáshoz vezetnek, és megfertőzik ítélőképességét a tények megállapításában. Doktrínát gyárt.

A jó közgazdász az, aki a tárgyilagos tényelemzést, az értékítéleteket, a helyes célok kitűzését és a megfelelő eszközök kiválasztását logikusan tudja artikulálni, összehangolni.

Könnyű mondani. Sajnos ki kell várni a tapasztalatok kiértékelését, hogy bebizonyosodjon: sikerült-e az intellektuális munka és a ráépülő erőfeszítés.

Amikor a tudósok világát nézem az a benyomásom, hogy két vonás ritkán jár együtt: az intelligencia és a szerénység. Az intelligencia: a beható elme. A szerénység: elismerni, hogy tévedhet az ember.

 

mail: rezsohazy.rudolf@gmail.com                                                  Rezsőházy Rudolf

                                                                                              Prof.em.Univ.cath. de Louvain

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mosmaiorum.blog.hu/api/trackback/id/tr607616186

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Rezsőházy Rudolf: Miért tévednek a közgazdászok? 2015.07.10. 18:39:01

Miért van az, hogy a közgazdászok különböző iskolákhoz tartoznak, és nem tudnak maguk között megegyezni?

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aszterixagall 2015.07.10. 22:09:29

Bocsánat, minden tiszteletem mellett, azt hiszem van itt egy kis tévedés. Vagy inkább kettő.

A tudomány, miután feltárta, megértette, modellezte az általa vizsgált terület műkődését, azután igenis jóslatokat tud tenni arra vonatkozóan, hogy adott kiindulási feltételek mellett, milyen események várhatóak. A fizikánál egyértelmű a helyzet. Newton modelleket alkotott, amelyek leírták töbek között a gravitáció működését, majd ezekkel a a modellekkel olyan jóslatokat volt képes tenni, amelyeket még ma is elég pontosnak számítanak ahhoz, hogy mondjuk rakéták, vagya műholdak röppályáját állapítsák meg velük. Tehát pl jóslat a következő is: ha erre és erre lövöd ki a rakétádat, ilyen és ilyen sebességgel, akkor pontosn itt és itt fog kikötni a Föld másik oldalán. Ha egy centivel is eltér ettől, akkor az elmélet nem helyes.

Ha a közgazdaságtan nem ad jóslatokat, akkor nem tudomány. Ha egy közgazdasági modell nem ad jóslatokat, akkor nem tesztelhető és nem falszifikálható, tehát nem tudományos elmélet.

A másik dolog: ezek a jóslatok nem arról szólank, hogy mi helyes és, hogy mi nem az, hanem arról, hogy ha bizonyos kimenetelt szeretnénk kapni, akkor ezt és ezt kell tennünk. A közgazdászok nem mondják azt, hogy mondjuk a stabil növekedés helyes dolog, csak azt <rják le, hogy ha stabil növekedést akarunk, akkor adott körülmények között mit kell tennünk.

Mindezek mellett, igen, a közgazdaságtan nagyon sok területen nem tart ott, hogy érvényes modelleket tudjon felmutatni. Törkevéseiben mindenképp tudomány, de sok területen egyszerűen meg nem elég fejlett. Mondom ezt egyébként közgazdászként.

sztd 2015.07.11. 23:39:52

Személyes tapasztalatom az, hogy a folyamatos kutatás és a szerénység igenis együtt járnak. Egyszerűen azért, mert amikor az ember kutat, akkor rengeteg mindennel folyamatosan szembesül, amit nem tud, amihez nem ért, ami már sok neki. Ez a folyamatos tapasztalat teszi szerénnyé. Szóval az intelligencia és a szerénység egy (aktuálisan kutató) tudós esetén igenis együtt jár.

@aszterixagall: Egyébként a rakétákhoz és a műholdakhoz minimum határeset, de az űrszondákhoz már biztosan nem elég pontos a Newtoni modell. :)

aszterixagall 2015.07.12. 06:45:40

@sztd:

Igen, és pontosan innen tudjuk, hogy a Newtoni modell valódi tudományos elmélet. Jóslatokat ad, amelyekről eldönthető, hogy pontosak-e vagy sem.

Laptop7712 2016.02.11. 21:55:08

Ha az általános közgazdaságtani leíró modellek magánéletét vizsgálom, akkor azt kell mondjam, hogy egy általános modell nagyon nem számol alapvető dolgokkal, ami egy-egy modell kimenetét befolyásolhatja. Ilyen például az, hogy az emberi döntések a napi gyakorlat során soha nem racionálisak. Egy általános modell abból indul ki, hogy a döntési kimenetek racionálisak, például normális eloszlást követnek. De ez nincs így, és mondjuk egy ilyen modell, ami ezt vizsgálja, totálisan fals eredményt hoz. És ez komplexen kihat a valóság értelmezésre.
Az elmúlt 10 évben Magyarországról nem racionális megfontolásból 700 000 ember ment külföldre dolgozni. Ennek a folyamatnak a hazai gazdaságra gyakorolt hatása már vizsgálható, és leírható, mérhető.
Tehát nagyon nagy szükség lenne egy jobb modellre, ami valóság közeli.