Claude Longchamp (Forrás: nzz.ch)

KOMMENTÁR

A magyar nyilvánosság az utóbbi tíz évben nemcsak hozzászokott a jól-rosszul felkészült médiapolitológusok állandó jelenlétéhez, de talán már ki is ábrándult belőlük. Svájcban azonban még csak a mostani parlamenti választások előtt lepték el a médiát a megmondóemberek. A jelenség árnyoldalaira azonban már az alpesi országban is figyelmesek lettek, sőt megoldási javaslatuk is van.

Forrás: upiu.com

KOMMENTÁR

A svájci vasúttársaság összecsapott a politikával: kitiltotta a politikai hirdetéseket a pályaudvarairól. Az utasok nyugalma ugyanis mindenek előtt. De vajon nem avatkozott-e bele a politikai kampányba a vasút, és nem sérül-e véleménynyilvánítás szabadsága így a demokrácia mintaországában?

Mos maiorum - azaz a politikai kultúra íratlan szabályai, az ősök bölcsessége, amelyet az utódokra hagyományoztak az antik Rómában. Ezen a blogon elsősorban a politikai cselekvés olyan nyilvános normáiról lesz szó, amelyeket nem feltétlenül foglaltak írásba, de amelyek nélkül egyetlen politikai rendszer sem lenne működőképes. Az európai demokratikus kultúra tapasztalatai szerint az írott alkotmányok és törvények által meghatározott politikai intézmények csak annyiban lehetnek működőképesek, amennyiben azokat a politikai szereplők íratlan viselkedési normái is alátámasztják.
 

Az érv

A politika működését szabályozó alkotmányok és törvények ugyanis csak a keretet biztosítják a politikai küzdelmekhez. A küzdelem stílusa és módja már a politika szereplőitől függ. Az Egyesült Államok politikai rendszere például a számos születési hibával rendelkező alkotmánya ellenére régóta egészen jól (de legalábbis a többség által elfogadott módon) működik. A kodifikált formában nem létező brit alkotmány szintén nem azért működik jól vagy elfogadott módon, mert jogi konstrukciója eleve erre predesztinálná. A brit alkotmány működését ugyanis leginkább az íratlan eljárásmódokban megtestesülő politikai kultúra határozza meg. Nem véletlen, hogy angol földön született meg a fair play kifejezés, még ha leginkább csak ideálként is tételezve az íratlan játékszabályok betartását. A két világháború közötti német alkotmány viszont sok szempontból éppen az előző kettő ellentétpárja: a weimari alkotmány teoretikusan végiggondolt kidolgozottsága ellenére is megbukott. Bukásának oka pedig leginkább a politikai kultúrában, az informális eljárási szokások hiányában keresendő, nem pedig az alkotmány tartalmi rendelkezéseiben.
 

A szemléletmód

Ezen a blogon elsősorban arra keressük a választ, hogy milyen különbségek és hasonlóságok mutathatók fel a nyugat-európai és a kelet-európai országok politikai kultúrája között. Az összehasonlítás arra is jó lehet, hogy elkerüljük a nyugati minták idealizálását és a kelet-európai provincializmus önostorozó, ám ugyancsak hamis képét. A sajátos kelet-európai vonások némelyike ugyanis valóban tekinthető a provinciális gondolkodásmód eredményének, ám igen gyakran ott is elmaradottságot kiáltottak az elmúlt húsz évben, ahol annak nem volt helye. Nyugat-Európát morális bunkósbotként használták, miközben a kelet-európai jelenségeket egy idealizált nyugati mintaképhez mérték. Ezen a blogon a részletekre (akár a manírra is figyelve) szeretnénk megmutatni, hogy milyen különbségek illetve hasonlóságok mutathatók fel a két térség politikai kultúrája között.
 

A cél

A blog alapvető célja tehát a nyilvános diskurzus további tágítása és – bevallottan, bár természetesen az adott keretek mértékében – a magyar politikai kultúra formálása. Két országot különös figyelemmel fogunk követni ezen az oldalon: úgy gondoljuk, Nagy-Britannia és Svájc kiváló vizsgálódási terepül szolgálnak, amennyiben a politikai kultúra sajátos vonásait kívánjuk tanulmányozni. A kitekintés persze nem állhat meg ennél a két országnál: időről időre belekóstolunk a francia, a belga és a német események hátterét adó politikai kultúra jellemzőibe is. Nem állítjuk, hogy minden rezzenésen rajta tartjuk a szemünket, ám azt igen, hogy olyan kérdéseket fogunk megfogalmazni, amelyek továbbgondolásra érdemesek, ha valakit valóban érdekel, milyen állapotban is van a magyar politikai kultúra a nyugat-európai viszonyokhoz képest.

Ötletgazdák

	Hörcher Ferenc Eszmetörténész, egyetemi oktató, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára. Publikációi a koramodern korszakkal és a kortárs konzervatív politikai filozófiával foglalkoznak. Esztétaként a felvilágosodás esztétikai gondolkodását kutatja. Korábban a Heti Válasz főmunkatársa volt.
	Pócza Kálmán A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Politológia Tanszékének oktatója. Legutóbbi írásai a parlamentarizmus, a kollektív emlékezet és az alkotmányozás kérdéseit járják körül. Korábban a Heti Válasz munkatársa volt.

Állandó vendégszerzők

	Oplatka András Az Andrássy Egyetem oktatója, a Neue Zürcher Zeitung egykori szerkesztője. Publikációi a közép-európai rendszerváltozások és a svájci politikai rendszer témakörében jelentek meg.
	Fekete Balázs A Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának oktatója, az MTA Jogtudományi Intézetének munkatársa. Írásai tudománytörténettel, az irodalom és jog kapcsolódási pontjaival, és államelmélettel foglalkoznak. A Leuveni Katolikus Egyetem volt vendégkutatója.

Szerzők

	Árok Norbert László A Pázmány Péter Katolikus Egyetem elsőéves hallgatója Nemzetközi Tanulmányok mesterképzésen. A posztszovjet térség politikai és gazdasági berendezkedésével foglalkozik, illetve érdeklődése kiterjed az európai energiabiztonság kérdéseire is.
	Kiss István A Pázmány Péter Katolikus Egyetem első éves hallgatója nemzetközi tanulmányok mesterképzésen. Érdeklődése a 20. sz-i európai történelemre, az Egyesült Királyság politikai rendszerére,  az összehasonlító politológiára, illetve a politika- és eszmetörténetre terjed ki.
	Lorencsics Emese A Pázmány Péter Katolikus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán elsőéves mesterhallgató, demonstrátor. A Kitekintő.hu Közel-Kelet rovatának szerkesztője. Elsősorban az arab országokkal és az iszlámmal foglalkozik, de az európai muzulmánok kérdése is érdekli.
	Máté Bence Péter Szociológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem másodéves politológia szakos hallgatója, a CampusOnline hallgatói portál egyik alapítója. Érdeklődése a politikai filozófiától a politikai kultúrán át az e-demokráciáig és e-kormányzásig sok mindenre kiterjed.
	Metz Rudolf Tamás Politológus, egyetemi hallgató a BCE Politikatudományi Intézetének mesterképzésén. Érdeklődése kiterjed a szakpolitikai (policy, különösképpen felsőoktatás-politikai) és politikai (politics) elemzésre, politikai rendszerelemzésre, valamint politikai filozófia egyes kérdéseire.
	Ruzsbaczky Zoltán A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok MA szakának hallgatója, 2011-ben végzett Politológia BA-n, ugyanott. Fő érdeklődési körei a politikai kultúra, illetve a civilizációs témák. Főleg Kelet-Ázsia és Európa tartozik a látókörébe.