Forrás: upiu.com

KOMMENTÁR

A svájci vasúttársaság összecsapott a politikával: kitiltotta a politikai hirdetéseket a pályaudvarairól. Az utasok nyugalma ugyanis mindenek előtt. De vajon nem avatkozott-e bele a politikai kampányba a vasút, és nem sérül-e véleménynyilvánítás szabadsága így a demokrácia mintaországában?

Újsághír szerint a legendás svájci vasúttársaság kitiltotta a politikai hirdetéseket a pályaudvarairól. A magyarázat: legutóbb a konzervatív svájci néppárt (németül Schweizerische Volkspartei, SVP, franciául: Union démocratique du centre, UDC) olyan erőteljes kampányba kezdett a Zürichi pályaudvaron, ami már sok utast zavart. Az érintettek panaszt tettek a pályaudvar vezetőségénél. A társaság pedig a fokozódó nyomásra reagálva merész döntést hozott: a jövőben kitilt minden politikai hirdetést pályaudvarairól. A párt tiltakozásának adott hangot, azt állítva, hogy a vasúttársaság befolyásolja a közelgő választásokat, hogy figyelmen kívül hagyja a véleménynyilvánítás szabadságát, vagyis cenzúrát alkalmaz, és nem teljesíti szerződéses vállalásait.

A zürichi főpályaudvar (Forrás: lookabout.ch)

Hogy mit találtak sokan zavarónak a néppárti hirdetési kampányban? Az erőteljes nacionalista (mások szerint patrióta) hangütést. A pályaudvaron ilyen szlogenek voltak olvashatók: „Meg kell állítani a tömeges bevándorlást!”, „A svájciak az UDC-re szavaznak!” Mármost tudvalevő, hogy a korábban meglehetősen liberális helvét bevándorlás-politika egy ideje éles politikai viták kereszttüzében áll. Ezért talán nem csoda, ha a konzervatív párt, mely a legnagyobb tömörülés a szövetségi gyűlésben, erre a témára fókuszált.

Ám a vasúttársaság nem politikai szerveződés. Őket utasaik nyugalma érdekli elsősorban, és feltehetőleg ez a szempont befolyásolta döntésüket. A társaság szóvivője is erről beszélt: „Erőteljes negatív reakció érkezett. Sokan úgy érezték, nyomasztja őket a politikai hirdetés.”

A kérdést nyilván sok szempontból lehet megközelíteni. Mivel nem vagyok jogász, jogi vetületét nem tudom kellően megvilágítani. Pedig az a sejtésem, hogy a nyilvánosság Svájcban is élő erős garanciáit sérti a döntés. De nem is a jogi helyzet megítélése a feladatom.

A politikai kultúra felől nézve a következő megállapítások tűnnek relevánsnak:

• A svájci utazóközönség a jelek szerint nagyon is érzékeny a politikai hirdetésekre – vagyis olvassa őket, és véleménye van róla. Másrészt tudatos abból a szempontból is, hogy nemtetszésének hivatalos fórumokon is kész hangot adni.
• A svájci vasúttársaság lépését bátornak nevezhetjük, hisz a pillanatnyilag legnagyobb politikai erőt sértő döntést hozott. Ám feltehetőleg a gazdaság (civil társadalom) és a pártok (politika) között elég erős a demarkációs vonal ahhoz, hogy ezt különösebb kockázatok nélkül megtegye. Másrészt nyilvánvaló, hogy úgy ítélte meg: utasai nyugalma fontosabb számára, mint az esetleges politikai veszteség. Arról most nem is beszélek, hogy vajon miért nem gondolkodtak el a társaság vezetői azon, hogy a néppárti szavazók nem fogják-e büntetni cégüket a döntésért. S azt sem kérdezem, vajon a döntésben nem játszott-e szerepet a döntéshozók politikai érzékenysége is.
• A néppárti politikai kampányt nevezhetjük populistának. Nyilvánvaló, hogy szlogenjeik joggal sérthették sokak politikai érzékenységét. Ám ezzel nyilván ők is tisztában voltak – csakhogy politikai érdekkalkulációik alapján úgy számoltak, ez a veszteség eltörpül az esetleges politikai nyereség mellett. Ráadásul azt is feltételezték talán, hogy a politikai morál is az oldalukon áll, amennyiben a „nemzeti érdekek” védelmében cselekszenek. Az pedig, hogy a vasúttársaság döntése ellen tiltakoztak, végképp nem csodálható. Hiszen a politikai nyilvánosság az egyik legfontosabb tabu a mai nyugati társadalmakban, annak akár gazdasági, akár más egyéb célú korlátozása nehezen tűnik elfogadhatónak.

A kérdés mármost az, hogy e bejegyzés olvasója melyik nézőponttal tud könnyebben azonosulni, s miért.