Rezsőházy Rudolf

Az új, manapság érvényes „korrektséget” az 1968-as generáció és leszármazottai hozták létre. Tevékenységükben az a meglepő, hogy azelőtt a tabukra vadásztak, tekintélyrombolók voltak, a korlátlan szabadságot hirdették. Azt proklamálták, hogy „megtiltani tilos.” „Il est interdit d’interdire” – hangzott Párizsban 1968 májusában. És amint ezek az emberek véleményformáló hatalommá fejlődtek és a politikai porondon is kiemelkedő szerephez jutottak, első dolguk az volt, hogy új tabukat gyártsanak, téziseiknek kizárólagos helyzetet biztosítsanak, az „elavult” nézetek érvényesülését elfojtsák.

REZSŐHÁZY RUDOLF

Régebben elfogadottnak, sőt dicsérendőnek tartották, hogy az anyai szerep hozzátartozik a nők sikeres életéhez. Ezt a fölfogást változtatta meg az az új érték, mely a nők szabad egyéni kibontakozását tűzi ki célul. Számukra is a professzionális érvényesülés jelenti a sikert. Ezt a véleményt nem kötelező vallani, egyszerűen csak magától értetődő és aki nem osztja, azt megbélyegzik. Tudatják vele, hogy idejét múlta, maradi, kívül esik a helyes irányba vonuló áramlatokon.

A politikai döntés a tendenciák gyors megfordítását célozza. Ám a változás a szívekben és a gondolatokban lassan fejlődik ki.

A migrációs válság, majd Párizs 13/11 egyértelműen átlépte az ingerküszöbünket. Olyasmit tapasztalunk most mi, európaiak, amin az amerikaiak 2001. szeptember 11-e után mentek keresztül: a félelem és a bizonytalanság érzése széles körben eluralkodni látszik. Miközben a politikusok szeretnék a helyzet hasznát maximalizálni, a lehetséges hátrányait minimalizálni, sokan fogalmaznak meg teljesíthetetlen elvárásokat a politikával szemben. Az alábbi írás nem az utópikus vagy aránytalan beavatkozásra kíván buzdítani. Épp ellenkezőleg, az európai politikát szeretné visszarángatni a földre.