SZEMLE

Vilmos és Katalin dailymail.co.uk

A Brit Nemzetközösség királyságainak vezetői perth-i tanácskozásukon határozatot hoztak, miszerint a jövőben az utódlás folyamatában megszűnik a különbség a nemek és részben a vallások között.

Eddig az elsőszülött lányt „beelőzte” az utódlási rendben a másodszülött fiú, a mostani határozattal ezt a különbségtételt számolták fel. Egyúttal arról is határoztak, hogy az uralkodó a továbbiakban már házasodhat római katolikus vallású személlyel – eddig csak anglikán házaspárt választhatott, aki uralkodó kívánt lenni.

A korábbi utódlási szabályok kb. 300 évesek voltak. Ezek szerint csak akkor lehetett nő az uralkodó az Egyesült Királyságban, ha az elhunyt családfőnek nem született fiú utódja. Ez történt VI. György esetében is, emiatt a szabály miatt koronázhatták meg idősebb lányát, II. Erzsébetet.

David Cameron miniszterelnök az új szabályozások kapcsán kiemelte, hogy ez csak a család mostantól születendő utódjaira vonatkozik, visszamenőlegesen nem érvényes:„Egyszerű: ha Wales hercegének és Cambridge hercegnőjének elsőként lánya születik, akkor később ő lesz a királynőnk” – mondta. Hozzátette, hogy ezek a változások egyértelműen azt jelzik, hogy „modern országgá válunk”.

Julia Gillard, Erzsébet és Quentin Bryce ausztrál kormányzóasszony

Julia Gillard, ausztrál miniszterelnök, a nemzetközösségi tanácskozás háziasszonya lelkesen nyilatkozott az ügyről: „Ausztrália első női miniszterelnökeként nem csoda, ha lelkes vagyok, ha egy új területen nyernek a nők egyenjogúságot.”

A brit republikánusok, akik választott államfőt szeretnének látni Nagy-Britannia élén, úgy vélik, hogy semmi lényeges nem változott. „A monarchia diszkriminálja mindazokat a férfiakat, nőket és gyermekeket, akik nem a Windsor családba születtek. Azt mondani, hogy ez a lépés az egyenjogúság felé mutat, teljességgel abszurd kijelentés” – mondta Graham Smith, a republikánusok szóvivője.

A másik engedmény, Orániai Vilmos egyik utolsó rendelkezését, az 1701-es Act of Settlementet (trónöröklési törvényt) módosítja, mely kimondja, hogy nem lehet uralkodó katolikus vallású személy, de még olyan se, akinek a házastársa gyakorolja ezt a vallást. Az új szabályozás szerint erre már lesz lehetőség, de katolikus uralkodója továbbra sem lehet az Egyesült Királyságnak és a Nemzetközösségi Királyságoknak. Ennek rendkívül prózai oka van: az uralkodó egyben az anglikán egyház feje is, ő nevezi ki a legfőbb vallási méltóságot, a canterbury érseket is.

A reformról Westminster római katolikus érseke, Vincent Nichols elmondta, hogy az „igazságtalan diszkrimináció” felszámolását széles körben üdvözölték. Alex Salmond, a többségében katolikus Skócia első minisztere szintén örömmel fogadta a bejelentést, de elmondása szerint mélyen kiábrándító, hogy egy ilyen fajta szabályozás a 21. században még mindig életben volt. Hozzátette, hogy „elszalasztott lehetőség nem biztosítani a vallások teljes egyenlőséget azoknak, ha az a kérdés kerül terítékre, hogy ki válhat az állam fejévé”.

Duncan Kennedy, a BBC perth-i munkatársa szerint az áttörést Katalin és Vilmos színre lépése hozta, mivel az utóbbi években 11-szer próbáltak módosítani az öröklésen, de mindegyik kísérlet kudarcot vallott. Úgy véli, hogy a perth-i tanácskozást ügyesen használták fel a Nemzetközösségi Királyok vezetői, hogy az egyre égetőbb fontosságú utódlási reformokat meghozzák. A vallási módosításról elmondta, hogy rendkívül radikális lépés, hiszen fontos elem volt a monarchia katolikusokkal szembeni szabályozásai között. Felteszi a kérdést: „Hoznak-e a reformok lényegi változást?” Úgy gondolja, hogy ha Vilmoséknak először leányuk születik, akkor igen, hiszen változhat a brit történelem további irányvonala a leány királynővé válásával.

Érdekesség, hogy a reformokról II. Erzsébet nem ejtett szót sem ausztráliai útján, sem a tanácskozáson, sem azóta – ami azt jelzi, hogy alapvetően támogatja az uralkodás liberális fordulatát. A Telegraph névtelen szerzője pedig megjegyzi, hogy a királynő uralkodása során a legsikeresebb női politikussá vált, aki ügyesen igazgatta az 54 országból álló Nemzetközösséget, megtalálva annak szerepét a modern világpolitikában. A szerző hozzátette, hogy a cinikus véleményformálók úgy vélik, nem véletlen a reformok időzítése: David Cameron javítani szeretné megítélését a női szavazók körében.