 |
| Orbán és az USA-nagykövet Forrás: hirek.ma |
KOMMENTÁR
A globalizálódó világban senki és semmi nem tudja függetleníteni magát a külső megítéléstől. A politika sem. Ezért egy kormányzatnak nem elég megnyernie a választást és utána elevickélnie a következő választásig, hogy újból megmérettesse magát.
A külső megítélés megkerülhetetlen a mai politika számára, méghozzá azért, mert a pénzügyi piacok mozgásában ölt testet a külső megfigyelők bizalma vagy éppen bizalmatlansága, ez pedig, a legjobb kormányt is ellehetetlenítheti. Ezért már a nemzeti politika sem pusztán a hazai politikai kultúra szabályai szerint zajlik – ha tetszik, a hazai politikai szereplők is világzenére lejtenek a színpadon.
Pedig Orbán Viktor már első kormányzása idején is kinyilvánította, hogy elsődlegesen a hazai közönségnek játszik. Ám második kormányzásának eljöveteléig történt egy apró változás az ország helyzetében: az uniós csatlakozás révén Magyarország (még 10 napig a Magyar Köztársaság) egy nagyobb közösség tagjává vált.
Ehhez a változáshoz jött kiegészítésül a gazdasági és pénzügyi világválság, amelyet Európa megrendülése követett. Mindezek a tényezők a magyar kormány játékterét végzetesen beszűkítették. Drámaian mutatta ezt a helyzetet az IMF-fel kapcsolatos kormányzati politikai álláspont viharos változása.
Miután a görög és az olasz államfő cseréjét Európa szemmel láthatólag kierőltette, nem tűnik túl bátor következtetésnek, hogy ha a magyar kormány vezetője nem alkalmazkodik a megváltozott játékszabályokhoz, ő is akadállyá válhat az európai hatalmak szemében. Különösen drámaian mutatkozott meg Európa Orbánnal kapcsolatos álláspontja a decemberi euró-csúcsot követően, amikor a nemzetközi sajtóban (az angol mellett) a magyar álláspont tűnt fel az európai továbbfejlődés kerékkötőjeként.
 |
| Paul Krugman Forrás: forbes.com |
Ha ebből a nézőpontból tekintünk az elmúlt időszak Orbánnal kapcsolatos globális (értsd: euro-atlanti) nyilvános disputájára, akkor nem tűnik olyan érthetetlennek az amerikai diplomácia és egyetemi szakértelmiség, az európai politikai elit és az európai intézményi vezetés egyirányú retorikája, egyirányú politikai mozgása. A Nobel díjas közgazdász Paul Krugman azt követően talált írni a magyar helyzetről, hogy a Budapestre delegált amerikai nagykövet (Eleni Tsakopoulos Kounalakis), aki korábban egyébként Orbánnal szimpatizált, nyilvánosan, a Heti Válasz lapjain közölt cikk formájában kifejezte aggodalmát a demokrácia honi állapotát illetően. A New York Times-ban publikált blogjában nyilvánosan politizáló Krugman megdicsérte az amerikai külpolitikát, és felszólította Európát is, hogy cselekedjen – Magyarország megregulázása érdekében.
 |
| Kim Scheppele Forrás: law.upenn.edu |
Előtte azonban még ő maga is cselekedett. Felkérte egyetemi kollégáját, Scheppele professzor asszonyt, ossza meg olvasóival Magyarországgal kapcsolatos aggodalmait. A felkért politikai szakértő korábban sokat járt Magyarországon, a CEU és az Open Society környékén dolgozott, s Büky Dorottya SZDSZ-es politikusnak is adott tanácsot – vélekedése ezért borítékolható volt. Ám ettől még nem elhanyagolható a fellépés hatása.
Hiszen, láss csodát, az Európai Unió is lépett. Először visszahívta tárgyalódelegációját Budapestről, tovább szűkítve az IMF-fel és vele egyezkedni kívánó magyarok tárgyalási lehetőségét. Aztán – különös véletlen – kiszivárgott Barroso elnök Orbánnak írt levele is. Amit pedig már megelőzött több európai biztos igen éles Magyarországgal kapcsolatos kritikája.
 |
| Barroso és Kounalakis Orbán Viktor miniszterelnök két oldalán. Fontos, hogy mit gondolnak rólunk. Forrás: hungary.usembassy.com |
Itt tartunk most. Az euro-atlanti közvélemény hergeli a politikát, a politika pedig ébresztgeti a globális nyilvánosságot – értsd a véleményformáló (szak)értelmiségiek állásfoglalását. Aki ennek közvetlen pénzügyi és politikai hatásával nem számol, az alábecsüli a globális politikai kultúra kényszerítőerejét.
Tisztelt Olvasóink!
Terveink szerint Karácsonyig már nem jelentkezünk új írással, ezért a Mos Maiorum blog ötletgazdái, állandó vendégszerzői és szerzői nevében kívánok kellemes ünnepeket Önöknek, kedves olvasóinknak.
Üdvözlettel,
Földi Bence
