Rezsőházy Rudolf
Az új, manapság érvényes „korrektséget” az 1968-as generáció és leszármazottai hozták létre. Tevékenységükben az a meglepő, hogy azelőtt a tabukra vadásztak, tekintélyrombolók voltak, a korlátlan szabadságot hirdették. Azt proklamálták, hogy „megtiltani tilos.” „Il est interdit d’interdire” – hangzott Párizsban 1968 májusában. És amint ezek az emberek véleményformáló hatalommá fejlődtek és a politikai porondon is kiemelkedő szerephez jutottak, első dolguk az volt, hogy új tabukat gyártsanak, téziseiknek kizárólagos helyzetet biztosítsanak, az „elavult” nézetek érvényesülését elfojtsák.
A „politikailag korrekt” kifejezéssel szinte minden nap találkozunk. Akkor használjuk, amikor olyan ítélettel, véleménnyel, nyomással, erősködő fölhívással találkozunk, melyek bizonyos véleményformáló közegektől származnak. Ezek az emberek, orgánumok, intézmények azt gondolják, hogy nekik kell megmondaniuk mi illendő, mi szabad, mi tiltott, mit kell tenni, hogyan kell választani.
Ha a történelmet közelebbről vizsgáljuk meg kiderül, hogy minden társadalomban voltak a gondolatokat, cselekvéseket, magatartásokat meghatározó és ellenőrző intézmények, melyek megmondták mi a jó és mi a rossz, mit kell követni és mit kell elkerülni. Minden társadalomban működik szociális kontroll, mely megszabja a legitim tettek és vélemények határait. Többek között törvényeknek, az erkölcsöt formáló egyházaknak, az illemkódexeknek volt ebben fontos szerepük.
Az új, manapság érvényes „korrektséget” az 1968-as generáció és leszármazottai hozták létre. Tevékenységükben az a meglepő, hogy azelőtt a tabukra vadásztak, tekintélyrombolók voltak, a korlátlan szabadságot hirdették. Azt proklamálták, hogy „megtiltani tilos.” „Il est interdit d’interdire” – hangzott Párizsban 1968 májusában. És amint ezek az emberek véleményformáló hatalommá fejlődtek és a politikai porondon is kiemelkedő szerephez jutottak, első dolguk az volt, hogy új tabukat gyártsanak, téziseiknek kizárólagos helyzetet biztosítsanak, az „elavult” nézetek érvényesülését elfojtsák.
*
A mai korrekt gondolatoknak nem találhatjuk sehol rendszeres, mindent átfogó kifejtését. Nem létezik a „Kommunista kiáltvány”-hoz hasonló proklamáció vagy valamiféle könyv, melyben olvashatnánk ennek az ideológiának az elfogadott nevét és tartalmát. Így arra vállalkoztam, hogy megfogalmazok néhány tipikus állítást, mely a korrekt gondolkodást tükrözi. Ezeket dőlt betűkkel írom, majd kommentárt fűzök hozzájuk[1]. Kezdjük:
1/ Az emberek alapvető joga, hogy szabadon kibontakozhassanak. Ezért ki kell törniük az olyan intézményekből mint a család és az iskola, melyek beskatulyázzák és a fönnálló rendbe illesztik be őket.
Kommentár: az egyén szabadsága lett az értékrend csúcsa. Minden ennek rendelődik alá. Minden hatalom korlátoz. A kötelesség, a hűség, az állhatatosság akadályt képeznek az „én” kifejlődésének útjában.
2/ A szabad véleménynyilvánítást semmi sem akadályozhatja. Mégis szigorúan büntetni kell a gyűlöletkeltést, az antiszemitizmust, a holokauszt tagadását, a xenofóbiát és a homofóbiát.
Kommentár: legyünk logikusak. Vagy azt mondjuk, hogy a véleményszabadságnak nincs korlátja, és akkor lehet zsidózni vagy cigányozni. Vagy azt mondjuk, hogy a szabadság szabályozandó minden ember és minden emberi közösség méltóságának kivétel nélküli megvédése érdekében.
3/ Ki-ki maga szabja meg életvitelét, mondja meg magának, hogy mi a jó és mi a rossz.
Kommentár: ebből világosan kitűnik, hogy nincs objektív erkölcsi rend, nincsenek univerzális normák, mindenkire érvényes szabályok. Minden relatív.
4/ Mindenkinek joga van a „mássághoz”, azaz hogy más legyen mint a többiek. Senkit sem szabad választott életmódja miatt hátrányban részesíteni vagy üldözni például azért, mert elvált vagy homoszexuális vagy hajléktalan vagy cannabist szív.
Kommentár: a klasszikus értékrend sem tiltja az egyéniségek kifejlődését, de nem engedi meg a deviancia legtöbb formáját mint a drogfogyasztást, a rendszertelen életet vagy a tétlenséget, stb.
5/ Minden együttélési forma egyenlő, legyen az egy nő és egy férfi házassága, egyneműek házassága, egyszerű együttlakás, többek közössége.
Kommentár: Ezzel szemben a hagyományos fölfogás az egy nő és egy férfi közti tartós házasságot privilegizálja, mert ez ad a családalapításnak és a gyermeknevelésnek megfelelő keretet.
6/ A törvényhozásnak követnie kell a kisebbséget alkotó „mások” egyenlőségre törekvését. Így legálisnak kell minősíteni a melegek közti házasságot és számukra az örökbefogadás jogát.
Kommentár: nincs semmi akadálya annak, hogy homoszexuálisok közös életvitelre szerződést kössenek, de minthogy kapcsolatuk más természetű, mint a férfi és nő között létrejött élettársi viszony, házasságkötésre nem jogosultak.
7/ A nők még mindig nem érték el teljes egyenjogúságukat. Ezért biztosítani kell, hogy arányosan jelen lehessenek a politikai és a gazdasági élet vezetői rétegében.
Kommentár: valóban méltányos, hogy a politikai és a gazdasági vezetés nyitva álljon a nők előtt, de nem méltányos, hogy egy nő parlamenti képviselő vagy részvénytársasági igazgatótanács tagja legyen csak azért, mert nő. A kérdést szabályozó elvnek az érdemnek kell lennie és nem a nemi hovatartozásnak.
8/ A nők szabadon rendelkeznek testük fölött. Ezért nem kívánt megtermékenyülés esetében joguk van arra, hogy magzatelhajtáshoz folyamodjanak. Hasonlóképp joguk van arra, ha terméketlenek, hogy a „gyermekhez való jog” nevében külső beavatkozással gyermeket foganjanak.
Kommentár: a tradicionális fölfogás azt tartja, hogy az alakulóban lévő élet védelemre szorul, és az abortusz tilos.
9/ Föl kell szabadítani a nemi életet a bigott tilalmak elnyomása alól. A sikeres szexuális élet jog, hozzátartozik a boldog élethez. Minden fajtája és formája egyaránt legitim.
Kommentár: a nemi ösztön elsősorban az emberiség szaporodását/fönntartását célozza. A kultúra alakítja át szerelemmé, élvezet forrásává és életművészetté. Ez a hajtóerő azonban kormányozandó, mert ha féktelenné és csapongóvá válik, akkor mind a magánéletben, mind a társadalom fönnmaradásában súlyos károkat okozhat.
10/ A nemi különbségeket a társadalom „gyártja”. Már az újszülöttet is különböző színbe öltöztetik aszerint, hogy lány-e vagy fiú. A fiúk és a lányok más játékokat kapnak. Más tulajdonságokat nevelnek beléjük, és kondicionálják őket a később betöltendő szerepeikre. Ám egyformán kell kezelni őket, hogy szabadon választhassák meg, hogy mik akarnak lenni.
Kommentár: a döntő kérdés az, hogy a női és a férfi létben mi a természet meghatározó ereje és mennyiben játszik közre a társadalom befolyása. Kinek jutna eszébe, hogy az atlétikai versenyekben a nőket és a férfiakat közösen indítsák? Ellentétes példa: kortársak, Golda Meir Izraelben, Margaret Thatcher Nagy-Britanniában, Sirimavo Bandanaraike Sri Lankában és Indira Gandhi Indiában legyőzték férfi ellenfeleiket.
11/ Az embernek joga van ahhoz, hogy saját életéről rendelkezzék. Így ha súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenved és az élet elviselhetetlennek tűnik, eutanáziához folyamodhat.
Kommentár: noha ez a kérelem érthető, ma már rendelkezünk olyan eljárásokkal, melyek csillapítják a fájdalmakat. Alkalmazásuk siettetheti a halál bekövetkezését, de közvetlenül nem idézi elő. Ugyanakkor egyre elterjedtebbek a palliatív kezelést biztosító osztályok is.
12/ Kényszer és versengés nélküli iskola kívánatos. Minden gyermek haladjon a maga ritmusa szerint, válasszon olyan tantárgyakat és foglalatosságokat, melyek személyiségének megfelelnek. Nem nevelni kell, hanem alkalmat adni arra, hogy mindenki kibontakoztathassa azt, ami benne rejlik.
Kommentár: igaz, hogy a sikeres oktatás és nevelés gyermekközpontú, és figyelembe veszi a tanulók tehetségeit is. De szükség van akaratra, figyelemre, kitartásra, munkaszeretetre és olyan képzésre is, melyre a társadalomnak szüksége van.
13/ A bűnözésért a társadalom felelős. Miért zárják börtönbe azokat, akik környezetük hatására letértek a társadalom által elfogadott útról? A deviánsokat nem büntetni kell, hanem fölkészíteni arra, hogy visszatérjenek a társadalomba.
Kommentár: természetüknél fogva az emberek sajnos nem mind jók. Kétségtelen, hogy amikor bűnöznek, a körülményeket figyelembe kell venni, de kétségtelen az is, hogy a társadalmat védeni kell. A büntetés ideje szolgál arra is, hogy a javítható bűnöző újrakezdési lehetőséget kapjon.
14/ Az egyenlőség biztosítása érdekében a „pozitív diszkrimináció” alkalmazandó, mely biztosítja az életben hátrányokkal (etnikai eredetük, peremhelyzetük, stb., folytán) induló fiatalok számára, hogy érvényesülhessenek. A felsőoktatási intézményekben és a közalkalmazottak keretében számukra kötelező kvótát kell alkalmazni.
Kommentár: a javasolt megoldás önkényes és új igazságtalanságokhoz vezet azok rovására, akiket megfosztanak lehetőségeiktől. Sokkal inkább ajánlatos a „fölzárkóztató képzés” rendszere, melynek föladata a hátrányokkal induló fiatalok fölkészítése arra, hogy másokkal egyenlő föltételekkel pályázhassanak.
15/ A különböző társadalmak által létrehozott kultúrák egyenlők, ám az európai országok gyarmattá vagy függővé tette a többieket. Uralmuknak véget kell vetni.
Kommentár: valójában a fejlett nyugati országok nemcsak hasznot húztak Ázsia és Afrika országaiból, hanem ugyanakkor bevezették az iskolákat, az egészségügyi ellátást, a modern intézményeket és közigazgatást, infrastruktúrákat építettek, bevitték az elszigetelt népeket a nemzetközi vérkeringésbe.
16/ A nemzeteket túlhaladta az idő. A jövő a multikulturális társadalmaké.
Kommentár: minden népnek vagy nemzetnek meg kell őriznie az identitását. Kultúráját gazdagíthatja külső pozitív hozzájárulásokkal.
17/ A kereszténység elavult. Káros hatása van az ember szabad kibontakozására.
Kommentár: a kereszténység kimúlását már 2000 év óta várják. A mai európai világban a vallásszabadság adva van. Nem üldözéssel kívánják a kereszténységet eltűntetni, hanem inkább lassú aknamunkával igyekeznek azt a közéletből kiszorítani.
*
A mai „korrekt gondolkodás” fő témáinak fölsorolása biztosan nem teljes. Különben is a témák száma gyarapszik: valahányszor új probléma merül föl, megszületik egy új „korrekt” állásfoglalás. Például a Közép-Keletről és Észak-Afrikából megindult tömeges migrációval kapcsolatban kialakult egy korrektnek minősített „Willkommenskultur”, mely üdvözli a bevándorlókat, mert friss vért hoznak Európába. Ez az óhaj szembesül azzal a jogos aggodalommal, mely attól tart, hogy a nagyszámú és teljesen idegen kultúrájú népek nem integrálhatók a befogadó országokba, és súlyos zavaroknak lesznek az okozói.
A józan és érvekkel alátámasztható nézetek képviselőinek munkája nem fog egyhamar elfogyni…
mail: rezsohazy.rudolf@gmail.com Rezsőházy Rudolf
prof.em. Univ.cath. de Louvain
[1] Mégis fölsorolok példaképp néhány szerzőt, akik hozzájárultak a mostani „korrekt gondolkodás” kialakulásához és elterjedéséhez: Wilhelm Reich (Die Funktion des Organismus (1927), Herbert Marcuse (One-Dimensional Man, 1964), Benjamin Spock (Baby and Child Care, 1946), Erich Fromm (Escape from Freedom, 1941) Jean-Paul Sartre (L’existentialisme est un humanisme, 1945), Michel Foucault (Les mots et les choses, 1966), Gilles Deleuze Logique du sens, 1966), Ivan Illich (Deschooling Society, 1971)….
