Common Sense Society

BESZÁMOLÓ - Lorencsics Emese, Kiss István

Válasz nincs, a kérdés – ha kérdés – sem egyértelmű, sőt, már azt sem tudjuk mi az a feminizmus.  A Common Sense Society februári beszélgetésén jártunk.

A Common Sense Society februári vitájának központjában a modern feminizmus állt, illetve a kérdés: tényleg elárulta-e a modern feminizmus a nőket? Az est vendégei Aczél Petra és Lánczi András, a Corvinus Egyetem oktatói, Pető Andrea, a CEU, és Ayse Gül Altinay, az isztambuli Sabanci Egyetem professzorai voltak. Összefoglalónk az ott elhangzottak felhasználásával készült.

Elárulta-e a feminizmus a nőket? A kérdés újabb kérdést szül: melyik feminizmus? A mozgalom ugyanis több hullámban fejlődött. Először is térjünk vissza a kezdetekhez. 

A szakértők között már a születés meghatározásánál vita alakult: Lánczi szerint – Arisztophanész A nőuralom című művére hivatkozva – a feminizmus egy válfaja már az ókori Athénban kialakult, míg Pető ezt szűk háromszáz évvel ezelőttre, Mary Wollstonecraft korára és munkásságára datálja. Azt azonban senki sem kérdőjelezi meg, hogy az első hullám (még) valóban pozitív változást hozott a kérdésben. A jogi reformokkal, az egyenlőség megteremtésével és jogok biztosításával egy élhetőbb, jobb életet ígért – és próbált kiharcolni – a nőknek. A második hullámmal azonban, amely a hatvanas-hetvenes években indult útjára, egy új attitűd bontakozott ki: a nemiség (gender) szerepének elvetése. Ezzel – Lánczi szerint – ez az irányzat elárulta a nőket – és a feminizmust –, hiszen olyan elvek mentén fejlődött tovább, amelyek nem voltak részei a kezdeti elképzeléseknek. Míg az első hullám természetes jogokért harcolt, azért, hogy elismerjék a nők egyenlő jogokra való jogosultságát, a második hullám szerinte radikális változást hozott: a női uralom (tév)képzetét. Arisztophanész után: a nők jobb szervezők. Hosszú évek során elsajátították a háztartás vezetésének és a család koordinálásának minden technikáját, így ezen tapasztalattal keblükön – szerintük – alkalmasak Athén irányítására is. Egy harmadik (és még sok) hullám is felbukkant, ezek között pedig a gender feminizmus csak egy sarkított áramlat a többi lejáratására. A modern hullámok tudományosságát azonban sokan kérdőre vonják.

Common Sense Society

A nemi szerepek megoszlása Lánczi szerint mindig jelen volt és működött, mégpedig azért, mert kiegészítik egymást. Ebben van az erejük. A nő azért főz, mert jobban főz, a férfi pedig azért irányítja a hadsereget, mert jobb stratéga. Pető szerint azonban erről a kiegészítésről csak akkor beszélhetünk, ha már egyenlők vagyunk, és a nő nem azért főz, mert jobban főz, hanem azért, mert főzni akar, ahelyett, hogy stratégának állna. 

A kezdő körök után Aczél Petra és Ayse Gül Altinay kapták meg a lehetőséget érveik és ellenérveik ismertetésére. Altinay szerint a feminizmus félreértés áldozata lett, pozitív hozadékairól pedig mindenki hajlamos megfeledkezni. Tudatosítanunk kellene ugyanakkor, hogy a feminizmus hatása a tudományra is számottevő volt: elgondolkodtatta az embereket az eddigi eredményekről, új kérdéseket vetett fel, újra az érdeklődés középpontjába állította a nőt – és ezáltal a férfit is, csak más szemszögből. Amíg úgy gondolták, hogy csak a férfi hozta a betevő falatot, a történészek a vadászatra összpontosítottak. A felfogás szerint a nő nem (volt) képes produktívan hozzájárulni az önfenntartáshoz. A feminizmus megjelenésével alakult át a gondolkodás, ekkor jöttek rá, hogy az ősi társadalmakban is lehetett szerepe a nőnek. A tudomány is fordult: kiderült, hogy nem csak vadászatból, hanem gyűjtögetésből is éltek, amelyet a nők koordináltak. Szerinte a legnagyobb probléma a szexizmus, aminek mindkét fél szenvedő alanya volt: a női elnyomottsághoz hasonlóan a férfiak is diszkrimináció áldozataivá válhattak, hiszen értékellenes volt a hosszú haj, gondoljunk csak a hippi mozgalomra (vessük közbe gyorsan, hogy a korábbi történeti korszakokban teljesen elfogadottak voltak a hosszú hajú férfiak; a középkorból, de akár a Bibliából is meríthetünk ellenpéldát). Altinay az erőszakot a férfiakkal társította, hiszen nekik csak a düh volt megengedve; neveltetésükből adódóan nem sírhattak, kevésbé mutathattak ki érzelmeket. Ugyanakkor kiemelte: ennek az erőszaknak nem csak a nők, hanem éppúgy a férfiak is áldozatául eshetnek. 

Aczél Petra megkérdőjelezi, hogy az elért eredmények tényleg csak a feminizmus hatására jöhettek-e létre, és a mozgalom nélkül nem tartanánk-e ugyanott, ahol most vagyunk. A feminizmus állandó ellenzéki szerepet tölt be, hiszen eredetileg valami ellen jött létre, és azért, hogy elérje célját, harcias eszközöket választott. El is érte, amit akart, így a jogok kiterjesztése és az egyenlőség elérése után új ellenségképet kellett keresnie, hogy legitimálja további fennállását. Kérdés azonban, hogy ez a folytonos küzdés és harc mennyire nőies… Ez a feministák soha véget nem érő keresztes háborúja. Aczél szerint ráadásul a feminizmus nem is a nőkről szól, hiszen a feministák szerint nincs is olyan, hogy nő, mert az szerintük egy szociálisan konstruált valami – ezzel pedig önmaguknak mondanak ellent.

Common Sense Society

Altinay szerint nem létezik esszenciális nő; két nő között legalább annyi különbség lehet, mint férfi és nő között. A feminizmus fennállása során a nőiség két irányba változott: rosszabb és jobb is lett egy időben. Ez azért történt így, mert nincs eredendő nőiség, hanem ez mindig társadalmilag megkonstruált szerep. A gender egy analitikai fogalom (olyan, mint az osztály a marxizmusban), és bár egy feminista számára a fogalom kikerülhetetlen, nem ez a legmeghatározóbb. Aczél szerint az olyan erős szavak, mint erőszak, büntetés és erő, felülreprezentáltak a feminista dialógusban, ez pedig megnehezíti, vagy talán teljesen el is lehetetleníti a férfiak és nők közötti párbeszédet. A gender-feminizmus eltörli a nemiséget (sex), és másfelé viszi a dialógust. A férfi-női kapcsolatokat ez még tovább nehezíti.

A közönség sorából érkezett egy kérdés a feminizmus létével kapcsolatban: filozófia ez vagy mozgalom? Pető szerint a fogalom jelentésében nincs egyetértés. Ami számít, hogy a férfiak és nők között nincs különbség; ami számít, azok az elért eredmények. Az önérzet megegyezik a két nemnél. A feminizmus segít abban, hogy megértsünk másokat, ez pedig a kisebbségek helyzetének javításában is segíthet. A feminizmus tehát nem csak a nőkről szól, hanem mindannyiunkról, hiszen jobb társadalmat teremt. A fogalom tisztázatlanságával Lánczi is egyetért, azonban szerinte a női-férfi együttműködés mindig is megvolt, ezért ez nem a feminizmus vívmánya vagy célja. A feminizmus a jogegyenlőséget érte el. Feltette a kérdést, hogy létezik-e egyáltalán a gender? Attól még, hogy el tudjuk képzelni, hogy a férfi és női szerepek felvettek, ez nem biztos, hogy így is van. A kommunizmust is el tudtuk képzelni, mégsem valósult meg. Ugyanígy a férfiak erőszakos volta is csak konstruált; a nőkben ugyanúgy benne van egy ilyen hajlam. 

Altinay úgy gondolja, hogy a férfiak a neveltetés miatt lesznek erőszakosak, hiszen neveltetésünk a legmeghatározóbb identitásunk kialakulásában. A nemi szerepek kezdetektől determinálva vannak: ha fiú vagy, nem sírhatsz, még akkor sem, ha tényleg vannak érzéseid. Ha lány vagy, nem mehetsz el fizikusnak. Az elmúlt húsz évben a helyzet már javult, de teljesen le kell bontani az emberek elé állított korlátokat. Ha tényleg egyenlők leszünk, akkor látjuk meg igazán, hogy tényleg vannak-e különbségek a nemek között. Aczél szerint a feminizmus hibája, hogy mindent meg akar változtatni, és ugyanazt teszi, mint a rendszer, aki megtiltja a fiúknak, hogy sírjon. A különbség mindössze annyi, hogy a feministák megtiltják a fiúnak, hogy ne sírjon. A kulturális különbségeket pedig többnyire nem veszi figyelembe. Ha nincsenek nemi szerepek, akkor nincs nő sem, tehát a mozgalom elveszíti lényegét, hiszen kiveszik belőle a nő. Tehát miről is van szó?

VEZÉRKOMMENT

Ezen a ponton bennünk hallgatóként is felmerült a kérdés: akkor mi is az a feminizmus? A hagyományos értelmezéssel nincs gond; a nők jogi egyenjogúságának megteremtése pozitív cél. Ezen viszont, miután végül Svájc is beadta a derekát, nyugaton már túl vagyunk. Akkor merre (és minek?) tovább? Ha van még diszkrimináció, annak lebontásáért érdemes még küzdeni, persze kizárólag saját határainkon belül, figyelembe véve a kulturális különbségeket. De a gender-feminizmus azzal, hogy konstruált szerepnek fogja fel a hagyományos nemi szerepeket, károsíthatja a nők és férfiak közötti hagyományos együttműködést és megértést, továbbá felbomlaszthatja társadalmunk alapvető egységét, a családot.

Valamint, ha eddig jól működött a szerepek megosztása, miért kell azt megváltoztatni? Kinek lesz az jó, ha milliók járkálnak az utcán nemiségüktől (és talán nemüktől is) megfosztva? A klasszikus családmodell, ahol a nő tényleg nevelte a gyermeket, volt rá ideje, és nem rohant egyik munkahelyről a másikra, ennél sokkal jobban kiszolgálta a társadalmat. Az emberiség fennmaradása is csak a hagyományos nemi szerepek keretein belül biztosítható. Az értékek és a fontossági sorrend felborulásával megbomlott a természetes egyensúly; ezt láthatjuk a válások és vadházasságok egyre nagyobb számában. Nem véletlenül alakultak így a szerepek: a férfi és a nő olyanok, mint az emberi test; kiegészítik egymást, és minden szervnek megvan a maga funkciója.

Lorencsics Emese, Kiss István