Júniusban új baloldali pártot alapítanak Belgiumban. E párt szakítani kíván a szociáldemokraták puhányságával, célja a radikális neolibelarizmus-, kapitalizmus- és rendszerkritika.

Bernard Wesphael
7sur7.be 

Bernard Wesphael, a Belgium francia nyelvű zöld pártjának (Ecolo) egyik alapítója, az elmúlt napokban jelentette be, hogy új baloldali pártot alapít. Ez a bejelentés jelzi, hogy a belga baloldalon, mely egyeduralkodója a jelenlegi kormányfő által fémjelzett PS (melyről korábban is írtunk), akár a belső erőviszonyok átrendeződéséhez is vezető mozgások indultak el. Az új párt – noha hivatalosan még nem alakult meg, egyelőre csak az alapító kongresszust tűzték ki júniusra – születése számos érdekesebb összefüggésre mutat rá, ezek közül megpróbálom a legfontosabbakat röviden elemezni.

Az európai politikai színtér irányából tekintve Wesphael zászlóbontása jól jelzi a baloldali politika évtizedek óta fennálló általános válságát. A szociáldemokrata politizálás a kilencvenes évekre ideológiailag általában sokat veszített vonzerejéből. A piacgazdaság alapvető összefüggéseinek elfogadása, illetve a politikai szféra hagyományos keretei közé történő betagozódás fokozatos távolodást jelentett a marxizmus alapvető tételeitől. Az európai baloldali pártok a „rendszer” részeként nem törekedhettek immár a gazdasági-politikai berendezkedés drasztikus megváltoztatására, és így fokozatosan veszítettek radikalizmusokból. Politikájukban a hangsúly az egyes rész- és szakkérdésekre (női esélyegyenlőség, a munkafeltételek javítása, a migránsok helyzete, a minimálbér kérdése, jóléti juttatások kiterjesztése stb.) helyeződött át. Továbbá, a különféle módokon hatalomban töltött évtizedek is jelentősen elkényelmesítették a baloldali politikusokat és szimpatizánsaikat. Nem meglepő, hogy egyfajta ellenhatásként folyamatosan fejlődtek és erősödtek azok az apró, a hivatalos felfogással azonosulni nem képes baloldali formációk, melyek jóval radikálisabban viszonyultak a problémákhoz, és így erős üzenetekkel kívánták megszólítani a szavazókat.
 

A 2008 óta egyre újabb szakaszaiba lépő gazdasági válság és az európai kormányok megszorításokra épülő válságkezelése egyértelműen kedvező helyzetet teremtett a radikális baloldali alternatíváknak. A marxista alapgondolatok ugyanis kiváló és jól használható érveket kínálnak a válsághelyzet magyarázatára és a kormányok megszorításainak kritikájára. Wesphael színrelépése az előbbi keretbe illeszkedik, és jó stratégiai érzékről tesz tanúbizonyságot. Jövendő pártja a belga szociáldemokrácia alternatíváját kívánja nyújtani, fő célja az uralkodó neoliberális modellel való szakítás, azaz a rendszer megdöntése. Úgy tűnik tehát, hogy jelenleg formálódik egy alternatív, a válsághelyzetre válaszokat kínáló és így a szavazókat megszólítani képes baloldali politika Európában, melynek egyik jele az új párt alapítása Belgiumban.

Jean Luc Mélenchon
purepeople.com 

Az új párt születése azt is megmutatja, hogy milyen szorosan kapcsolódik egymáshoz a vallon és a francia politikai élet. Teljesen egyértelmű, hogy Wesphael-t Jean Luc Mélenchon radikális baloldali elnökjelölt sikere inspirálta erre a lépésre. Mélenchon az elnökválasztási kampány „meglepetésembere”, aki jelenleg Marine Le Pen radikális jobboldali jelölttel kvázi holtversenyben áll a harmadik helyen a legutóbbi közvélemény kutatások szerint. A hat radikális baloldali párt támogatásával induló Mélenchon a rendszert támadja alapjaiban, a neoliberális gazdasági modellel való szakítást sürgetve. Az ideológiai egyetértés mellett számos napi politikai kérdésben is hasonló álláspontot képviselnek, például elutasították a 2005-ös uniós Alkotmánytervezet, és így nem fogadják el az EU jelenlegi berendezkedését sem. Az utóbbi időben többször együtt jelentek meg, Wesphael például a múlt vasárnap egy liègei választási gyűlésen kampányolt az ott élő franciák előtt Mélenchon mellett. Szoros, de nem érdek nélküli együttműködésnek lehetünk szemtanúi, ugyanis az is kétségtelen, hogy Wesphael e megjelenésekkel próbál Mélenchon népszerűségéből profitálni, arra számítva, hogy ez Vallóniában majd hozzájárulhat a sikereihez.

Utolsóként, Wesphael akciója a belga baloldal sajátos vonásait is felfedi. Az országban több baloldali párt is működik, és súlypontjuk alapvetően Vallónia. Ennek szocio-kulturális okai vannak, a vallon nehézipar évszázados léte miatt az ország e része szakszervezetileg nagyon jól szervezett, ez pedig természetes keretet biztosít a szocialista politizálásnak. A flamand népesség többsége, alapvetően agrárius és katolikus gyökerei miatt kevésbé volt fogékony a szocializmusra, az északi részen ezért a szocialista pártok leginkább a jelentős iparral rendelkező nagyvárosokban népszerűek (pl. Antwerpenben), de össztársadalmi támogatottságuk jóval alacsonyabb, mint délen. A vallon politikai piac az előbbiek miatt szocialista oldalról telített – a PS mellett befolyással bír az Ecolo is – és nagy kérdés vajon be tud-e ide törni az új párt. Wesphael deklarálta, hogy számít a PS és az Ecolo tagjaira is az építkezésben, és ezt bizonyára nem nézik jó szemmel a már bejáratott pártok. Úgy tűnik, a jövőben tehát parázs politikai vitákra és összecsapásokra számíthatunk a vallon baloldalon, és az európai baloldal szempontjából sem lesz lényegtelen, hogy az új párt miként találja majd meg a helyét.