BAKÓ BEÁTA

Málta tavaly év végén lehetővé tette, hogy egyszerűen vásárlással meg lehessen szerezni az ország állampolgárságát – nem olcsó, 650 ezer eurót kóstál, de sokaknak megérné. Persze az Európai Parlament sem ment el szó nélkül az ötlet mellett; a múlt héten ajánlást fogadtak el, miszerint az állampolgárság-vásárlás intézménye aláássa az uniós polgárság lényegét. A testület arra kérte a Bizottságot: vizsgálja meg, hogy az új máltai törvény összhangban van-e az uniós szabályokkal.

kép forrása: http://www.independent.com.mt

A novemberben elfogadott törvény szerint harmadik országok polgárai 650 ezer euróért vehetik meg a máltai állampolgárságot: ehhez nem kell se letelepedniük, se befektetniük az országban. Ezen feltételek hiánya miatt az ellenzék élesen bírálta a javaslatot, azonban a miniszterelnök szerint így is sikerül befektetőket az országba csábítani; az első évben harmincmillió eurós bevételre számít az „üzletből.”

 Várható volt, hogy az EU-nak nem fog tetszeni ez az üzlet, hiszen a tagállamok állampolgárai egyben uniós polgárok is és ekként megilleti őket a szabad mozgás és tartózkodás joga a tagállamokban, választójog az EP-választásokon, harmadik országokban más EU-tagállamok diplomáciai vagy konzuli védelmét kérhetik és petíciót nyújthatnak be az EU intézményeihez. A máltai állampolgárság megvásárlásának lehetősége pedig azt jelenti, hogy az EU-n kívülről érkező, és eléggé gazdag emberek megvásárolhatják maguknak ezen – uniós polgárságból fakadó – jogosultságokat is; ezek közül nyilván a szabad mozgás és tartózkodás a legfőbb előny.

 Teljesen egyértelmű, hogy a máltai állampolgárságot kifejezetten az uniós polgársággal járó jogosultságok teszik vonzóvá a „piacon”. Emellett a máltaiak az Egyesült Államokba is vízum nélkül utazhatnak, de elsősorban akkor is az EU az a „brand,” amivel eladható egy ilyen aprócska, gazdaságilag jelentéktelen ország állampolgársága.

 Az EP által elfogadott ajánlás hangsúlyozza: ugyan a tagállamok szabadon döntenek arról, hogy milyen módon lehet az állampolgárságukat megszerezni, de a szabályozás kialakítása során figyelemmel kell arra lenniük, hogy az uniós polgárság révén elnyert jogokat nem lehet áruba bocsátani. Az Európai Bíróság egyébként már többször vizsgált állampolgársági ügyeket, leginkább a kérdés negatív oldaláról közelítve: egy tagállam állampolgárságának elvesztése ugyanis – ha az érintett személy másik tagállamnak nem állampolgára – maga után vonja az uniós polgárság biztosította jogosultságok elvesztését.

 De mi a helyzet az uniós polgárság megszerzésével? Úgy tűnik, arra nem sokan számítottak, hogy egy ország vezetése hirtelen arra jut: a legjobb módszer a büdzsé felpörgetésére az állampolgárság eladása, aminek a bekerülési költsége nulla, és 650 ezer euró a tiszta nyereség.

 Bár kétségtelenül több tagállamban is lehet ellenérték fejében tartózkodási jogot szerezni – Magyarországon például államkötvény-vásárlással –, ez azért közel sem ugyanaz, mint állampolgárságot vásárolni. Egy tagállamban való ötévi jogszerű tartózkodás után egyébként európai tartózkodási engedély jár, ami azt jelenti, hogy a munkavállalás, oktatás és szociális ellátás tekintetében az érintettek az uniós polgárokkal egyenlő elbánásban részesülnek, és csak nagyon kivételes esetben utasíthatók ki.

 Nálunk 250 ezer eurós államkötvény-vásárlással nyerhet valaki tartózkodási jogot, vagyis a pénzt gyakorlatilag csak kölcsön adja az államnak öt évre, és ennek fejében ez idő alatt jogszerűen tartózkodhat az országban. Ez azonban csak az előszobája az állampolgárság megszerzésének, amihez alapesetben – ha a kedvezményes honosítás feltételei nem állnak fenn – nyolcévi itt tartózkodás és állampolgársági vizsga letétele is szükséges.

 Jelentős összegű befektetéssel is csak tartózkodási jogot lehet szerezni például Bulgáriában, Cipruson, vagy Franciaországban, a spanyolok viszont állampolgárságot adnak annak, aki két évet szolgált a hadseregben.

 „Egyszerűen” 650 ezer euró kipengetésével azonban csak Máltán lehetne állampolgárságot szerezni az EU-ban. Viviane Reding be is dobta a kötelezettségszegési eljárás ötletét, és az EP ajánlást követően a máltai parlament is tárgyalta az ügyet. A kormány álláspontja szerint a lehetőséget a máltai állampolgárok érdekében vezették be, az EP által elfogadott ajánlás pedig igazságtalan.

 Végül a máltai parlament módosította a szabályozást és 12 hónapnyi helyben tartózkodást írt elő az állampolgárság megszerzéséhez. Ezt az tartamot attól az időponttól kezdve számítják, hogy a leendő állampolgár vásárolt vagy bérelni kezdett egy ingatlant Máltán. Természetesen azok, akiknek van 650 ezer eurójuk állampolgárságot venni, valószínűleg különösebb megerőltetés nélkül bérelnek Máltán egy lakást úgy, hogy nem is feltétlenül laknak ott; vagy akár egy éves nyaralást is megengedhetnek maguknak a mediterrán szigetországban.

 A máltai kormány és a Bizottság abban is megállapodtak, hogy a kormány akár az eredetileg tervezett 1800-nál több állampolgársági üzletet is lebonyolíthat, és leszögezték: az így megszerzett állampolgárságtól ugyanúgy nem lehet senkit megfosztani, mint a született máltaiakat.

 Viviane Reding érdekes módon üdvözölte a megállapodást és a módosítást, annak ellenére, hogy emiatt tényleg csak egy hajszállal lesz nehezebb a máltai állampolgárság megszerzése: legrosszabb esetben az uniós polgárságra áhítozó milliárdosok „kénytelenek lesznek” egy évet Máltán nyaralni – szegények.