Közreadja: Rezsőházy Rudolf

"Itt ebben az afrikai országban nehezen élünk. Sokan naponta csak egyszer étkeznek. Ennek ellenére nem vagyunk érzéketlenek a világ bajai iránt. De még eszünkbe sem jut, hogy elhagyjuk hazánkat."

Volt egy kiváló afrikai tanítványom, Cotonouban, Bénin fővárosában lakik. A 2000-es évek elején helyben is működtünk együtt közösségi vezetők kiképzésében, és közösségi fejlődéstervek elindításában. Ma is gyakori levelezésben állunk. Lefordítom legutolsó levelét:

             „Értetlenül és megdöbbenve állok a szörnyűségek előtt, melyek ma történnek, legutóbb Párizs városában. Századunk kezdete óta követik egymást merényletek, túszok ejtése, polgárháborúk. Napjainkban népvándorlás zajlik szemünk előtt, mely arra készteti egyes államokat, hogy kerítést építsenek az áradat megfékezésére. Mindez félelmet kelt, mert nem látható, hogy miképp lesz a folyamatnak vége. Veszett emberek gyilkolnak hidegvérrel ártatlan embereket, akik csak szórakozni szeretnének, vagy egy futballmeccsen kívánnak izgulni. A gyilkosok olyanok, mint az automaták, eszeveszett lények, és nem lélekkel áldott hús-vér emberek.

             Itt ebben az afrikai országban nehezen élünk. Sokan naponta csak egyszer étkeznek. Ennek ellenére nem vagyunk érzéketlenek a világ bajai iránt. De még eszünkbe sem jut, hogy elhagyjuk hazánkat. Persze ismerek olyanokat, akik útnak erednek, de tudom, hogy szívüket a keserűség uralja.

 Meg vagyok győződve, hogyha jobban szerveznénk meg magunkat, ha szakszerűbben művelnénk földjeinket, ha kapnánk egy kis támogatást, két sikeres aratás után mosoly virágozna ki az emberek arcán. Nem szabad megfutamodnunk. Isten őrizzen meg bennünket!”

             Azt hiszem, hogy ez az őszinte levél nem kíván kommentárt.

 mail: rezsohazy.rudolf@gmail.com                                                  Rezsőházy Rudolf

                                                                                              prof.em.Univ.cath. de Louvain