Uralkodói trón a Lordok Házában sydneyinlondon.blogspot.com

KOMMENTÁR

Úgy tűnik, hogy a dühödt demokratizálási hullám elérte az arisztokrácia utolsó bástyáját is: a Lordok Házának tagjait pár év múlva nem kinevezni, hanem választani fogják. Minden a demokrácia ellentmondást nem tűrő szellemének áldozatává válik az Egyesült Királyságban is. 

Bár az alkotmányozási folyamat során nálunk is felvetődött annak lehetősége, hogy a magyar parlamentnek is legyen alsó- és felsőháza, ám végül úgy tűnik, hogy nem az érvek és az ellenérvek, hanem a nyers politikai akarat gyorsan el is döntötte a kérdést: Magyarország továbbra is egykamarás parlamenttel működik tovább. Az Egyesült Királyságban mindeközben ugyan eltörölni még nem akarják a Lordok Házát, de hosszú történetének legradikálisabb változása előtt áll a brit felsőház: könnyen lehet, hogy 2015-től nem antidemokratikus kinevezés révén, hanem nagyon is demokratikus választások révén lehet csak valaki a Lordok Házának a tagja. A meccs persze még nem teljesen lefutott, hiszen komoly ellenérvek szólnak a demokratizálás ellen, ráadásul a Lordok Házának tagjai is ellenállnak.

A konzervatív-liberális kormánykoalíció még tavaly márciusban keresztülverte az Alsóházon válságkezelő és megszorító csomagjának egy újabb elemét, amely bizonyos jóléti szolgáltatások megvonását irányozza elő. Az utóbbi idők magyar törvénykezési tempóját tekintve ugyanakkor roppant komótosnak nevezhető brit törvénykezési eljárás során a Lordok Háza a múlt héten három ponton is megvétózta azt.

Lordok Háza bbc.co.uk

A dolog érdekessége abban rejlik, hogy az 1999 óta már többször is megreformált Lordok Háza még mindig nem bír semmiféle demokratikus felhatalmazással. Igaz ugyan, hogy 1911 óta költségvetési és adótörvényeket elvileg nem is vétózhat meg, amennyiben a kormány mögött álló parlamenti többség kérésére az Alsóház elnöke bejelenti, hogy a beterjesztett törvényjavaslat pénzügyi törvény lesz, ha azonban nem pénzügyi törvénynek indult a tervezet, akkor a Lordok Háza csak halasztó jellegű vétójoggal élhet. Egy arisztokratikus jellegű legitimációval bíró intézmény azonban így is akár egy évig megakaszthatja a demokratikus törvénykezés folyamatát. Vajon rendben van ez így? - tették fel a kérdést a 20. század elejétől fogva igen sokan, akik a demokrácia szellemének térhódítását támogatták az élet és a politika minden területén.

A Lordok Háza persze a múlt század eleje óta maga is komoly átalakulásokon ment végbe, manapság az 1997-ben elkezdődött legutóbbi reformhullámnak köszönhetően már nem örökletes arisztokraták dominálják, hanem élethosszig kinevezett előkelőségek. A közel 800 fős Lordok házában ma már csak 92 olyan arisztokrata ül, akik nem kinevezés, hanem születésük révén nyerték el ezt a pozíciót. Ám a konzervatív-liberális kormánykoalíció alkotmányos reformja keretében valószínűleg az eddigi antidemokratikus kinevezési gyakorlat is megszűnhet: a tervek szerint ugyanis a 300 főre csökkentett Lordok Házába egy arányosnak mondható választási rendszer (single trasferable vote) révén 15 évre választanák meg a tagok 80 százalékát (a maradék 20 százalék jutna kinevezés révén mandátumhoz). A demokrácia tehát az arisztokrácia utolsó bástyáját is bevenni készül.
 

Az uralkodó, lordok és néhány szerencsés alsóházi képviselő a Lordok Házában a state opening ceremony alkalmával guardian.co.uk

De vajon a mindent lehengerlő demokratizációnak milyen hátulütői lehetnek? Vajon a politikai folyamatokban egyre több demokráciát követelő hangok nem csalfa hangok lesznek? A Lordok Házának tagjai – már csak személyes és intézményi önérdeküknél fogva is – pártállástól függetlenül hevesen ellenzik a kisebbik kormánypárt reformjait: a pártok felettiség, ezzel együtt pedig a törvénytervezetek alapos szakértői vizsgálata veszik oda a lordok szerint, ha őket is belekényszerítik a demokratikus választási versenybe, a pártoskodásba. A törvények minőségi és alapos elemzése helyett pártérdekek fogják meghatározni a Lordok Házának vitáit, ezzel a józan ész és a mérséklet fog odaveszni. Ennek a pártosodásnak köszönhetően egyre gyakoribbak lesznek a feloldhatatlannak tűnő konfliktusok a két ház között, a kompromisszumkeresés helyett a politikai döntéshozás értelmetlen blokkolása, a politikai élet radikális polarizálódása, obstrukció, konfliktuskeresés és megmerevedett frontvonalak fogják meghatározni a brit politikát, ami a politikai intézményrendszer, végső soron pedig az egész állam működését veszélyezteti majd - szólnak az ellenérvek. A jelenleg fennálló szisztémában a lordok szinte teljes függetlenséget élveznek: a pártokhoz tartozó felsőházi tagokkal szemben nincs eszköze a pártvezetésnek a pártfegyelem kikényszerítésére, az életre szóló kinevezési gyakorlat pedig a szervezeti szociológia megállapításai szerint is függetlenné teszi a kinevezetteket. Ráadásul az ismert konzervatív érv szerint egy többé-kevésbé jól működő rendszert már csak azért sem szabad radikálisan megváltoztatni, mert a drasztikus változásoknak általában kiszámíthatatlanok a következményei, sőt a szándékolatlan következmények egyenesen károsabb hatást érhetnek el, mintha maradt volna a kiigazításokkal pofozgatott régi rendszer.

Vernon Bogdanor guardian.co.uk

A lordok és a konzervatívok mellett azonban Vernon Bogdanor, az egyik legismertebb brit politikatudós is határozottan kiállt amellett, hogy a lordokat ne a nép válassza, hanem maradjon meg a mostani rendszer. Bogdanor arra hívja fel a figyelmet, hogy írott alkotmány hiányában tisztázatlan marad a két testület közötti erőviszony: mindkettő demokratikus felhatalmazással bír majd, ám arról nem rendelkezik semmilyen dokumentum, hogy konfliktus esetén kié a végső szó. Ez pedig feloldhatatlannak tűnő szembenálláshoz vezethet: ha ellentétes pártállású az alsó- és a felsőházi többség, akkor mindkét kamara többsége magának fogja vindikálni a nagyobb legitimációt, és nem enged álláspontjából. A rendszer működésképtelenné válhat – mondja Bogdanor.

Mindezek fényében az Egyesült Királyságban igen sok érv szól a választott felsőház bevezetése ellen. Roger Scruton nem véletlenül titulálta ragályos betegségnek a demokráciát: manapság a politikai közösség minden intézményét demokratizálni akarják az általános iskolától kezdve az egyetemekig és a kórházakig bezárólag - a demokrácia szelleme nem tűr meg másfajta legitimációs elvet. Az alapvető kérdés azonban egy (brit) konzervatív számára az, hogy vajon a demokratikus választás révén valóban a legalkalmasabbak kerülne-e pozícióba? Nem lehetséges, hogy legalább annyi esély van a kontraszelekcióra a demokratikus választás esetében, mint az öröklött hatalom esetében?