channels.com

KOMMENTÁR

Egyszer már azt hitte, eljött a történelem vége. Tévedett. Aztán búcsút intett a neokonzervatívoknak, s Obama mellett tette le voksát. Most a magyar politikával foglalkozik – jó szándékkal, de bizony felületesen.

Tulajdonképpen örülhetnénk, hogy a megélénkült nemzetközi érdeklődés Magyarországra irányította a nyugati értelmiség jó részének a figyelmét. Hiszen nagyon is örvendetes, ha a sajátos magyar politikai helyzettel kapcsolatban külső visszajelzéseket is kap a politikai elit és a magyar választók közössége is. A gondot az jelenti, hogy mivel a magyar nyelv hozzáférhetetlen, a legtöbb intellektuális celeb sajtóértesülésekre vagy elnagyolt politikai nyilatkozatokra építi vélekedéseit. Ezek pedig még a világlapok, a nagy hírügynökségek és az elektronikus média esetében is sokszor megbízhatatlanok.

Az American Interest aktuális számának címlapja the-american-interest.com

Sajnos Fukuyama professzor is meglehetősen pontatlan adatokkal dolgozik a neokonok által irányított The National Interestből kivált, immár általa irányított The American Interest-ben megjelent, interneten is hozzáférhető cikkében. Nem is annyira az olyan légből kapott vádakkal van baj, mint hogy az alkotmánybírák életkorát leszállították volna, vagy hogy Orbán káoszt teremtett volna a magyar gazdaságban. Ezek egyszerű ténykérdések, melyek ugyan bosszantóak, ha tévesen keringenek a világsajtóban, de könnyen korrigálhatóak elvileg. Sokkal veszélyesebbek az olyan általánosítások, melyek részben valós problémákra, részben a fentihez hasonló légből kapott állításokra épülnek, s egyértelmű megbélyegzésként működnek. Bár Fukuyama elismeri, hogy nincs probléma a hatalmi jogosítványok formális allokációjával a politikai rendszerben, mégis úgy véli, az a csakugyan joggal kritizálható eljárás, ahogy gyorsan, és az ellenzék bevonásáért nem túl nagy erőket megmozgatva elfogadták az új alaptörvényt (csak zárójelben említem, hogy ő nem is tud erről a fogalomról, az országgyűlést viszont folyamatosan diétaként emlegeti), az azt mutatja, hogy Orbán vissza fog élni az intézményi garanciákkal. Szerinte Orbán inkább betiltja az ellenzéket, mint hogy szóba álljon vele. A magam részéről azt mondanám, hogy bár a kormányfő nem zárta ki az ilyenfajta félelmek kialakulását, ám egyáltalán nem tudom elképzelni az egykori demokratikus ellenzék tagjáról, hogy most maga kezdene betiltani pártokat. Abban ugyan igazat adok Fukuyamának, hogy vannak olyan pontok, ahol valóban túllépett a Fidesz azon, ami elegáns, vagy az én ízlésem s a nyugati politikai kultúra szerint való (ilyen valóban például az adópolitika alkotmányos elsáncolása), ám nem gondolom, hogy Orbán arra használná felhatalmazását, hogy az ellenzéki sajtót elhallgattassa. A Klub Rádió működési engedélyének megvonásáért magam is tiltakozom, azt elfogadhatatlannak tartom. A médiahatóság döntése azonban az alkotmányozástól igencsak messze esik, még akkor is, ha az intézmény élén egykori fideszes delegált ül. Hisz az Alkotmánybíróság vonatkozó döntése elég egyértelműen megmutatja, hogy a kormány a médiaszabályozás területén sem élvezhet monopóliumot a mai Magyarországon.

További problémám Fukuyama érvelésével, hogy teljesen legitimnek tartja a nemzetközi beleszólást a magyar belügyekbe. Bár a cikk elején maga is elismeri, hogy Orbán legálisan nyert 2/3-os parlamenti többséget, úgy véli, demokratikus dolog, ha nemzetközi és európai (a két szint között egyáltalán nem is különböztet) testületek kézi vezérléssel próbálják befolyásolni a hazai politikai gyakorlatot. Természetesen ahogy a kormány, magam is elfogadom az Unió megfelelő szerveinek adott felhatalmazás alapján történő eljárásait. Ám elfogadhatatlannak tartom, hogy egy működő jogállam (hisz mint láttuk, a hatalmak magyarországi elosztását formailag Fukuyama sem kritizálta) kormányát külföldről próbálják kioktatni. Vajon fordított esetben mit szólna a neves professzor, ha a magyar külpolitika próbálna hasonló lépéseket tenni egy hasonló alapon autoriternek vélt amerikai vagy európai kormánnyal szemben? Ha e szcenárió képtelenségét belátjuk, akkor már világosabb Fukuyama üzenete.

Irving Kristol economist.com

A The American Interest ugyanis olyan lap, amely célkitűzései között szerepelteti Amerika globális szerepvállalásának befolyásolási szándékát. Tehát világos, hogy az erő nyelvét beszéli Fukuyama, s amikor látszólag az intézményi kontroll megbízhatatlanságán töpreng Magyarország kapcsán, valójában az amerikai globális szerepvállalást bátorítja – igazi neokonos szellemben, dacára annak, hogy már rég szakított a néhai Irving Kristolékkal. Ráadásul, amikor az intézményekbe vetett bizalmat megkérdőjelezi, valójában ő bizonytalanítja el olvasóit a demokratikus berendezkedés működőképességével kapcsolatban.

Az ilyen kihívásra persze a magyar fél nem akkor válaszol okosan, ha maga is hasonló támadó hangot üt meg. Sokkal inkább arra van szükség, hogy megtalálja a két fél azokat a közös érdekeket, amelyek mentén a két, egyébként szövetséges állam együtt tud működni. Lipták Béla és vagy száz amerikás magyar nyílt levele után – melyben tiltakoznak Clinton asszony levele miatt –  ugyanis nyilvánvaló kell legyen a választásokra készülő Amerika számára is, hogy nem lehet érdeke egy szövetséges állam teljes elszigetelése, főként – ahogy a Békemenet megmutatta – az adott kormány mögötti jelentős választói támogatottság ellenére.