guardian.co.uk |
SZEMLE
Mennyire van helye a politikai témájú drámáknak a televízióban vagy a színházban? A Vasladyről megjelenő holnapi kritika előtt ezt az elvi jelentőségű kérdést járjuk körül.
Nemrégiben megkérdezték Michael Dobbs-ot, a 20 évvel ezelőtt sikerrel futó House of Cards című politikai témájú sorozat íróját, hogy van-e helye napjainkban a politikai drámának. Lord Dobbs véleménye szerint a mai brit átlagembert a „politika” szó egyszerűen taszítja, holott a feszültség, a nem mindennapi emberek és a nehéz döntések – melyek szerinte a jó dráma alapjai – mind megvannak a brit politikai életben.
A kérdés aktuális, hiszen megjelent a Margaret Thatcher életét bemutató Vaslady mellett egy dán politikai dráma-sorozat is Nagy-Britanniában. A Borgen című széria egy női politikai karaktert mutat be egy kormánykoalíció formálódása idején. Bár Lord Dobbs a politikai életet megfelelő „alapanyagnak” tartja, más vélemények szerint a brit társadalom túlságosan cinikus lett, immár nem tudja izgalomba hozni egy politikai hős, vagy éppen anti-hős. A Nottingham-i Egyetemen dolgozó Matthew Ashton professzor szerint a Borgen főszereplőjének brit megfelelője pont az ilyen fajta cinizmus miatt soha nem lehetne elfogadott a szigetországban.
icis.com |
Nem volt ez mindig így. A már említett House of Cards a kilencvenes években rendkívül sikeres volt. A sorozat egy Francis Urquhart nevű konzervatív politikusról szól, aki igyekszik egyre feljebb kapaszkodni a ranglétrán, a sorozat végén pedig el is éri a célját. Egyes vélemények szerint a mű sikerének az volt a titka, hogy sikerült eltalálnia a brit társadalom hangulatát és ennek megfelelően bemutatni a politikát. Az ötlet életképességét jelzi, hogy készül az amerikai változat Kevin Spacey-vel a főszerepben.
telegraph.co.uk |
Szintén a sikerességre példa a Yes, minister! Ez némileg különbözött a House of Cards-tól, mivel a humornak is szerepe volt benne. Olyannyira, hogy 2004-ben megválasztották minden idők hatodik legjobb brit szituációs komédiájának. Annak ellenére azonban, hogy mind a két sorozat – eltérő hangvétellel – sikereket tudott elérni, manapság Nagy-Britanniában nem próbálkoznak az írók politikai szatírával.
Ezt a – némileg tehát üres – teret töltheti be valamelyest a Vaslady, új műfajt teremtve. A Margaret Thatcher életéről szóló film azonban nagy hangsúlyt fektet a volt miniszterelnök belső motivációira, illetve életének alakulására is. Ebből következően a fókusz a politikai szatíráknál tapasztalhatóhoz képest talán kevésbé esik a politikára. David Cameron brit miniszterelnök szerint a film időzítése ugyanakkor nem éppen a legjobb. Margaret Thatcher még él, és rendkívül rossz állapotban van, a film némileg a személyes szférába is belépve – szerinte - inkább az időskori leépüléssel és Thatcher mai egészségügyi gondjaival foglalkozik. Cameron inkább az egykori miniszterelnök-asszony kiváló politikai teljesítményére helyezte volna a hangsúlyt.
A Vaslady megjelenése mindenesetre érdekes kérdéseket vet fel. A film egy olyan politikusról szól, aki nem is olyan régen még aktív éveit töltötte. Sikerességének történelmi megítélésére még várnunk kell. De egy életút bemutatásának kísérleteképp a film mindenképp érdekes. Párhuzamba állíthatjuk vele, hogy a közelmúltban elhunyt Csurka István drámát szeretett volna írni Gyurcsány Ferencről – mindez alighanem példa nélküli lett volna hazánkban. Úgy látszik, a britek nyitottabbak saját kortársaik megítélésére.