A canterburyi érsek a Lordok Házában churchofengland.org |
SZEMLE
A jóléti kiadások lefaragása sehol sem konfliktusmentes, és még egy elhúzódó gazdasági válság idején is vannak akik kiállnak a magas jóléti transzferek mellett. Meglepő lehet elsőre, hogy egy tradicionálisan konzervatív szemléletű csoport, az egyházi vezetők vállalták fel most a harcot a jóléti kiadások mellett.
A tory-liberális koalíciós kormány több helyen is belenyúl az ún. jóléti törvényekbe, tekintettel arra, hogy annak révén az Egyesült Királyság is fenntarthatatlan adósságot halmozott fel az évek során. Egyik ilyen nadrágszíj meghúzó intézkedés részeként évi 26 ezer fontban maximalizálnák a családoknak adható támogatás összegét, mely nagyjából az átlagos brit jövedelemnek felel meg. A cél az, hogy senki ne kaphasson nagyobb támogatást mint az átlag bérért dolgozó állampolgár. Ez gyakorlatban kb. 680.000 középosztálybeli családot fog érinteni jövő áprilistól.
Január végén a londoni Felsőházban a püspökök vezették az Alsóházzal szembeni vitát, melynek keretében leszavazták a családi támogatások megkurtítását célzó koalíciós indítványt.John Packer, Rippon és Leeds püspöke szerint „nem lehet helyes”, hogy maximalizálni akarják a családi támogatások felső határát, ezért javasolta, hogy a gyermekek után járó családi pótlékra ne vonatkozzon a korlátozás. Ezzel a javaslattal gyakorlatilag „kiherélte” a törvénymódosítást. A kormány részéről Iain Duncan Smith, Munka- és Nyugdíjügyi miniszter figyelmeztetett, hogy ezzel a lordok szembemennek a választói akarattal, és mivel a törvény pénzügyekre vonatkozik a lordok nem vétózhatják meg.
York érseke szólal fel a Lordok Házában churchofengland.org |
A politizáló egyházi vezetés sem egységes azonban, hiszen vannak olyanok is, akik hagyományos konzervatív hangot ütnek meg: Lord Carey, egykori Canterbury érsek szavai szerint a jóléti kiadások jelen formája a legnagyobb morális vétek, amit elkövethet a brit állam - tekintettel a tetemes angol államadósságra. Olvasatában a bőkezű jóléti támogatás kontraproduktív: nem ösztönöz felelős életre, ráadásul a keményen dolgozó középosztály vállára tesz extra terhekek, mivel az ő adójukból kerül kifizetésre a támogatás. Megítélése szerint ezeknek az embereknek az érdekeit nem szabad elhanyagolni. Záró mondatában hithű kereszténynek nevezi Iain Duncan Smith-et és arra buzdítja, hogy folytassák a jóléti rendszer megkezdett racionalizálását.
Lord Carey Canterbury egykori érseke wikipedia.com |
Sokakban felvetődik a kérdés, hogy egy egyházi vezető, aki nem mellékesen pozíciójánál fogva a Felsőház tagja is, milyen jogon kívánja módosítani a demokratikusan megválasztott Alsóház törvényjavaslatát? Az anglikán egyház szóvivője szerint azonban a Felsőházban ülő egyházi méltóságok ugyanazokkal a jogosítványokkal és legitimitással rendelkeznek, mint bármelyik más tag és nem lépték át a hatáskörüket semmilyen értelemben.
Egy angol politikai mozgalom, az Unlock Democracy viszont nem nézi jó szemmel, hogy püspökök befolyásolják a törvényhozás menetét. Visszatetszőnek tartják, hogy csak azért ülnek a Felsőházban, mert egy másik fontos pozíciót is betöltenek. Szerintük az sem állja meg teljesen a helyét, hogy a vallásos embereket képviselnék, mivel csak az anglikán egyházhoz vezetői ülnek a parlament felsőházában, így a többi vallás híveit diszkriminálják. Hozzá kell tenni: a püspökök nyíltan támogatják, hogy más vallások is képviselhessék magukat a Felsőházban.
De kik is azok a Lord Spiritual-ok valójában? Keresztény vallási vezetőknek már az anglikán egyház megalakulása előtti időkben is befolyása volt az angol politikára. 1847 óta viszont „csak” 26 anglikán püspök ül a Felsőházban független képviselőként. York és Canterbury érseke, valamint Durham, London és Winchester mindenkori püspöke automatikusan tagja a Felsőháznak, a maradék 21 pedig a leghosszabb ideje szolgáló püspök. Persze ritkán fordul elő, hogy teljes létszámban jelen legyenek a Felsőházban, de egy-egy tagjuk minden alkalommal jelen van a felsőházi vitákon, hogy a felvezető imával megkezdje az ülést.
VEZÉRKOMMENT
Személy szerint üdvösnek találom, hogy (adott esetben) a püspökök kiálltak a meggyőződésük mellett, annak ellenére, hogy felszólalásukkal nem arattak osztatlan sikert. Ráadásul a törvény jó eséllyel nem fog változni, legfeljebb az elfogadása késik egy kicsit. A Felsőház akkor látja el a feladatát helyesen, ha tagjai mindentől elvonatkoztatva csak a saját lelkiismeretükre hallgatnak a szavazásokon. Az ügy pikantériája nyilván az, hogy egyházi vezetők blokkolják a legitim, választott törvényhozók munkáját, de véleményem szerint ez a kérdés jelen helyzetben másodlagos. Hogy a püspököknek mekkora befolyásuk van a politikára, az ráadásul nem is egy felsőházi szavazáson fog kiderülni. E tekintetben sokkal fontosabban a brit politikát átható „usual channels”-ek.
HORVÁTH KRISZTIÁN