Egyszerre erősítette a nemzet önbizalmát és szólított fel európai együttműködésre a belga király. De vajon tudnak-e együttműködni vallonok és flamandok Belgiumon belül? Ha igen, akkor minden kettészakadó ország számára érdekes lehet a példájuk.

cartoonstock.com

Manapság kevés a belga Belgiumban, de ezek egyike bizonyosan a király. Sokak szerint egymaga testesít meg egy egyébként nem is létező országot, mások szerint az uralkodó lassan az egyetlen kapocs, mely még mindig egyben tartja az egymástól végzetesen eltávolodott két országrészt, Vallóniát és Flandriát. Egy biztos, noha közjogi hatalma szinte csak névleges, az ország politikai életének formálásában „szürke eminenciásként” aktívan részt vesz, és így képes jelentős hatást gyakorolni a politikai folyamatokra. 

Külföldön kevéssé ismert az, hogy az országot majdhogynem megbénító közel másfél éves politikai válság végjátékában milyen jelentős szerepet vállalt II. Albert, betegsége ellenére személyes megbeszélések sorozatán próbálta jobb belátásra bírni a kicsinyesen civakodó pártpolitikusokat. Nem volt meglepő ezután, hogy több politikai hetilapban is a király emlegették az év emberként, és mindenhol a válság megoldásában játszott kiemelkedő szerepét méltatták.

II. Albert belga király
theroyalcorrespondent.com

Az uralkodó a július 21-ei nemzeti ünnep alkalmával rendszeresen rövid üzenetben szól a „nemzethez”, melyben nem kerüli meg az aktuális problémákat sem. Tavaly, a válság közepén, igen erélyesen szólította fel a politikusokat az együttműködésre és az áldatlan, „kormánynélküli” helyzet megoldására. Idén jóval visszafogottabban az elért eredményeket méltatta, illetve európai kontextusban is érdekes meglátásokat fogalmazott meg.
 

Az ünnepi beszéd egyik lényeges üzenete a növekedés-orientált gazdaságpolitika helyeslése volt. Az uralkodó szerint az elkerülhetetlen megszorítások mellett a gazdaságpolitikában mindenképpen szükség van a növekedés elősegítő elemekre is, mert csak így lehet „perspektívát, tartós munkahelyeket és reményt adni a fiataloknak”. Ezzel párhuzamosan a szolidaritás európai szintű megerősítését is szorgalmazta, mivel a jelenlegi problémák már nem oldhatóak meg kizárólag nemzeti szinten. Mint látható, a belga uralkodó egyértelműen állást foglal napjaink egyik legégetőbb politikai vitájában, és a megszorításokat követelő felfogással szemben egy kiegyensúlyozottabb, a gazdasági növekedést megcélzó gazdaságpolitika mellett érvel.

A „nemzeti önbizalom” megerősítése volt a beszéd másik fontos eleme. A király kifejezetten kihangsúlyozta, hogy az elért – politikai, kulturális, gazdasági és más – sikereknek meg kell erősíteniük a nemzet önbizalmát, mert csak az önbizalom teheti képessé a belgákat arra, hogy jelenlegi társadalmi problémáikra megfelelő megoldásokat találjanak. A közjóért ugyanis csak együtt lehet munkálkodni, érvelt a király. Továbbá, a nemzet önbizalmának helyreállítása ahhoz is hozzájárulhat, hogy elkerüljék a befelé fordulást és a populizmust, melyek nem vezetnek sehova sem.

E beszédnek nyilvánvalóan van egy kizárólagosan belgákat érintő rétege, a politikai válság sikeres megoldása az ő szemszögükből. Ez nem kis fegyvertény önmagában, hiszen az elmúlt másfél évben már sokszor temették Belgiumot, mint országot, és sokan már önálló Flandriát és Vallóniát vizionáltak. Egyértelmű, hogy a király arra szeretne rámutatni, hogy az elmúlt időszak válságából inkább erőt és önbizalmat kell meríteni, mert a sikeres megoldás önmagában jelzi Belgium, és a „belga gondolat” életképességét. Ez nagyon jó példa arra, hogy egy válságot pozitívan is fel lehet dolgozni, és ezen a téren akár egész Európának lehetne tanulnia Belgiumtól.

Másrészről, a király gondolatai arra is rámutatnak, hogy a legfontosabb ügyeink már nem csak nemzeti, hanem európai ügyek is. A nemzeti gazdaságpolitikai döntések csak európai viszonylatban nyernek valódi értelmet, és ilyen értelemben európai mércével kell tudni jól dönteni. Belgium választott, nem kizárólagosan megszorításokra, hanem a gazdasági növekedés ösztönzésére is építenek. Ezt a választást a gazdasági adatok is igazolni látszanak: a munkanélküliség stabilan 7 százalék, az éves infláció 2 és 3 százalék között áll, és jövőre egy százalékot meghaladó gazdasági növekedést prognosztizálnak. A tíz év futamidejű államkötvények kamata pedig 2,75 százalék, amit érdemes összevetni a hasonló portugál állampapírok közel 11 százalékos kamatával. Jelenleg még nem ez az uralkodó trend az európai válságkezelésben, ezért majd csak hosszabb távon lehet e döntés helyességét megállapítani. Mindenesetre, Belgium jelenleg a béke szigete, és nem csak gazdasági értelemben.