FEKETE BALÁZS
Belgium, minden múlt- és jelenbeli, valamint elkövetkezendő politikai perpatvar ellenére a struktúrák szintjén sokkal egységesebb, mint azt első pillanatra gondolnánk.
kép forrása: http://www.n-va.be/
Belgiumban is feltartóztathatatlanul közelednek a 2014. májusi szövetségi és regionális szintű választások. Sokak szerint nagyon komoly tétje lesz, egyesek egy újabb politikai válság kiindulópontját, vagy akár Belgium széthullásának kezdetét is látni vélik. A politikusok és az elemzők számára a legnagyobb fejfájást a vezető pozícióját töretlenül őrző N-VA okozza. Egyáltalán nem biztos, hogy Belgium legnagyobb, jelenleg 30% körüli támogatással rendelkező és a hagyományos belga politikai kultúrát kifejezetten tagadó populista és flamand nacionalista pártja nélkül 2014-ben is sikerülhet kormányt alakítani. Amennyiben azonban be kell vonni a következő kormánykoalícióba, ez kiszámíthatatlan politikai helyzetet teremthet, mivel az NV-A sosem tagadta, hogy végső célja a független Flandria megteremtése.
A múlt héten jelent meg egy érdekes közvélemény-kutatás, mely azt jelzi, hogy a 2014-es választásokkal kapcsolatos félelmek az átlagpolgárok szintjén is érzékelhetőek. E kutatásban arra kérdeztek rá, hogy mit gondolnak a polgárok az N-VA jövőbeli szerepéről és annak politikai hatásairól. Érdekes, de a probléma természeténél fogva érthető, hogy a vallonok sokkal pesszimistábbak az N-VA jövőbeli szerepét illetően, például egy ötödük úgy véli, hogy az N-VA-val majd nem lehet kormányt alakítani és ez egy újabb válsághoz vezet a közeljövőben, mely akár Belgium felbomlását is jelentheti.
Minden bizonnyal újra fel fog majd lángolni a Belgium megszűnésével kapcsolatos vita az elkövetkező hónapokban és az is valószínűsíthető, hogy a 2014-es kampány egyik lényeges témája lesz ez a kérdés. Belgiumot már sokan temették eddig is, és valószínűleg most is lesz majd számos szkeptikus megnyilatkozás az ország jövőjéről. Mindezek ellenére Belgium még egyelőre létezik.
Az alábbiakban szeretnék több olyan érvet is bemutatni, melyek kifejezetten a szétválás ellen szólnak, annak érdekében, hogy ne csak a túlhangsúlyozott fragmentatív dinamikát, de az integratív tényezőket és centripetális erőket is érzékelhessük, és egy kicsit árnyaltabban ítélhessük meg a helyzetet.
Az első fontos érv az egység mellett, hogy a teljes önállóság valójában egyik nemzeti közösségnek sem érdeke. Ez furcsának tűnhet, de a flamandokkal beszélgetve érzékelhető, hogy a teljes függetlenség kapcsán inkább szkeptikusak. Flandria, önálló nyelvi és területi régióként gyakorlatilag már ma is kvázi-önállósággal rendelkezik belpolitikai, gazdasági és kulturális területen. Az önálló flamand állami- és külügyi – már ma is van a belga nagykövetségeken Flandriának saját képviselete – költségvetési és társadalombiztosítási intézményrendszer megteremtése óriási befektetést igényelne és valószínűleg nem is hozna minőségi változást. Jelenleg a flamandok kiválóan tudják érvényesíteni érdekeiket a már működő belga politikai intézményrendszerben és egy önálló struktúra felállítása valószínűleg nem túl sok hozzáadott értéket jelentene. Noha Vallóniában is vannak radikális, az önállóságot hangoztató csoportok, mégis megállapítható, hogy ez inkább veszteség, mint nyereség lenne Vallóniának. Különös tekintettel arra, hogy ezzel elesnének azoktól a konkrét és közvetett gazdasági előnyöktől, melyeket a gazdaságilag igen erős Flandria jelenléte biztosít. Vallónia kvázi-önállóságát minden bizonnyal nem cserélné el senki egy igencsak bizonytalan önálló állami létre. A kis német közösség számára pedig egyenesen létkérdés Belgium fennmaradása, hiszen megszűnése esetén bizonyosan elveszítenék a sok szempontból irigyelt, privilegizált helyzetüket.
Másodsorban nem szabad azt sem elfelejteni, hogy Brüsszelt egyszerűen nem lehet elosztani. Brüsszel nem csak egy főváros, hanem mindkét nemzeti közösség történelmének integráns része. Emellett a fontosabb belga állami és kulturális intézmények is itt találhatóak és egyszerűen elképzelhetetlen, hogyan lehetne például az Operát vagy az Alkotmánybíróságot ketté- vagy felosztani. Brüsszel valójában Belgium szimbóluma, mindkét nagy népcsoport munkáját és teljesítményeit magába olvasztotta, és a történelmi és érzelmi kötődés miatt lehetetlen méltányosan hozzácsatolni valamely jövőbeli önálló államhoz. Az pedig borítékolható, hogy Brüsszel kérdésének rendezéséig a szétválás nem valósítható meg.
Harmadrészt azt is érdemes figyelembe venni, hogy Belgiumban olyan társadalmi folyamatok is zajlanak, melyek nem veszik figyelembe a különféle régióhatárokat. Társadalmi dinamikák és belső migráció szempontjából Belgium még mindig egységes tér, ezt jól illusztrálja a francia anyanyelvű lakosok kiáramlása a Brüsszel körüli flamand térségbe, vagy a flamandok lassú mozgása a flamand-vallón nyelvhatár másik oldalára az ingatlanárak óriási eltérése miatt. Azaz, minden hivatalos igyekezet ellenére sem homogének az egyes nyelvi régiók, több helyen is keveredik és békésen együtt él a francia és flamand nyelvű lakosság, és az esetleges súrlódásokat csak a politikusok igyekeznek választások idején felnagyítani. Azaz, a kétnyelvűség, a belga identitás a mindennapok szintjén még mindig létezik és fontos integratív tényező.
Egyszóval, minden politikai perpatvar ellenére Belgium a struktúrák szintjén sokkal egységesebb, mint azt első pillanatra gondolnánk. Ezért, én, személyesen, akármekkora hangzavarral is zajlik majd a következő kormányalakítás, csendesen arra szavaznék, hogy Belgium nem bomlik fel.
