Rezsőházy Rudolf

Az elektronikus hálózat, az internet, a honlapok, az online újságok, a blogok és twitterek világa fölszínre hozott egy érdekes emberfajtát, akivel legtöbben találkoztunk már. „Frusztrált kommentelőknek” neveztem el tagjait, mert szenvedélyesen hozzászólnak minden cikkhez, véleménynyilvánításhoz, gondolatkifejtéshez, mely fölébreszti bennük marni kész ösztöneiket.

A jelenség nemzetközi, mindenütt megtalálható. Összehasonlítás kedvéért belekukkantottam nemcsak a magyar, hanem a francia kommentelők társaságába is. Mindketten ugyanazon az alacsony szinten repülnek, de a franciák helyesírása a magyaroké mögött marad… (igaz, hogy a francia szabályok jóval bonyolultabbak, mint a magyar előírások). Azonban közös bennük a névtelenség: a kommentelő elhallgatja identitását, szellemesnek hiszi magát, de arcát elrejtve (és arcátlanul is) ír[1].

             Ezeket a firkászokat legközvetlenebbül stílusuk leplezi le. Általában letegezik kiválasztott áldozatukat. Nem állok ellen a kísértésnek, hogy idézzek néhány gyöngyszemet az  elmúlt napok terméseiből: „látod töki, hogy milyen hülye vagy?”; „kurva nagy baromságot mondtál”; „arrogáns pojáca”; „ki a büdös rosseb a felelős?”; „a sok balfék brüsszeli idióta”; „elképesztően ökör pofák fordulnak meg a neten”; „szemüveges majom”; „soha nem bírtam ezt a krapekot”; „nagypofájú, tahó népség”; „hazug, megosztó, álszent, nemzetellenes, gyűlöletkeltő élősködők”; „Európa határai tárva-nyitva, mint egy k…. p….-ja”[2]; stb.

             A szólás- és sajtószabadságnak széles keretei vannak, bizonyos kifejezések és magatartások mégis tilalomba ütköznek. Így van ez a faji vagy vallási alapú gyűlöletkeltéssel vagy az antiszemitizmussal. Ezt azonban egy ügyes fordulattal el lehet kerülni. Egy figyelmes hozzászóló a pajesz levágásáról és a kaftán megkurtításáról beszél, amikor a „tőzsde cápáira” céloz. Ha valaki pert indítana ellene, csűri-csavarhatja mondanivalóját.

             Mik a hálón kalandozók kedvenc témái? Lehetnek a közélet jól ismert szereplői mint Orbán Viktor vagy Gyurcsány Ferenc, a politikusok életnívója, vállalatai, az adófizetők pénzének fecsérlése, de lehet bármi más is. Nincs elkerülendő tárgy. Nemrégiben valóságos hisztéria tört ki a Cecil nevű hímoroszlán körül, melyet egy amerikai fogorvos lőtt le Kenyában, félredobva a vadászat legelemibb erkölcsi parancsait. A fölháborodás tehát jogos volt, de fölbuzdult állatvédők fájdalmas halált kívántak neki vagy pert követeltek ellene, mely „fellógatással” végződne.

             Érdekes lenne kivizsgálni, hogy mi készteti ezeket a „net-lovagokat” arra, hogy gátlástalanul véleményezzenek? Mélyebb kutatás híján csak föltételezni lehet. Én elsősorban valamiféle frusztrációt sejtek: egy lélektani kompenzációról van szó, mely valami sebet, bukást, sikertelenséget igyekszik orvosolni. A föltűnni vágyás vagy az irigység is közbejátszhat. „Majd jól megmondom neki!” – gondolják egyesek. Azt a mozgatóerőt sem lehet elhárítani, mely a gyűlöletből ered. A történelem bebizonyította, hogy a „természeténél fogva jó” ember egy ábránd, hogy a rossz létezik, és hogy vannak, akik lelkük mélyén gonoszok, és rosszindulatuk, sértettségük, perverzitásuk, kulturálatlanságuk fölszínre tör.

             E hozzászólók lelkük mélyén gyanakvók, nem tudják elképzelni másról, hogy jót akar. Mindig csúnya indítóokok irányába szimatolnak. A kipécézett ellenfélnek biztos van takarnivalója, hitvány érdekei után szalad, másokat be akar csapni, előnyöket hajhász maga és hozzátartozói számára, illegálisan törekszik meggazdagodni…

             A közzétett üzenetek a műveltség hiányáról tanúskodnak. Sokakat vezet valamiféle rögeszme, legyen az egy ideológia maradványa vagy egy „anti-„valami. Hiába keres az ember logikusan vezetett gondolatsort vagy egy kifejtett érvelés-rendszert. A „frusztrált kommentelő” teljesen elzárkózik minden észszerű ellenvetéstől, és még az egyszerű tényeket sem veszi tudomásul.

                                                            *

             Kívánatos lenne egy illemkódexet szerkeszteni az elektronikus hálózat használói számára. Négy fő ajánlatot fogalmaznék meg:

• legyenek udvariasak,
• adják meg nevüket,
• olvassák hidegvérrel a szöveget, melyet kommentálnak, ne ferdítsék el azt,
• bírálatukat alapozzák meg hozzávaló argumentumokkal.

 Jámbor óhaj ez?

 mail: rezsohazy.rudolf@gmail.com                                                 Rezsőházy Rudolf

                                                                                  prof.em.Univ.cath. de Louvain

[1] A megrögzött kommentelők írásai bárki által olvashatók. Táborukhoz kell azonban csatolni azokat az egyéneket is, akik a közéletben ismert szereplőknek írnak magán, anonim e-maileket, melyek szidalmakkal és trágárságokkal vannak fűszerezve.

[2] A szerző nevén nevezte a hölgy szervét, tollam megtagadta, hogy a kifejezést leírja.