Bakó Beáta

Pár hét múlva kerül sor a német választásokra, amelyen egy friss törvénymódosításnak köszönhetően az eddiginél lazább kritériumok alapján szavazhatnak a külföldön élő németek. Számukra a szavazáshoz előzetes regisztráció szükséges, voksukat pedig levélben adhatják le.  A legutóbbi választásokon nagyjából hatvanötezren éltek a lehetőséggel, ami a hatvanmillió választópolgárhoz képest nem sokat nyom a latban, azóta azonban egy gumiparagrafus beillesztésének köszönhetően megnőhet a külföldön élő választásra jogosultak száma.

German Chancellor and top candidate of the Christian Democratic Union Angela Merkel makes a speech in the northern German town of Sankt Peter-Ording, July 19, 2013.

Forrás: VoA

Bár Magyarországon nagy vitákat váltott ki a közelmúltban az egyszerűsített honosítás és az ezzel járó (ugyan csonka) választójog, bizonyára sokan meglepődnek, ha belegondolnak, hogy ehhez képest Németországban elméletileg még akár állampolgárnak sem kell lenni a választáshoz. A német alkotmány ugyanis különbséget tesz az „állampolgárok” és az előbbi kategóriát is magába foglaló „németek” között. Utóbbi viszont az állampolgárokon kívül azokat is felöleli, akik a második világháború után kerültek a határokon kívülre, vagy éppen menekültek be az anyaországba; valamint a Szovjetunió felbomlása után az egykori szocialista blokk országaiból érkezett – vagy akár ott maradt, de német identitásukat (bizonyítottan) őrző – úgynevezett „késői betelepülőket” is németnek tekintik.

 A választójog gyakorlásának alapvetően ez a tágabb értelemben vett, német nemzethez való tartozás a feltétele, nem kifejezetten az állampolgárság. A törvény ez idáig azonban tartalmazott egy olyan korlátot, ami a fent említett történelmi okokból a határokon kívül élőket jórészt gyakorlatilag kizárta a választójog gyakorlásából, és azt a Németországon kívül élők közül valójában a külföldre vándoroltakra korlátozta, ugyanis azt írta elő, hogy az vehet részt a választásokon, aki 1949 után legalább három hónapot töltött egyhuzamban Németország területén.

 A megváltozott szabályozás alapján most a választásra való jogosultság feltétele, hogy a tizennegyedik életévének betöltése után éljen valaki három hónapot az országban úgy, hogy ez az időszak nem lehet régebben, mint huszonöt éve. Ezen rendelkezés szerint elvileg már azok a német állampolgárok is elveszítenék a választójogukat, akik huzamosabb ideje tartósan külföldön élnek, csakhogy  – miután tavaly nyáron a szövetségi alkotmánybíróság két Belgiumban született és azóta is ott élő német indítványára alkotmányellenesnek nyilvánította a három hónapos németországi tartózkodás feltétlenül előíró szabályozást – beillesztettek egy második pontot is a törvénybe, ami kibúvót szolgáltat a szabály alól.

 Ennek alapján az is szavazhat, aki ugyan a fenti feltételeknek nem felel meg, de egyéb okból „személyében közvetlenül érintik a német politikai viszonyok és azokban bízik.” Hogy ez mit jelent pontosan és mit lehet belemagyarázni, az némi gyanakvásra ad okot – legalább is itthon szocializálódott szemmel. A törvényjavaslat indokolása mindenesetre leszögezi: pusztán a passzív figyelemmel kísérés, például a német nyelvű média fogyasztása önmagában nem alapozza meg a választójogosultságot. Választhatnak viszont a rendelkezés alapján például a külföldi német kulturális intézetek, politikai alapítványok (ott élő, de német származású) munkatársai, vagy azok a németek, akik ugyan külföldön, de a határ közelében laknak, és átjárnak Németországba dolgozni, illetve rendszeresen igénybe veszik a német szolgáltatásokat. (Ezért is számítanak a legtöbb külföldi szavazatra Lengyelországból.)

 Érdekes kérdés, hogy a külföldi szavazatok melyik választókerülethez tartozzanak: a határ menti lakosok esetében a helyzet magától értetődő, de a külföldön születettek esetén például az elődeik utolsó németországi tartózkodási helyét veszik figyelembe. (Összehasonlításképp érdemes megemlíteni a magyar megoldást: nálunk a határon túliak magyarországi lakóhely hiányában csak az országos listára szavazhatnak, egyéni választókerületi jelöltekre nem, vagyis fél-szavazatuk van.)

 Gyakorlatilag persze valószínűtlen, hogy a nem Németországban élő németek annyira érdeklődnének a német politika iránt, hogy tömegesen szavazásra adnák a fejüket, és néhány tízezer (vagy esetleg a gumiparagrafusnak köszönhetően talán százezer) szavazat sem tudna nagyot fordítani az eredményen.

 A jelenlegi kilátások szerint ugyanis biztosan vezet a CDU negyven százalék körül, míg a szociáldemokratáknak csak 22-23%-ot mértek. A CDU koalíciós partnere, a liberális FDP várhatóan bőven megugorja majd az öt százalékos parlamenti küszöböt, így jó esély van a jelenlegi felállás folytatására; ha viszont mégsem, a nagykoalíció sem kizárt Merkel szerint. A külföldön élők néhány szavazatának leginkább a kis pártok örülnének, például az euróellenes AfD, amely nagyon készül a Bundestagba annak ellenére, hogy rendszeresen jóval öt százalék alatt mérik a támogatottságát, hasonlóan a kalózpárthoz, de a rejtőzködő szavazóknak köszönhetően lehetnek még meglepetések. Vagyis a csekély számú külföldi szavazat a jelenlegi kormánykoalíciónak mindegy, a baloldali pártokkal amúgy sem tudna csodát tenni, a parlamenti küszöb elérésére áhítozó kis pártoknak viszont még jól is jöhet.