A kánon kifejezést a következőképp magyarázza Jan Assmann: ’egyenes rúd, oszlop, vezérléc, vonalzó.’ Elvont jelentései négy súlypont köré szerveződnek: a. mérték, irányvonal, kritérium; b. mintakép, modell; c. szabály, norma; d. táblázat, lista.” A Konzervatív kánon című sorozat célja az, hogy a konzervatív politikai gondolkodás „hagyományának” szövegeit olvassuk és értelmezzük újra, saját mindenkori helyzetünkre reflektálva.
1. szólam
Miért veszélyesek a kormányzók politikai álmai?
Fekete Balázs Michael Oakeshottról
Cambridge, 1933. Photo: Getty
„(…) the conjunction of dreaming and ruling generates tyranny.”
„(…) az álmodozás és az uralom összekapcsolódása zsarnokságot szül.”
Michael Oakeshott: On being conservative (1956)
Több okból is kételkedem abban, hogy a konzervativizmus esszenciája tételszerűen és logikusan összefoglalható lenne, hasonlóan mondjuk a politikai liberalizmus vagy szociáldemokrácia különösebb nehézség nélkül azonosítható alaptételeihez. Mégis, ha mindenképpen kellene keresni egy mondatot a konzervativizmus politikaszemléletének megragadásához, akkor a fenti Oakeshott idézetet választanám. Számomra ez a fél mondat teszi nyilvánvalóvá, hogy miért a konzervativizmus az a politikai gondolkodásmód, mellyel személy szerint a legjobban azonosulni tudok.
Elsősorban azért, mert a konzervativizmus politikaszemlélete mélyebb vagy – talán ez lehet a legjobb kifejezés – átfogóbb, mint a liberális politikaelméleté. A liberális gondolkodók a zsarnokság és elnyomás feltételeit elemezve általában csak az intézményi megoldásokig jutnak, többek között innen származik a hatalommegosztás és a jogállamiság gondolata is. Valóban, a zsarnokság ténylegesen mindig intézményi formában is megjelenő hatalomkoncentráció eredménye; annak fenntartásához a központi hatalmat és ezen keresztül a végrehajtás nélkülözhetetlen elemét, az erőszakot monopolizáló és ellenőrizhetetlen intézményrendszer alapvető feltétel.
Azonban, a zsarnokság okait nem lehet kizárólag intézményi viszonyokban keresni, ahhoz mindig „több kell”; maga az ember. Erre mutat rá Oakeshott remekül, amikor az álmodozás és az uralom összekapcsolódásáról beszél. Mindenkinek vannak álmai, ez az egyik legemberibb vonás, azonban a politikai álmok, melyek egy olyan elképzelt ideális állapotról szólnak, mely képes minden jelenkori problémánkat egyszer és mindenkorra megoldani, már veszélyessé válhatnak. Amennyiben ezek az álmok megmaradnak a közbeszéd, a szellemi diskurzus szintjén, fontos szerepet tölthetnek be a közügyekről való gondolkodás történetében, azonban ha a politika világába is átszivárognak, és az uralmon lévőket is bűvkörükbe vonják, azonnal veszélyessé válhatnak. Nem azért, mert van egy szilárd elképzelésük arról, hogyan lehetne a világot átformálni, hanem azért, mert a politikai hatalom lehetővé teszi ezek megvalósítását, ami szükségszerűen azzal jár, hogy az alapjaiban sokszínű társadalomra akarnak egy egyfókuszú víziót rákényszeríteni.
A zsarnokság tehát, ami a közösség saját elképzeléseinknek való kíméletlen alárendelését jelenti, – és ez Oakeshott legfontosabb üzenete itt – bennünk él, a természetünkből következik – és e ponton érthető meg teljességében, hogy mekkora érték a modern európai politika tradíció, mely különféle módokon – pl. intézményi, jogi, vagy morális – a zsarnokság megakadályozására törekedett, azaz meg kívánta óvni a társadalom normális állapotát. Ez az állapot nyilvánvalóan nem tökéletes, de van két fontos vonása: élhető és képes kultúrát teremteni.
Másodsorban azért, mert a konzervativizmus politika-felfogása nem kínál egyértelmű válaszokat, hanem csak kiindulópontokat ad jelenkori helyzetünk megértéséhez. De, a megértés nem spórolható meg bevett tekintélyek rendszeres ismételgetésével. Egyetérthetünk Oakeshottal abban, hogy a zsarnokság oka az, ha az álmodozás megfertőzi a politikát, de mai helyzetünkben különösen érdemes végiggondolni ennek jogi-politikai hatásait. A fenti gondolat legfontosabb következménye az, hogy a politikában lehetőleg tartózkodni kell az „aktív” politizálástól, attól a hagyománytól, mely Keynes munkásságával és a harmincas évekbeli New Deallel vert gyökeret a politikai gondolkodásban. A legjelentősebb kérdés e ponton számomra, hogy a fenti értelemben felfogott konzervativizmusnak van-e létjogosultsága Közép-Európában, közelebbről Magyarországon, ma, 2014-ben.
Elnézve a hazai közállapotokat, nem tudok erre a kérdésre egyértelmű igennel válaszolni. Számos olyan probléma vesz minket körül – szigorúan példálózó jelleggel: népességfogyás, mélyszegénység, tartós munkanélküliség, a keleti és a déli térségek egyre jelentősebb leszakadása, a devizahitelezés hatásai, a külföldi cégek agresszív piaci magatartása, a közoktatás színvonalának ijesztő zuhanása – melyeket nem lehet aktív állami politikák nélkül kezelni. Egyszerűen nincs időnk arra, Keynest parafrazeálva, hogy megvárjuk, amíg a társadalom maga oldja meg valahogy a fenti kérdéseket, ehhez túl rövid az emberi élet. Ezért, erősen kételkedem abban, hogy a fenti idézet értelmében vett konzervatív politizálás megvalósítható-e Magyarországon. Szerintem, a problémák természete miatt: inkább nem.
Mit jelenthet akkor Oakeshott fenti gondolata ma, számunkra? Leginkább figyelmeztetés, mely felhívja a figyelmet az emberi természet egyik alapvető jellemvonására, az álmok megvalósításának vágyára és ennek politikai veszélyeire. Problémáink megoldása során ezt mindig fejben kell tartani, és a megoldások keresése közben minden esetben óvakodni kell a nagy, mindenre választ kínáló vízióktól, helyettük inkább meg kell próbálni ilyen értelemben konzervatívan viselkedni egy helyzetben, amennyire csak lehet. Pár csipetnyi konzervativizmus problémáink szemléletében minden bizonnyal sokat segíthet azok valódi megoldásában.