Claude Longchamp (Forrás: nzz.ch)

KOMMENTÁR

A magyar nyilvánosság az utóbbi tíz évben nemcsak hozzászokott a jól-rosszul felkészült médiapolitológusok állandó jelenlétéhez, de talán már ki is ábrándult belőlük. Svájcban azonban még csak a mostani parlamenti választások előtt lepték el a médiát a megmondóemberek. A jelenség árnyoldalaira azonban már az alpesi országban is figyelmesek lettek, sőt megoldási javaslatuk is van.

Minden bizonnyal viszonylag kevés dolog van, amiben Magyarország előrébb jár az alpesi országnál: az egyik ilyen azonban egészen bizonyosan a médiapolitológusok uralma. Ahogy a miniszterelnök-jelöltek vitájának hagyománya is igen korán kialakult nálunk (bő 12 évvel megelőzve a műfaj brit bevezetését), úgy úgy tűnik, hogy a média nálunk jóval korábban felfedezte a politológusok hadát is.

Regula Stämpfli, az egyik legbefolyásosabb svájci politológus. (Forrás: 20min.ch)

A Berner Zeitung nemrégiben összeállította a hét legbefolyásosabb svájci politológus listáját, akik a kis ország médiafelületeit az utóbbi egy hónapban (és az elkövetkező három hétben) megtöltötték/megtöltik. A svájci kollégák azonban a hivatalos magyarázatok kiszervezésének hátulütőit is rögtön észlelték: a függetlenség és a tudomány köntösébe burkolt hírmagyarázatok nem ritkán tendenciózusak.

Szépen becsomagolt politikai preferenciák, az objektivitás látszata mögé bújtatott szubjektív vélemények, tisztázatlan politikai kötődések, a transzparencia hiánya - ismerős problémák a magyar hírfogyasztók számára. Svájcban azonban alighogy ellepték a médiát, máris megkérdőjelezik a politológus hírmagyarázók szavahihetőségét.

Jürg Steiner, a University of North California és az Universität Bern professzor emeritusza szerint a problémát részben az okozza, hogy Svájc egy kis ország. Az Egyesült Államokban Steiner szerint azért nem okoz gondot, ha politológus hírmagyarázók közvetítik az információkat, mert ott java részt olyan agytrösztök munkatársai nyilatkoznak, amelyeknek politikai és metodológiai preferenciái közismertek. Mindenki tudja, hogy hova tegye a nyilatkozót.

Számunkra már ismerős kérdések tömkelege merül fel az alpesi országban: kik is ezek az emberek, milyen háttérrel rendelkeznek valójában? Tényleg csak magyarázatot adnak vagy egyben politikai értelemben cselekszenek is? Kommentátorok vagy maguk is politikai szereplők lennének? Milyen metodológiai és még inkább milyen értékválasztási vagy politikai preferenciával bírnak a semlegesség mezébe öltözött politológusok?

Svájcban azonban csak egyetlen olyan agytröszt van, amelyik nyíltan vállal értékpreferenciákat (Avenir Suisse). A svájci médiapolitológusok java része inkább egyetemi oktató, akiknek elvileg hivatalból nem lehetnének értékpreferenciái. Steiner szerint ugyanakkor megoldást jelentene a problémára, ha az újságírók egyszerre több politológust kérdeznének meg adott kérdésben: a közönség számára ugyanis ebben az esetben rögtön nyilvánvalóvá válna, hogy ugyanazt a jelenséget többféleképpen is lehet értelmezni. Hogy aztán ez valódi megoldást jelent-e a problémára, vagy csak ahhoz járul hozzá, hogy a politológusokat is besorolják valamelyik párt mögé, az Svájcban egyelőre a jövő kérdése marad.