Forrás: poligraf.blog.hu

SZEMLE

Igen is, meg nem is! Hiszen nem az általunk ismert problémakörrel kerültek szembe, hanem az egyre nagyobb gondot okozó, főként fiatalokat érintő eladósodással. Ennek kapcsán kezdeményezte Josiane Aubert, baloldali képviselő a kisösszegű kölcsönökről szóló reklámok tilalmát, mivel a reklámkampányok gyakran a fiatalabb fogyasztókat célozzák meg. Milyen érvek szólnak az indítvány mellett, illetve ellen?

Érvek mellette

Aubert érvelése szerint képmutató, ha a prevenció mellett engedélyeznek olyan reklámkampányokat, melyek ellenkező hatást váltanak ki. Mindemellett a kantonok és az önkormányzatok is tehetetlenek, hiszen Lausanne város törekvése az ilyen célú plakátok betiltására szintén meghiúsult a Vaud Kantoni Bíróság ítélete nyomán. A kereszténydemokrata Lucrezia Meier-Schatz megjegyezte, hogy mindez szociális problémává válhat, amelynek költségeit az önkormányzatoknak kell állniuk, így az se lehet kérdés, hogy ők döntsenek-e a probléma szabályozásáról.

Didier Burkhalter liberális képviselő egyetért ugyan ezzel a lépéssel, szerinte mégsem a fiatalok vannak leginkább kitéve az eladósodás veszélyének. A Szövetségi Statisztikai Hivatal felmérése szerint ugyanis a svájci háztatások 18%-a van eladósodva, amelyekben főként munkanélkülieket, bevándorlókat és egyedülálló-szülők családjait találhatjuk.

„Problémamentes és felhőtlen szabadságról álmodok a napos Délen." Egy fiatalokat megcélzó reklám a Bank Now (Credit Suisse leányvállalata) kisösszegű kölcsönéről (Forrás: tagesanzeiger.ch)

Érvek ellene

Ezzel a döntéssel azonban a kérdéskör tárgyalásával megbízott bizottság többségének mondtak ellent. Noha a bizottság előadója, a néppárti Hansjörg Walter (SVP) elismeri, hogy nagyon intenzív reklámakciók célozzák meg a fiatalokat, akik gyakran élnek ezekkel a lehetősségekkel, mégis csak igen csekély, bár tartós veszteség róható fel a reklámok számlájára.

Emellett komoly gondot okoz a probléma pontos meghatározása és más reklámtevékenység elhatárolása is. Meier-Schatz szerint társadalmi igény van a tilalom bevezetésre, de még a parlamentnek meg kell vitatnia, hogy mi lenne ennek a megfelelő módja és formája.

VEZÉRKOMMENT

Az ügy nincs lezárva, hiszen a végső döntés a felsőházra (Ständerat) vár, mégis két problémakör tisztán kirajzolódik előttünk:

• Állam vs egyén. A svájci állam egy olyan intézkedéssel szeretné kezelni a problémát, amely egyszerre ütközik a szólásszabadság elvével, a vállalkozásszabadság elvével, az egyéni felelősségvállalás szükségességével és az átláthatóság igényével, amely az informálás növelése érdekében sarkall piaci értelemben helyesebb, jobb döntésre. A jelen állás szerint az egyén felé hajlik a mérleg nyelve. De vajon hogyan tudják „egyénekként" megvédeni a svájci öngondoskodó, mértékletes nyerspolgár ideáját (németül: „Spießbürger", svájci szinonimája: „Füdlibürger")? Illetve hogy teljesül a svájci nemzeti mottó: „Egy mindenkiért, mindenki egyért" (Unus pro omnibus, omnes pro uno)?
• Állam vs kantonok. Bármi is lesz a végső döntés, központi döntés lesz. Azaz a konföderációt alkotó kantonok kezéből végleg kikerül a kérdés rendezése, így ők lesznek a legnagyobb vesztesek.

Metz Rudolf Tamás