Forrás: telegraph.co.uk

SZEMLE

Néha furcsa szövetségek köttetnek a Földön: a londoni Szent Pál székesegyház vezetője egy ideig határozottan kiállt az Occupy-mozgalmárok mellett.

A hónap közepén tüntetések kezdődtek a világ nagyvárosaiban a közt kizsákmányoló bankok és tőzsdék ellen. A mozgalom szeptemberben indult az Egyesült Államokból, ahol az "Occupy Wall Street" keretében próbálták a tüntetők elfoglalni a new york-i tőzsdét. A mozgalom célja, hogy a jelenlegi piaci rendszert megbénítsa, s ennek újragondolására, újratervezésére ösztökélje a döntéshozókat.

Október 15-én a világ számos városában hasonló tüntetések kezdődtek, így az Egyesült Királyság legtöbb bankjának és a tőzsdének otthont adó londoni belvárosban is. A protestálók első körben megpróbálták elfoglalni a tőzsdét, ám a rendőrség sikeresen visszaverte a támadásokat, így a megmozdulás átalakult békés gyűléssé, a tüntetők pedig letáboroztak London egyik messze földön híres látványossága, a Szent Pál székesegyház és a Paternoster Square környékén.

Forrás: cbsnews.com

A Scotland Yard képviselői szerint a székesegyház előtt tilos "táborozni", a tüntetők mégsem hagyják el a területet, amíg nem teljesülnek céljaik. Nincs kitűzött határidő, hogy meddig maradnak, minden nap szavazással döntik el, hogy tovább tüntetnek-e a téren. A tüntetés harmadik napján ráadásul a székesegyház egyik vezető tisztségviselője („canon chancellor”ja) megkérte a rendőrséget, hogy távozzon, miközben több tüntetőt is meghívott a reggeli misére. Dr Giles Fraser atya elmondása szerint "A rendőrség igyekezett megvédeni az épületet, ám én megkértem őket, hogy távozzanak, mert szerintem nincs szükség ilyen mértékű védelemre. Ők (a tüntetők - a szerző) nem tettek semmi kárt a templomban, amely zavartalanul működött tovább".

Pár nappal később viszont az egyház hozzáállása is változott: október 21-én a székesegyház vezetői felkérték a növekvő létszámú demonstrálót, hogy távozzanak, így az egyház és a tüntetők kapcsolata megromlott. A székesegyház főesperese, Graeme Knowles felkérte a tüntetőket, hogy hagyják, hogy „a székesegyház visszanyerje korábbi életét”. Estére a székesegyházat is bezárták, amire a második világháború óta nem volt példa. A tüntetők azonban nem távoznak, egyikük szerint még akkor sem, ha erőszakkal akarják eltávolítani őket.

Tüntető Jézus-jelmezben (Felirat: "Okkal dobtam ki az uzsorásokat!") Forrás: businessinsider.com

A Telegraph riportere a demonstráció okait kutatta, így jutott el egy tanár-résztvevőhöz, Samuel Mack-Poole-hoz, aki szerint "A demokrácia a többség akaratán kellene nyugodjon. Már nem élünk demokráciában, hiszen a kormánypárt csak a szavazók 36%-ának bizalmát bírja, ami azt jelenti, hogy az emberek 64%-nak véleményére nem is hallgatnak".

Kérdéses, hogy mennyire kell komolyan venni ezeket a tüntetéseket? Brendan O'Neill, a Daily Telegraph bloggere is hasonló talányt vet fel a témát érintő bejegyzésében: ha az "Occupy London" olyan radikális tüntetés, miért mosolyodik el rajta az elit reszketés helyett?

A publicista öt pontban kérdőjelezi meg a tüntetők hangzatos kijelentéseit, hogy megváltoztatnák a rendszert, felbolygatnák a status quo-t, stb. O'Neill szerint ha az "Occupy London" ilyen megmozdulás lenne, akkor eleinte sem tudhatták volna maguk mögött a papság támogatását. Emellett a radikális változást hozó tüntetésekre nem jellemző, hogy a Financial Times kedvező hangvételű cikket hozzon le róluk, nem szokták európai konzervatív politikusok támogatni ezeket (pl. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter is „nagy rajongója” a mozgalomnak), valamint az USA elnökének szimpátiáját sem szokták elnyerni (ti. Barack Obama kiállt a tüntetők mellett - valószínűleg politikai taktikázás miatt). A blogger utolsó pontként kiemelte, hogy a radikális tüntetéseken megjelenők nem szoktak a New York Times divat rovatába bekerülni.

A résztvevők által világforradalomként meghirdetett demonstrációsorozat néhol nagyobb felfordulást is okozott, pl. Melbourne-ben vagy Rómában). Magyarországon egyelőre kevesebben vettek részt a megmozduláson.

Azt mindenesetre még nem tudni - valószínűleg a tüntetők sem tudják -, hogy meddig folytatódik a "békés táborozás" a Szent Pál székesegyháznál, valamint azt sem, hogy ennek milyen hatása lehet a brit nagypolitikára.

VEZÉRKOMMENT

Vajon újra kitörhet-e a hatvanas évek? Ha az öltözködési divatban, vagy a popzenében sikeres a retró, mért ne lehetne az a politikában vagy a társadalmi mozgalmakban is? Mindenesetre érzékelhető valamifajta új, társadalmi-politikai ébredés. Amire az euro-atlanti baloldalnak igencsak szüksége is van, mert meglehetősen soványka ideológiai bázissal rendelkezik pillanatnyilag. Jól jönne hát a vérfrissítés, gondolatilag éppúgy, mint a tagság soraiban. Más kérdés, hogy az európai elitbe régen beágyazott egykori hatvannyolcasok szívesen szembenéznek-e egykori önmagukkal? S persze az is nyitott kérdés, hogy van-e minderre ideológiailag megfelelő felelete a pénzügyi világnak, s méginkább a jobboldali politikának?

Hörcher Ferenc