Gondolkodni, merni, tenni. Forrás: Az N-VA honlapja

KOMMENTÁR

A 2001-ben alakult Nieuw-Vlaamse Alliantie (Új Flamand Szövetség) ma a legsikeresebb párt Belgiumban.

Szokatlan gyorsaságú politikai karriert futott be egy közel egy évtizede létrehozott párt Belgiumban. A hatvanas-hetvenes évek meghatározó, Belgium föderalizációjában jelentős szerepet játszó Volksunie (Népi Unió) nevű flamand nacionalista párt 2001-ben egy pártszavazás után több részre szakadt, és az egyik csoportból alakult meg annak a pártnak a magja – a Nieuw-Vlaamse Alliantie (Új Flamand Szövetség, N-VA) –, mely nélkül ma már elképzelhetetlen lenne a belga és a flamand politikai élet. Az első években a kereszténydemokratákkal együtt politizáltak a „flamand kartell” nevű közös formációban, majd 2008-tól önállóan értek el átütő sikereket a politikai színtéren, melynek eredményeként ők ma a legnagyobb támogatottságú párt nemcsak Flandriában, hanem egész Belgiumban.

E villámgyors felemelkedésnek nyilvánvalóan számos oka van, melyeket a politikai helyzet különlegességében – konstans, több éves politikai válság – és az N-VA-ában magában kell keresni. A 2004-ben elnökké választott Bart De Wever személye megkerülhetetlen, de hiba lenne csak benne látni a siker titkát. Legalább ilyen fontos, ha nem fontosabb, hogy az N-VA olyan politikai arculatot tudott teremteni, mely képes volt több, mint egymillió százezer szavazót megszólítani egy igen kiábrándult és frusztrált politikai helyzetben.

Az N-VA politikájának lényege, hogy bizonyos alappillérek meghatározása – a független Flandria és a közösségelvű politizálás – mellett bátran szakít a politikai konformizmus hagyományos közhelyeivel. Egyértelműen nemzeti és közösségelvű pártnak tartják magukat, de vallják, hogy nemzeti attitűdjük nyitott – bárki lehet a közösség tagja, ha elfogad bizonyos alapvető szabályokat. Ezt példázandó, parlamenti frakciójukban két nem született flamand politikus is politizál.

Gazdaságpolitikai értelemben elkötelezett piacpártiak, de hitet tesznek az állami beavatkozás szükségessége mellett is. A szolidaritást nélkülözhetetlennek tartják, de azt mindenképpen átláthatóan és hatékony módon kell megszervezni. Különösen igaz ez a Vallóniával kapcsolatos álláspontjukra, ahol nem teljesen megszüntetni kívánják a támogatásokat, hanem céljuk azok hatékonnyá és transzparensebbé tétele.

Értékviláguk alapvetően konzervatív, nagy hangsúlyt fektetnek az identitásra, értékekre, jogokra és kötelességekre. De azt is vallják, hogy a világ is változik, és ezért nem lehet egyszer és mindenkorra befagyasztani az identitás alkotóelemeit, éppen ezért például közösségelvű és vállaltan konzervatív pártként támogatták a melegházasságot és a meleg pároknak az örökbefogadást lehetővé tevő törvényeket.

Végső céljuk a független Flandria, ezt azonban nem forradalommal, hanem a politikai-közjogi struktúrák fokozatos oldásával szeretnék elérni, lényegében a föderális szint hatásköreinek kiüresítésével. Bizonyos hatásköröknek az EU-ra, másoknak pedig Flandriára történő átruházásával. Így egyszerre elkötelezett EU és függetlenségi pártiak is.

Egy biztos az előbbiekből. A flamand szavazók egy olyan pártot támogatnak a leginkább, mely tudatosan őrli fel a politikai gondolkodás hagyományos kategóriapárjait (jobb-bal, konzervatív-haladó, EU párti-nemzeti stb.). Azaz, úgy tűnik, a politika bevett fogalmai egyre inkább kiürülnek a választópolgárok szemében, talán pont azért, mert a problémáik sem igazán írhatók le ezekkel többé. Ez a jelenség, melyet jól példáz az N-VA robbanásszerű sikere, pedig egy teljesen újszerű európai politikai térkép kialakulását vetíti elő.