Ex-miniszterelnökök offtherailbackontrack.co.uk

SZEMLE

Tony Blair jobban keresett ex-miniszterelnökként, mint mikor hivatalban volt, Margaret Thatcher pedig eddig 193 millió forintnak megfelelő fontot kapott. Az ex-kormányfői javadalmazást 20 éve vezették be.

„Pennies don’t fall from heaven, they have to be earned here on earth”, vagyis a fillérek nem a mennyből hullnak alá, hanem itt kell megdolgoznunk értük a Földön, mondta egykoron Margaret Thatcher volt angol miniszterelnök. Sokan megkérdőjelezik azonban szavainak őszinteségét, miután kiderült, hogy az elmúlt öt évben több mint félmillió font ütötte a markát az adófizetők pénzéből. Nagy botrányt kavar az ex-miniszterelnökök javadalmazása Angliában, miután kiderült, hogy az utóbbi öt évben 1,7 millió fontot költöttek rájuk közpénzből. Különösen Margaret Thatcher fizetése verte ki a biztosítékot, aki az elmúlt években 535 ezer fontot, körülbelül 193 millió forintnak megfelelő összeget vett fel.

Az ex-miniszterelnökök egy 1991-ben, John Major miniszterelnöksége alatt létrehozott alapból kapnak fizetést. Az alap célja az volt, hogy segítse őket az „esetlegesen felmerülő plusz hivatali kiadásokban, amelyek különleges helyzetükből adódhatnak”. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy főleg nyilvános szereplésekért, publikációkért, illetve levelek megválaszolásáért kaptak pénzt. A legjobban kritizált és évek óta betegeskedő Margaret Thatchernek ugyanakkor nagyon korlátozottak a nyilvános szereplései, tavaly is csak egy ilyenre került sor XVI. Benedek pápa angliai látogatása során, ezért a közvélemény számára érthetetlen, mire is kap ennyi pénzt.

Francis Maude, a Cabinet Office minisztere telegraph.co.uk

Egyébként az alapot annak idején létrehozó John Major sem marad el sokban tőle: ő 490 ezer fontot vett fel öt év alatt, Tony Blair volt munkáspárti kormányfő pedig 273 ezer fontot tett zsebre 2007-es lemondása óta. Kritikusok azt is megjegyezték, hogy Blair 2008 és 2009 között egy év alatt 169 ezer fontot vett fel, ami paradox módon több mint amennyit miniszterelnökként keresett. Ez az összeg azért is érdekes, mert a kifizetések elméletben maximalizálva vannak évi 100 ezer fontban.  A pénzek elosztását egyébként a Cabinet Office ellenőrzi, akik felé – állításuk szerint – minden követelést szigorúan dokumentálni kell. Ezen az állásponton van Francis Maude, a Cabinet Office miniszteri rangú vezetője is, aki egy konzervatív párti parlamenti kérdésre adott válaszában úgy nyilatkozott, hogy a miniszterelnöki javadalmazások szigorú ellenőrzés alatt állnak.

A botrány kapcsán kiszivárgott adatokból fény derült a köztisztviselők fizetési bónuszainak növekedésére is. Az előző év során a kormányzat 140 millió fontot adott a közszolgáknak fizetési bónusz gyanánt, amely 4 millió fonttal több, mint az előző évben. Pedig a Cabinet Office eddig azt állította, hogy új politikájával, miszerint csak az alkalmazottak legjobban teljesítő 25 százaléka jogosult bónuszokra, fél év alatt 15 millió fontot takarított meg. A legbőkezűbb minisztérium egyébként a Honvédelmi Minisztérium volt, amely 45 millió font bónuszt adott alkalmazottainak. Kikerültek az 500 fontot meghaladó bankkártyás fizetések adatai is, amelyek további felesleges költekezésekről tesznek tanúbizonyságot. Az Igazságügyi Minisztérium például 1.200 fontot költött az Avon-nál és további 1.832 fontot a Debenhams-nál (főleg ruházati cikkeket árusító üzletház), a legnevetségesebb tétel azonban talán a Helyi Közösségekért és Kormányzásért felelős ügyosztály 5000 fontos kiadása, amelyet egy bongó-dob nap lebonyolítására költöttek.

Michael Dugher, árnyékminiszter michaeldugher.co.uk

Ezek a kiadások azért is érintik kellemetlenül a kormányt, mert David Cameron a választások előtt még a kormányzati kiadások csökkentésével kampányolt. Továbbá a gazdasági válság hatásaként egyre több a lakosságot is komolyan érintő megszorítás, így igencsak visszatetsző lehet, ha a kormányzati kiadásoknak viszont nem szabnak határt. Az ellenzék már ki is kezdte a kormányt: Michael Dugher, a Cabinet Office árnyékminisztere szerint ezek az adatok azt mutatják, hogy az állami alkalmazottak teljesen elveszítették realitásérzéküket, miközben családok millióit szorongatják a kormány intézkedései. Maude azonban azzal védekezik, hogy a kormány ezen adatok nyilvánosságra hozásával a nagyobb átláthatóság és elszámoltathatóság felé tett egy nagyon fontos lépést. Szerinte a bankkártyás fizetések szigorúbb ellenőrzés alá esnek, mint egy éve, és így sikerült őket a tavalyi 341 millió fontról idén 296 millió fontra csökkenteni. Ezért az adatok szerinte inkább azt támasztják alá, hogy a közszolgálat mennyire elhivatott az államapparátus pazarlásának megszüntetésében, ezzel segítve a kormányt a kiadások a csökkentésében.

Persze a legfontosabb, hogy a választók kinek az állításával fognak egyetérteni. Hosszú távon azonban valószínű, hogy szavazatokat veszíthet a kormánykoalíció, ha nem csökkenti radikálisan – és nyilvánosan – kormányzati kiadásait.

VEZÉRKOMMENT

Fontos kérdés, hogy szükséges-e egyáltalán a volt miniszterelnököket bármilyen jövedelmezésben is részesíteni? Nehezen látható ugyanis, hogy valójában mennyire is terheli meg őket plusz hivatali kiadásokkal speciális státusuk, ráadásul az is valószínűsíthető, hogy mandátumuk lejárta után is jól fizető állásban fognak tudni elhelyezkedni. Érdekes kérdés lehet továbbá, hogy miért is nem sikerül a kormányzati kiadásokat drasztikusan csökkenteni? A koalíciós kormány sem érdekelt eléggé, vagy pedig a köztisztviselői kar Sir Humprey-ein akadnak meg a reformok?

KISS ISTVÁN