Papírpénzből tapéta Németországban Forrás: cnbc.com |
KOMMENTÁR
Már nem csak hazai, hanem külföldi elemzők is félreverték a harangokat: Magyarországon egyre nagyobb az esélye az államcsődnek. Korábbi nemzetközi példákból kiindulva igyekszünk rámutatni: ha tényleg bekövetkezik, mi várható?
Bár Giró-Szász András kormányszóvivő nemrég még cáfolta, hogy az “államcsőd szele” megcsapta Magyarországot, már nem csak az itthoni kormánykritikusok, hanem mérvadó külföldi sajtóorgánumok is aggódva figyelik egy ideje az unortodox gazdaságpolitika következményeit, bár azt megállapították, hogy Magyarországból nem lesz második Görögország. Igaz, vannak olyanok is, akik szerint nem elvetendő ötlet Orbán számára az államcsőd bejelentése. Az egyik legnagyobb piaci adatszolgáltató, a londoni székhelyű CMA Datavision szerint ötéves távlatban 39,5% az esélye a magyar államcsődnek.
Nem tisztem megállapítani, hogy az államcsőd veszélye milyen fokú, s blogunknak sem témája Magyarország gazdasági helyzete, mindenesetre a lehetőséggel számolnunk kell, s nem árt megnézni, hogy milyen precedens volt erre korábban máshol.
Németország
A nagy gazdasági világválság rendkívül rosszul érintette az első világháborúból épphogy felocsúdó és a jóvátételek terhét nyögő német társadalmat. Igaz, már 1928-ban visszaesett a kereslet, de az ipari beruházásokat folytatták, s ennek eredménye túltermelés és túlkínálat lett. Emiatt csökkenteni kellett a termelést, amit rövidebb munkaidővel, majd elbocsátásokkal oldottak meg. 1929-1930 telén már több mint hárommillió német állampolgár volt munkanélküli, s ez már messze meghaladta a munkanélküli-biztosítás lehetőségeit. A költségvetési tárgyalásokon igyekeztek megoldást találni a problémára, de az SPD makacssága politikai válsághoz vezetett: 1930. március 27-én felbomlott a koalíciós kormány.
A centrumpárti Heinrich Brüning vezetésével megalakult új kormány deflációs politikába kezdett, s nagy megkönnyebbülést váltott ki a nyomorgó németekből az 1931. június 20-i Hoover-moratórium, mely egy évre felfüggesztette a jóvátételi kötelezettséget. Rövidesen arra is fény derült, hogy a deflációs politika nem alkalmas a válság megfékezésére, sőt, inkább kiélezte azt, a munkanélküliség növekedéséhez vezetett. Az események gyors egymásutánban követték egymást, s a német nép egyre nagyobb nyomorban élt, egyre elégedetlenebb volt sorsával, valamint egyre fogékonyabb a szélsőséges eszmék iránt. A politikai erőtér meglehetősen gyors átalakulása meghozta a változást az ország élén is: 1932. márciusában Brüning megbukott, s az NSDAP (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) megnyerte a választásokat, megadva a végső döfést az egyébként jól megtervezett weimari államberendezkedésnek. Érdekesség, hogy Hitler később az üres államkasszából is komoly infrastrukturális fejlesztéseket tudott végrehajtani.
Heinrich Brüning elhibázott gazdaságpolitikájával csak nőtt a baj Németországban Forrás: kirchensite.de |
Argentína
A legutóbbi államcsőd a világból, amire emlékezhetünk, a 2001-es argentin csődhelyzet volt (miként három évvel korábban, a rubel-válság kapcsán az oroszok is átélhettek valami hasonlót). Az argentin helyzetről először az uruguayi bankárok értesültek (Uruguay-t Dél-Amerika Svájcának is nevezik), akik azt látták, hogy bőröndökkel hozzák át amerikai dollárjukat szomszédjaik a határon, s hosszú sorokban állva számlán helyezik el azokat.
Az argentin kormány befagyasztotta a megtakarításokat és bankszámlákat a krízist elkerülendő, ám ezzel a kisbefektetőket és kiskereskedőket teljesen ellehetetlenítették, s a válság továbbgyűrűzött. A fogyasztás 60%-kal visszaesett, ezt kompenzálandó a lakosság fosztogatni kezdte a szupermarketeket. 2001 decemberében negyvenezer tüntető vonult az utcára Buenos Airesben, s az elnöki palotát helikopterrel kellett elhagynia Fernando de la Rúának. Ennek képe beleégett az argentinok kollektív emlékezetébe.
A kisbefektetők sorozatosan mentek csődbe, a munkanélküliség 25%-ra nőtt, s a peso árfolyamát az amerikai dollár árfolyamához rögzítették 1:1,4 arányban.
De la Rúát öt elnök követte két hét alatt, míg Nestor Kirchner kormányzó meg nem szerezte a pozíciót 2003-ban. Ő jelentette be, hogy Argentína nem képes visszafizetni 145 milliárd dolláros adósságát (végül adósságaik 75%-át engedték el, s az IMF segítségével ezeket is átstruktúrálták, így még kedvezőbb helyzet jött létre).
Érdekesség, hogy a 2008-as válság elején is a történelem ismételni látszott önmagát: ismét pénzzel teli bőröndökkel utaztak Uruguayba az argentinok...
Nestor Kirchner nehéz időkben vette át Argentína irányítását Forrás: cordatopografia.com.br |
Izland
A 2008-ban kezdődött válság, mely még mindig tart, több országot is csődközeli helyzetbe taszított, gondoljunk csak Magyarországra, Írországra, Görögországra, vagy Olaszországra. Példánk mégsem ezen országok valamelyike, hanem a kis északi ország, Izland.
A többi válságsújtotta országhoz hasonlóan Izlandon is nagyobb bankok bedőlésével kezdődött a válság: három vezető pénzintézet jelentett egyszerre csődöt, 61 milliárd dolláros adósságot maguk után hagyva. Ez az ország akkori GDP-jének kb. 12-szerese volt, nyilvánvalóan senki sem akarta kifizetni.
Az izlandi koronának nem akadt vevője a piacon a csődhelyzet miatt, így árfolyama sem volt. A helyi tőzsdeindex elveszítette értékének 77%-át, s felértékelődött a devizák értéke is. Csak olyan személy juthatott külföldi pénzhez, akinek volt érvényes repülő- vagy hajójegye, a cégek viszont nem nagyon juthattak devizához, ami azért érintette nagyon rosszul a gazdaságot, mert Izland szinte minden szükségletét importból fedezi.
Az ország jegybankja kapkodni kezdett: csökkenteni kezdték a jegybanki alapkamatot (3,5%-kal, 12%-ra), ám hamar rá kellett jönniük, hogy ezzel az ellenkező hatást érik el, mint várták. Így végül 18%-ra emelték az alapkamatot az elszabaduló infláció miatt, ami novemberben 17%-os is volt. Így az ország bejelentette az államcsődöt, s mivel a bankok többsége helyi kézben volt, s Izland kicsi, elszigetelt gazdaság, az IMF segítségével viszonylag könnyen kilábalhattak a csődöt követő válsághelyzetből.
A gazdasági mentőcsomagon kívül kultúraváltással is próbálkoztak: a torokrák (és a koalíciós tárgyalások bukása) miatt lemondó Haarde miniszterelnököt (akinek kocsiját a tüntetők egyszer körbezárták és tojásokkal dobálták meg) a nyíltan leszbikus Johanna Sigurdardottír váltotta. Ő lemondatta az államcsőd miatti felelősöknek kikiáltott jegybanktanácsi tagokat, majd megkezdte a tárgyalásokat Izland csatlakozásáról az Európai Unióba.
Korabeli karikatúra az izlandi államcsődről: "...Atlantisz, Atlantisz, megtaláltuk Atlantiszt! - mondtad... Köszöntjük Izlandon!" Forrás: expresso.pt |
Mi várható, ha bekövetkezik az államcsőd?
Ugyan nem vagyok jós, de igyekszem néhány mondatban összefoglalni, hogy a történelmi tapasztalatok alapján milyen következményei lehetnek egy esetleges államcsődnek.
Negatív következmények - avagy miért érdemes elkerülni az államcsődöt?
- Az állami költségvetés összeomlik, ebből kifolyólag a szociális ellátórendszer, a közszféra akadozik, vagy teljesen le is áll, a munkanélküliek aránya a magasba szökik.
- Az állami valuta drasztikusan leértékelődik, akár hiperinfláció is bekövetkezhet.
- A lakossági bankszámlákat (főleg a devizában tárolt megtakarításokat) az állam zárolja, s ennek első jelére a lakosság megrohamozza a bankokat, hogy amíg lehet (a bankok csődje előtt), kivehessék pénzüket
- Az állam nem lesz képes törleszteni hiteleit, így új hiteleket sem fognak nyújtani neki. Nem lesz képes tehát egyik hitelt törlesztését egy másik, esetleg jobb kondíciójú hitellel kiváltani.
- Az államcsőd a legtöbb esetben a hagyományos politikai kultúrától való drasztikus eltérést eredményezi, s az adott kormány, de minimum a pénzügyminiszter bukásához szokott vezetni.
“Pozitív” következmények - avagy miért érdemes csődöt jelenteni?
- Ha időben sikerül bejelenteni az államcsődöt, sikerül egyeztetni a külföldi intézményekkel és az IMF-fel, akkor nem feltétlenül jár teljes káosszal.
- Ha világos terve van az adott ország vezetésének a válsághelyzetből való kilábalásra, akkor az adósság visszafizetését ideiglenesen felfüggeszthetik, vagy egy részét elengedhetik.
Ha a történelmi példákra tekintünk, akkor Magyarországnak gazdasági szempontból érdeke, hogy megegyezzen a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval, mert ha esetleg tényleg be kell jelenteni az államcsődöt, akkor ezen nemzetközi szervek segítsége nélkül katasztrófahelyzet állhat elő a társadalom ellátását illetően.