David Chayton 18 hónap börtönt kapott wn.com

KOMMENTÁR

Miért jó, ha időközi választáson vissza lehet hívni egy parlamenti képviselőt? Milyen hátulütői lehetnek egy képviselő cikluson belüli leváltásának? Érvek pro és kontra.

A 2010-es brit választási kampányban mindhárom nagy párt megígérte: ha kormányra kerül, valamilyen formában lehetővé teszi a választópolgárok számára, hogy akár időközi választáson is vissza tudják hívni azon képviselőket, akik jogszabálysértést követtek el vagy egyéb ügy miatt a választók szemében méltatlanná váltak a képviselői mandátumukra. A kampány hevében meghozott ígéretek persze érthetőek voltak: 2009-ben a brit parlament történetének talán legnagyobb botránya tört ki, amikor kiderült, hogy igen sok parlamenti képviselő – pártállástól függetlenül – visszaélt képviselői juttatásaival, magáncélra használták a köz pénzét. A magyar igazságszolgáltatás gyorsaságához szokott olvasó számára igencsak meglepő módon alig másfél év alatt több képviselőt is elítéltek már a bíróságok, néhányan pedig jó magaviseletüknek köszönhetően ki is szabadultak.
 

Eric Ilsey munkáspárti képviselő 1 évet kapott bbc.co.uk

Az elítélt képviselők visszahívhatósága/leválthatósága éppen emiatt vált a brit belpolitika egyik legfontosabb kérdésévé. Bár a képviselői mandátumról való lemondás egyáltalán nem egyszerű dolog az Egyesült Királyságban (külön jogi fikciót kellett létrehozni erre a célra), a technikai problémák megoldásán túlmenően a parlamenti képviselőknek a jelenlegi szabályok szerint csak akkor kell lemondaniuk, ha több mint 1 éves börtönbüntetésre ítéli őket egy bíróság. A képviselők visszahívásának lehetősége a világ néhány másik országával szemben a szigetországban egyáltalán nem lehetséges, így továbbra is érvényes a kérdés:  vajon mit lehetne kezdeni azokkal a képviselőkkel, akiket kevesebb mint egy évre ítélt el a bíróság és ezáltal méltatlanná váltak tisztségük betöltésére?
A nyilvánosság ezen nyomását érzékelve nyújtott be tavaly decemberben a konzervatív-liberális koalíció egy törvényjavaslatot, amely értelmében azok a képviselők válnak visszahívhatóvá, akiket kevesebb mint egy évre ítélt el a bíróság vagy akikről az Alsóház illetékes bizottsága kimondja, hogy méltatlan viselkedése miatt a választókerület polgárai visszahívhatják – ha akarják. Mindkét esetben a választókerületi polgárok 10 százalékának aláírása szükséges egy időközi választás kiírásához.
A törvényjavaslatot a benyújtott formájában azonban konzervatív backbencher képviselők és a közvetlen demokrácia hívei is kritizálják: a miniszteri viselkedési kódex mintájára kialakítandó képviselői viselkedési kódex előírásainak betartását ugyanis nem a választókörzet szavazói, hanem az Alsóház nagyhatalmú tagjai felügyelik. Zac Goldsmith konzervatív backbencher szerint így éppen a törvény eredeti célja nem fog megvalósulni: a választópolgárok előtti közvetlen, parlamenti cikluson belüli felelősségre vonás lehetősége helyett az amúgy egymás bűneivel szemben sokszor elnéző parlamenti képviselők szabhatják meg, hogy milyen bűn elkövetése után lehetne időközi választást kiírni. Goldsmith saját kormányát sem kímélve érvelt: "A választási kampány során mindenki számára előnyt jelent, ha a decentralizáció, a helyi érdekek képviselete és a demokrácia jelszavait tűzi zászlajára. Ám a kormányra kerülésük utáni döntő pillanatban a demokrácia ilyen jellegű eszközétől aztán rögtön megijednek." A szintén konzervatív Douglas Carswell szerint a képviselők visszahívását egészen egyszerűen a választókörzetbeli polgárok 10 százalékának az akaratához kellene kötni, nem a parlamenti képviselők egymás közti alkujához. Ha egyszer választók előtti felelősségre vonásról valamint a képviselők és választóik közötti közvetlenebb viszony megteremtéséről van szó, akkor éppen a választópolgárok akaratának érvényesülését lehetetleníti el, ha a parlament falain belül hagynák az időközi választás kiírásának lehetőségét.
Érdekes módon a képviselői juttatások körül 2009-ben kialakult bizalomvesztés körülményei között szinte egyik párt sem meri felvállalni a visszahívással szembeni ellenérveket, noha a közvetlen demokrácia ezen "véres" eszköze ellen sok minden szól: a visszahívás az eredeti céllal szemben nem az erkölcsileg kifogásolható módon viselkedő képviselők leváltására, hanem közvetlen politikai eszközként a képviselő sakkban tartására szolgálhat. Előfordulhat, hogy a választópolgárok rövid távú érdekeit megsértő (ám hosszú távú érdekeit figyelembe vevő) képviselő újraválasztása érdekében kénytelen lenne meghajolni a választópolgárok hirtelen indulatai és haragja előtt. Magyarán a képviselők soha nem lennének képesek népszerűtlen, de szükséges intézkedések meghozatalára.
 

Nick Clegg a 2010-es választási kampányban tandíj-ígéretével bbc.co.uk

Alex Stevenson, a politics.co.uk elemzője konkrét példaként a tandíj radikális megemelését hozza fel: bő egy évvel ezelőtt egy országos hallgatói szervezet (National Union of Students) felvetette az ötletet, hogy Nick Clegg-et, a koalíciós kormány miniszterelnök-helyettesét a választókerületben megtartott időközi választás révén hívják vissza. A Liberális Demokrata Párt elnöke ugyanis a 2010-es választási kampányban többször is határozottan megígérte, hogy kormányra kerülve semmiféle tandíjemelésről nem lesz szó. Ehhez képest a koalíciós kormány jóváhagyta azt a lehetőséget, hogy az éves tandíjat az egyes intézmények akár a háromszorosára (9000 fontra) is felemelhetik. Az intézmények pedig az általános megszorító intézkedések közepette nem is haboztak, a tandíjakat radikális megemelték. Kérdés, hogy miként szavazott volna Clegg, ha a választókerületében a választópolgárok 10 százaléka kezdeményezhette volna visszahívását.
Alan Renwick, a University of Reading oktatója szintén Clegg példájára utalva arra figyelmeztet, hogy a közvetlen demokrácia ezen eszköze más szempontból éppen a demokrácia megcsúfolása lenne: mivel a brit kabinet minisztereit egytől egyig egyéni választókerületben választják meg, így egy képviselői mandátummal rendelkező miniszter esetleges visszahívása komoly működési gondokat okozhat a kormányzatban is. A kormánytag képviselő ráadásul nem csak a választókerületében élőket képviseli, hanem az összes választópolgárt "kormányozza". Egyetlen választókörzet nem írhatja felül az országos politikát – szól Renwick ellenérve.