china.cn

SZEMLE

Etikus-e, hogy egy 82%-ban állami tulajdonban levő bank vezérigazgatója, nyilvánvalóan nehéz pénzügyi környezetben, majdnem 1 millió fontos bónuszt kapjon a tekintélyes fizetése mellé?

Bankárnak, bankvezetőnek lenni minden bizonnyal megéri anyagilag, ám népszerűségi versenyen nem érdemes indulni mostanában ezzel a hivatással. Nagy-Britanniában a társadalmi és politikai turbulencia aktuális kiváltója Stephen Hester RBS vezérigazgató és az ő bónusza.

Stephen Hester thisilondon.co.uk

Mr. Hestert még az előző Munkáspárti kormány kérte fel 2008 végén, a Royal Bank of Scotland vezetésére, miután állami mentőövre szorult a cég a csőd elkerülése végett. A bank szerint az idei cirka 963.000 fontos bónusz az eddigi munka elismerése, hisz szemmel látható, hogy az RBS sokkal biztonságosabbá, „ügyfélbarátabbá” vált pár év alatt. Ráadásul ez már csökkentett összeg, az adható maximum 60 százaléka.
Az elismerés e profánul direkt módja nem most kerül kifizetésre: Mr. Hester  csak 2013 után válthatja be a kiosztott részvényeket akkori árfolyamon.

Sir Philip Hampton, az RBS elnöke viszont még azelőtt nagyvonalúan lemondott az őt jogosan megillető jutalomról - mely egyébként benne foglaltatott a munkaszerződésében is –, mielőtt megtapasztalta volna kollégáját ért támadásokat.
Munkáspárti és liberális politikusok dicsérik példamutató tettéért, de ezzel csak megnehezítette Mr. Hester helyzetét

Nem meglepő módon a politikai szereplők is megosztottak az ügyben. A kormány részéről óvatos és ügyes kommunikáció tapasztalható: a felelősséget igyekeznek az előző kormányra hárítani, érvelésük szerint az ő kezük meg van kötve az ügyben.
Iain Duncan Smith, a Munkaügyi miniszter állítja, ők lennének a legboldogabbak, ha Mr. Hester lemondana bónuszáról, de ahogy ezt David Cameron is kijelentette: ez teljes mértékben az ő döntése. A miniszterelnök azzal védekezik, hogy még mindig ez a legolcsóbb megoldás, hogy az RBS –t talpra állítsák. Szerinte az alternatíva, hogy új szerződést kötnek,  új csapattal még több pénzbe kerülne, és nagy rizikót vállalnának.

openprint.eu

Boris Johnson, London tory polgármestere - aki még mindig lazán értelmezi a pártfegyelmet -, a bankárokat az „univerzum urainak” nevezte, és figyelmeztette őket, hogy a közösség szolgálatárért kellene dolgozniuk.

Ed Miliband, a Munkáspárt vezetője szintén erősen kritizálta a kormányt: véleménye szerint szembe mennek a választói akarattal, és teljesen elszakadtak a realitásoktól. De ne feledkezzünk el olyan apróságokról, hogy Mr. Hestert még az előző Munkáspárti kormány kérte fel, és ők kötöttek vele szerződést, melyben szerepelt a bónusz is.

A legpopulistább megjegyzés mégis valószínűleg Jeremy Browne, lib-dem politikus száját hagyta el: „a bankvezető három nap alatt annyit keresett, mint egy katona egy év alatt Afganisztánban harcolva”

Piaci elemzők felhívták a figyelmet, hogy Mr. Hester jövedelmeit nem helyes a közigazgatáshoz hasonlítani. A bankárok, bankvezetők fizetését alapvetően a többi bank, a konkurencia határozza meg. Ha az RBS alulfizeti vezetőit, azok rövid időn belül találnak maguknak egy másik bankot, ahol a versenyszféra szabta fizetést kapnak. Londonban 23 nagy nemzetközi bank működik, ebből csak 3 van brit tulajdonban. Az állami szektornak pedig fontos, hogy magához csábítsa a tehetséges és képzett munkavállalókat.

VEZÉRKOMMENT

Az RBS-t a brit állam az adófizetők pénzéből rántotta ki a csődből, megmentve ezzel megtakarításaikat is. Könnyen szemet szúr azonban az egy millió fontos jutalom a minden szinten megszorításokat elváró trend mellett.

A bankárok túlfizetettsége valószínűleg csak a pénzügyi szektorban dolgozóknak nem szúrja a szemét. Hisz mások számára jogosnak tűnhet a kérdés, hogy vajon valóban szükséges–e kiugró jövedelmet + bónuszokat fizetni ahhoz, hogy becsületesen végezzék a munkájukat.

Mr. Hester és az RBS példája jól mutatja a mostanában gyakran elhangzó kérdést: az átlag adófizetőnek van szüksége a bankokra, vagy a bankoknak az adófizetőre? 

Horváth Krisztián