foaienationala.ro

SZEMLE

Az európai központosítási törekvések még komoly akadályokba ütközhetnek.

Az Európai Unió napjainkban kétségtelenül válságos időszakot él át. Az egyik kisérlet az eurozóna és talán az egész Unió megmentésére – melyeket talán leginkább a görög válság fenyeget – az uniós pénzügyi fegyelem szigorítását célzó új szabályozási egyezménytervezet. Ez lényegében nagyobb központosítást jelent az eurózóna, illetve opcionálisan a többi EU-tagország számára. Ha ez csak egy folyamat első állomása – ami az integrációs törekvések eddigi irányát tekintve valószínűnek tűnhet –, akkor ez komoly problémákba ütközhet.

Ez alatt azt értem, hogy miközben egyre inkább próbálják az Európai Uniót központosítani, az európai identitás kialakításában – úgy vélem – legalábbis kétséges, hogy egyetlen centit is sikerült-e előrehaladni az utóbbi néhány évben. A nemzeti identitás kontinensünkön rendkívül erős. Ennek felülírása az európai identitással nyilvánvalóan nem valósult meg, de a nemzeti identitás melletti európai identitás megléte is kérdéses sok helyen. Egy közös, európai identitás ugyanakkor megkönnyítené a központosítási törekvéseket és a nemzeti szuverenitás egy részének feladását. Persze említhetjük az identitás erősítésére irányuló törekvésként például az Erasmust, vagy a többi - hallgatói mobilitáson alapuló – programot, ezek azonban viszonylag kis részét érintik az európai társadalomnak és földindulásszerű változásokat aligha hoznak majd a közeljövőben.

Tiltakozás Írországban a Lisszaboni Szerződés ellen europeangeostrategy.ideasoneurope.eu

Itt van mindemellett az euroszkepticizmus kérdése. A számok azt mutatják, hogy a 2004-es európai parlamenti választásokhoz képest jóval több euroszkeptikus képviselő jutott be az EP-be öt évvel később, rajtuk kívül pedig a brit konzervatívok is megalapítottak egy új, visszafogottan euroszkeptikus frakciót. Természetesen az EU-ellenesség erősödését sokan a gazdasági világválsággal is magyarázzák – azonban az európai integráció híveinek az euroszkeptikus pártok erősödését nagyon komolyan kell venniük. Az utóbbi képviselőket megválasztó szavazók ugyanis egyáltalán, vagy a jelenlegi formájában nem kívánják az Uniót. Igaz ez akkor is, hogy ha a pártpolitika nem mindig tükrözi le egészen pontosan a társadalom euroszkepticizmusát  – akik ellenzik az EU-t, azok sem mindig a nyíltan euroszkeptikus pártra szavaznak különféle okok miatt.

A jelenlegi, megerősödött szkepticizmussal szembenéző Európai Uniónak kell a mostani súlyos problémákat megoldania, ezt pedig erősebb központosítással képzelik el. Mindez magában foglalja az egyes tagállamok szuverenitásának csorbítását, Angela Merkel szerint ennek most jött el az ideje. A megoldási tervezetet a német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök mutatta be, azonban a tagországok közül Csehország és az Egyesült Királyság nemet mondott rá. Előbbi országban olyan erős mostanság az euroszkepticizmus, hogy egy tavaly tavasszal végzett felmérés alapján a cseh lakosság több mint fele nem szavazná meg újra hazájának az Unióba való belépését.

Az Egyesült Királyság vezetőinek döntésén sem kell csodálkozni, hiszen a szigetországot többségében kormányzó Konzervatív Párt 2009-ben saját, „puha” euszkeptikus frakciót alakított az EP-ben. Érdekes megfigyelni, hogy míg az ősz folyamán még a konzervatívok többsége is leszavazta egy EU-tagságról szóló népszavazás kiírását a brit parlamentben, addig a közös EU-paktumból való kimaradásról szóló döntést már az egész frakció védte decemberben a hazai ellenzékkel és a liberálisokkal szemben.

Nigel Farage dailymail.co.uk

Pillanatnyilag a leginkább neuralgikus pont az Európai Unióban Görögország. A helléneknél az euroszkepticizmusnak régi „hagyományai” vannak – a csatlakozás utáni időszakban volt ez leginkább érezhető, főleg a baloldaliak körében. A németek terve – miszerint egy uniós felügyelőbiztost neveznének ki a görög költségvetés feletti gondnokságra - rátehet egy lapáttal az EU-ellenességre. Jellemző módon a brit keményvonalas euroszkeptikus Nigel Farage volt az egyik első kemény kritikusa a tervnek – ő nemes egyszerűséggel „lenácizta” a német elképzelést. Ugyanakkor a válság hatására nem csak a szegényebb, hanem a gazdagabb országokban is nőhet az EU-ellenesség. A gazdag országok állampolgárai ugyanis – jogosan - kezdhetik úgy érezni, hogy nehezen megkeresett adó-euróikat egyre inkább egy feneketlen zsákba öntik, mikor Görögországot próbálja az EU kihúzni a mélyből.

Meg kell említenünk, hogy nem csak az euroszkeptikusoknak nem tetszik Merkozy központosításról szóló terve. Francois Hollande, Sarkozy francia elnökválasztáson induló baloldali riválisa sem ért egyet vele, ő a gazdasági növekedésre „gyúrna rá” a megszorítások és a központosítás ellenében. Merkellel és Sarkozy-vel ellentétben nem veti el az eurokötvények gondolatát sem. A baloldali francia politikus az Unió egyik legsúlyosabb problémájának a magas munkanélküliséget tartja. Hollande már megszületése után alkalmatlannak vélte a Merkozy-tervet a növekedés beindítására, lévén nem ad elég lehetőséget az EKB intervencióira, valamint a kötvénykibocsátásra. Francia elnökké választása esetén – ígérete szerint – újratárgyalná a 25 ország által elfogadott tervet.

Merkozy telegraph.co.uk

Azt még nem tudhatjuk, hogy az új egyezménytervezet működőképes lesz-e, és hogy folytatódik-e az Európai Unió központosítása. Jelenleg úgy tűnik, hogy bár az EU-tagállamok többsége nincs felkészülve szuverenitásának jelentős mértékű feladására, azonban egyelőre – nyilván a válságtól való félelmükben is – beleegyeznek a Merkel és Sarkozy által mutatott irányba. A növekvő euroszkepticizmus ellenére történő további központosítási törekvések azonban veszélyeket rejthetnek magukban az Unió egységére nézve.