2012queensdiamondjubilee.com

SZEMLE

Mekkora szerepe is van valójában az államfőnek a dolgok irányításában? Pusztán szimbólum, báb, vagy pedig egy potenciális hatalmi centrum?

Nagy-Britanniában február 6-án, a várakozásokkal ellentétben minden különösebb felhajtás nélkül ünnepelték II. Erzsébet királynő trónra lépésének illetve uralkodásának 60. évfordulóját. Az ünnepségek nagy részét ugyanis júniusban tartják majd, egy időben a királynő születésnapjával. A mindenkori uralkodó születésnapját 1908 óta tartják mindig júniusban, ekkor VII. Edward király rendelkezett így abban a reményben, hogy így nagyobb valószínűséggel lesz jó idő az ünnepléskor. Amikor II. Erzsébetet 1952-ben megkoronázták, királyága még mindig a világ körülbelül egyharmadát foglalta magába, ma azonban már a Brit-szigetek sem számítanak annyira biztos domíniumnak. 60 év alatt tehát rengeteget változott a világ. De vajon ezen idő alatt mennyiben módosult a királynő szerepköre? Egyáltalán milyen szerepe van a királynőnek az Egyesült Királyság politikai életében? Pusztán szimbolikus, vagy esetleg valódi nyomásgyakorlással is rendelkezik?

Vajon mennyire csak szimbolikus a királynő szerepe a brit politikában? laughing1wolf.blogspot.com

A királynő az állam fejének számít az Egyesült Királyságban, hatalmát a gyenge köztársasági elnök jogköréhez szokták hasonlítani. Ennek megfelelően a királynő hívhatja össze, napolhatja el és oszlathatja fel a parlamentet, természetesen a miniszterelnökkel egyetértésben. Ő nevezi ki a miniszterelnököt a parlamentben abszolút többséget szerzett párt elnökének javaslatára, és ő szentesíti a törvényeket is. Ő nevezi ki a magasabb beosztású köztisztviselőket és bírákat, persze csak miniszteri ajánlásra. Emellett külföldön ő szimbolizálja a brit nemzetet. Első ránézésre a királynőnek valóban kevés hatalma van, azonban a királynőt, nem lévén írott alkotmány, sőt, több esetben kifejezett törvény sem, valójában csak a szokásjog köti. A királynő nem köteles egyeztetni a miniszterelnökkel a parlament feloszlatásáról, ráadásul korlátlan ideig el is napolhatja azt. Ez nem csak üres lehetőség, hiszen a történelemben találunk királyokat, akik alkalmazták is e jogköröket. Utoljára VII. Edward király oszlatta fel a parlamentet 1910-ben úgy, hogy erre nem a miniszterelnök kérte fel.

A királynő fiatalon knowingtheroyals.wordpress.com

A királynő ugyanígy arra sem köteles, hogy a parlamentben többséget szerzett párt jelöltjét nevezze ki miniszterelnöknek, bár a 20. századi gyakorlatban ennek megtagadására sosem került sor. Felértékelődik szerepe viszont akkor, ha a parlamentben egyik párt sem szerez abszolút többséget, hiszen ilyenkor nagyban az uralkodó benyomásain és előrelátásán múlik, hogy melyik pártot vagy pártokat kéri fel a kormányzásra. Ez történt 2010-ben is, amikor a konzervatív párt 36 százalékot kapott, míg a munkáspárt 29-et, így egyedül egyik sem lett volna kormányképes, tehát nagyon sok függött attól, hogy a királynő kit fog felkérni koalíció alakítására. Persze nagyban megkönnyítette a dolgát, hogy előrehaladott koalíciós tárgyalások voltak a konzervatívok és a liberálisok között, de ettől még nem volt kizárva egy munkáspárti-liberális koalíció sem. Még érdekesebb volt a helyzet 1974-ben, amikor, bár a konzervatív párt egy kevéssel több szavazatot kapott (37,9 százalék), mint a munkáspárt (37,2 százalék), az angol választási rendszernek köszönhetően a munkáspárt mégis több képviselői helyet szerzett, de egyiknek sem lett abszolút többsége. Így a királynő kezébe került a döntés, aki végül, miután a konzervatívok és liberálisok közötti koalíciós tárgyalások kudarcba fulladtak, egy kisebbségi munkáspárti kormány kinevezése mellett döntött. Tehát az uralkodó szerepe nagyon is fontos lehet akkor, ha a választások eredményeként nincs többségi frakció, vagy ha nincs egyértelmű koalíciós lehetőség.

Nagyon fontos jogosítványa a mindenkori brit uralkodónak még a törvényszentesítési jog is. Az Egyesült Királyságban a királynő a jog forrása, ami azt jelenti, hogy az ő nevében működik az angol igazságszolgáltatási rendszer. A bíróságok az ő nevében hozzák ítéleteiket, ő számít autoritásuk forrásának is, és csakis az a törvénytervezet válhat legitim törvénnyé, amit ő is szentesít. A királynő vétójoggal rendelkezik, hiszen bárminemű magyarázat nélkül visszaküldheti vagy elutasíthatja a törvénytervezet. A mindenkori brit uralkodók azonban 1708 óta, amikor is Anna királynő a lázadástól félve megvétózta a skót sorozási törvényt, nem éltek ezzel a rendkívül erős jogosítványukkal.

Tehát mint láthatjuk, a királynőnek nagyon is erős jogosítványai vannak, azonban a szokásjog és saját meggyőződése miatt nem él ezen jogaival. Így tipikus esetét láthatjuk annak, amikor a gyakorlat nagymértékben eltér az írott jogszabályoktól és az elmélettől. A királynő jogilag egy erős köztársasági elnök jogköreivel rendelkezik, azonban a gyakorlatban inkább egy gyenge elnök funkcióit tölti be.

Bár a királynő nem él minden jogosítványával, az angol parlamentáris rendszer egy sajátos intézménye, a királyi kihallgatás, lehetőséget biztosít számára, hogy informálisan befolyásolja az éppen regnáló miniszterelnököt. A miniszterelnök ugyanis minden héten köteles megjelenni a királynőnél egy személyes, teljesen titkos kihallgatásra. Ezt viszont olyannyira betartják, hogy a miniszterelnök külföldi tartózkodása alatt is köteles beszámolni az uralkodónak – ilyenkor természetesen csak telefonon. A kihallgatáson a miniszterelnök beszámol a hét történéseiről illetve a kormány új intézkedéseiről, a királynőnek pedig joga és kötelessége ezeket kommentálni, illetve véleményezni. Mivel a királynő már 60 év politikai tapasztalattal rendelkezik, és megélt tizenkét miniszterelnököt, már pusztán tekintélye és tapasztalata miatt is képes lehet a miniszterelnök befolyásolására. Ezt a volt miniszterelnökök sem tagadják, John Major például így nyilatkozott, amikor a királynővel folytatott megbeszéléseiről kérdezték: „Nagyon hasznosak voltak, ingyenes, nyílt és hasznos tanácsok, és ne felejtsük el, hogy a királynő már hatvan éve a helyén van.” David Cameron pedig a bölcsesség és a folytonosság forrásának nevezte.

A királynő családjával knowingtheroyals.wordpress.com

A királynő legfontosabb feladata azonban kétségtelenül szimbolikus kötelezettségeinek ellátása. A királynő fejezi ki a nemzet egységét és folytonosságát, ezért kerüli a mindennapi politikát, és nem is szavazhat, emellett hosszú regnálása miatt ő a nemzet történelemének szimbóluma is. A királyi családnak fontos szerepe volt az ország krízishelyzeteiben is, ennek legjellemzőbb példája a második világháború, amikor a királyi család nem volt hajlandó elhagyni a bombázott Londont, sőt, maga Erzsébet is szolgálta a brit hadsereg női önkénteseit mint teherautósofőr. Egy köztársasági elnök, akit évekre választanak, nem tölthetne be ilyen erős, szimbolikus szerepkört.

A királynő az anglikán egyház feje is, ami tovább növeli szimbolikus szerepét. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az anglikán egyház általános zsinatain ő elnököl, és hogy szentesítenie kell a zsinat határozatai. Azonban az utóbbi időkben egyre többen megkérdőjelezik az uralkodó anglikán egyház élén betöltött szerepét. A köztársaságpártiak antidemokratikusnak tartják az egyház és állam ilyen szintű összefonódását, mások pedig úgy gondolják, hogy az egész rendszer elavult, főként az után, hogy nemrég engedélyezték, hogy az uralkodó ezentúl már akár katolikus személlyel is házasodhat. Sokak szerint az új reformok már elavulttá tették az uralkodó koronázási esküjében szereplő kitételt, miszerint megtartja az anglikán egyház törvényben is szentesített előjogait. Kérdés továbbá az is, hogy egy egyre sokszínűbb vallási élettel rendelkező országban ez mennyi ideig lesz fenntartható.

Fontos szimbolikus szerepe van még a királynőnek a brit nemzetközösség fenntartásában is, és várhatóan nagyon fontos szerepe lesz egy esetleges skót függetlenség után is. Ugyanis a skót nemzeti párt többször is hangsúlyozta, hogy a két ország szétválása esetén is közös lenne az uralkodó személye. Így a mindenkori uralkodó egy nagyon fontos kapocs lenne a két ország közötti kapcsolatok valamint akár Nagy-Britannia politikai egységének megőrzésében is.

VEZÉRKOMMENT

Az angol uralkodónak igen erős jogosítványai is vannak, amelyekkel azonban java részt nem él. A kialakult gyakorlat ellenére egy más szerepfelfogású uralkodó akár erősebb hatást is gyakorolhatna az angol belpolitikára – a jogköre megvan hozzá. Más kérdés, hogy ilyen esetben valószínűleg törvényekkel szabályoznák jogkörét. Ettől függetlenül véleményem szerint nem elhanyagolható az uralkodó szerepe az angol politikai rendszerben, hiszen több évtizedes tapasztalatával a háta mögött informálisan még így is könnyen befolyásolhatja a mindenkori miniszterelnököt. Persze a királynő esetében legfontosabb szimbolikus tevékenysége, hiszen személye mára már elválaszthatatlanul egybeforrt Nagy-Britanniával. Kérdés persze, hogy az uralkodó szimbolikus szerepe meddig lesz fenntartható, hiszen az egyre népesebb bevándorolt közösség számára a történelmi uralkodócsalád nem rendelkezik olyan jelentős autoritással.

Kiss István