SZEMLE

Az utóbbi hetekben a halal étel a bevándorlás metaforájává vált Franciaországban. Ahogy közeledünk az elnökválasztáshoz, valószínűleg egyre gyakrabban veszik majd elő a „bevándorló-kártyát”.

Halal étterem Londonban - tolanic.com
 

Nemrégiben Claude Guéant francia belügyminiszter párhuzamot vont a bevándorlók szavazati joga és az ún. „halal” konyha között. A „halal” azt jelenti, hogy az adott állatot muszlim vallási szabályok szerint vágták le. Guéant szerint a szavazati jog megadása a külföldiek számára egyenlő lenne a muszlim ételek bevezetésével az iskolák menzájára. Természetesen az esetet felháborodott nyilatkozatok követték, többek közt a baloldali Manuel Wallstól. A szocialista elnökjelölt, Francois Holland kommunikációs főnöke a Twitteren mondta el véleményét, szerinte Guéant nyilatkozatával átlépett egy határt és távoznia kellene.
 

Claude Guéant francia belügyminiszter - parismatch.com

Ahogy az utóbbi években láthattuk, Franciaországban a bevándorlókkal való viszony jelentős polarizáló erővé vált. A legradikálisabban alighanem Marine Le Pen áll a kérdéshez. A közismerten bevándorlás-ellenes politikus egy februári pártgyűlésen állt elő kedélyeket borzoló nyilatkozattal. A Le Pen-féle Nemzeti Front által szervezett gyűlésen az elnök asszony kijelentette, bizonyítéka van arra, hogy az összes Párizsban eladásra kerülő hús „halal”. A legnagyobb párizsi érdekeltségű húsüzem cáfolta az állítást, mindenesetre az egész ügy jelezte, hogy Le Pen főleg a bevándorló-kérdéssel kíván kampányolni a hátralévő időben.

A „halal” kérdése kétségtelenül előadható az integrációs problémák kivetüléseként: „Miért nem tudnak ugyanúgy étkezni, mint a többség?”. Ugyanakkor felvetődik a szokásos kérdés, hogy meddig terjed a tolerancia határa. A „halal” – például a burkával ellentétben, mely szinte lehetetlenné teszi a beazonosíthatóságot - aligha rejt magában biztonsági kockázatot, önmagában nem veszélyeztet senkit. Ennek ellenére kihangsúlyozza a különbözőséget, ezt pedig sokan nehezen dolgozzák fel. A bevándorlás-ellenes retorikában például remekül fel lehet használni, mint egyértelmű jelét a teljes integráció hiányának, ezt pedig a bevándorlást ellenző politikusok ki is tudják használni.
 

Marine Le Pen, a Nemzeti Front vezére - telegraph.co.uk
 

Ahogy láttuk, a kérdés nem csak a Le Pen-féle Nemzeti Front asztala. A már említett Claude Guéant-on kívül a miniszterelnök is ingoványos talajra tévedt, mikor a „halal” kérdését feszegette egy interjúban. Francois Fillon szerint meg kellene gondolni, hogy az ilyen szokásoknak van-e helyük egy modern államban – tudományos, technológiai és egészségügyi szempontokból. Fillon a halal mellett egyébként a kóser ételekről is beszélt. Muszlim és zsidó szervezetek is tiltakoztak Fillon kijelentése ellen, Mohammed Moussaoui muszlim közösségi vezető például elutasította, hogy a muszlim szokásokat politikai célokra használják fel.

Mohammed Moussaoui kérését azonban hosszabb távon aligha fogják figyelembe venni. Azzal, hogy már a kormányzó UMP is feszegeti ezeket a kérdéseket, elvették a Nemzeti Front privilégiumát, és immár nyilvános vitára engedték a kérdést – vagyis egy lépést tettek afelé, hogy az ilyen fajta vallási szokások ne legyenek tabuk. Azonban úgy tűnik, hogy mikor a „halal” ételekről beszélnek, akkor igazából a bevándorlók integrációjának kérdése a téma, és nem csupán egy nem keresztény felekezet étkezési szokásai. Az ugyanis, hogy két magas rangú kormánypárti politikus – a miniszterelnök és a belügyminiszter – is foglalkoztak a kérdéssel, azt jelzi, hogy a Nemzeti Frontot ebben a kérdésben nem lehet elszeparálni „rasszista” jelzővel a politikai élet többi részétől. Az elnökválasztásig hátralévő időben ezért még alighanem hallunk a témáról.