Mennyiért lehet együtt vacsorázni David Cameronnal a Downing Street 10-ben?

Peter Cruddas
(thisislondon.co.uk)
 

Március végén Peter Cruddas, a brit Konzervatív Párt “kincstárnoka” (2011 júniusa óta töltötte be a tisztséget) lemondott, miután a Sunday Times oknyomozó újságírója leleplezte adományszerző módszereit. A magát potenciális (méghozzá 250 ezer font értékben) adományozónak kiadó riporternek Cruddas felajánlotta, hogy a miniszterelnökkel, David Cameronnal vacsorázhat a Downing Street 10-ben. Lemondását azzal magyarázta, hogy nem akarja a továbbiakban azt a látszatot kelteni, hogy az adományozóknak közvetlen befolyása van a kormányzat vagy a párt politikájára.
 

Ennek hatására a miniszterelnök már másnap nyilvánosságra hozta azon adományozók listáját, akik a miniszterelnöki lakásban vagy máshol személyes vacsorán voltak David Cameron vendégei. A BBC összeállításából kiderül, hogy nem egy-két alkalomról beszélünk, s nem is csak néhányan élvezhették a miniszterelnök társaságát.
 

organizedrage.com

Milyen problémák merülnek fel az üggyel kapcsolatban? A pártfinanszírozók listája nyilvános minden párt esetében, s mivel a korábbi viták még nem vezettek eredményre, még korlátlanul adományozhatnak. Ezzel a pártok egyelőre egyet is értenek, de a néhány hete kirobbant botrány megint felborzolta a kedélyeket, mivel a miniszterelnökkel való személyes találkozókon jóval nagyobb befolyást szerezhetnek maguknak az adományozók, mint az egy demokratikus politikai kultúrában megengedett lenne. Mégis, erre vonatkozó sorokat a párt honlapján is találni.
 

Nem véletlen, hogy Ed Miliband, a Munkáspárt vezére is támadásba lendült az eseményeket követően: a “befolyásvásárlás” gyakorlata szerinte több kérdést is felvet David Cameron ítélőképességével, a miniszterelnöki hivatallal, valamint a politikai döntéshozatallal kapcsolatban. Elmondása szerint “a mostani kormány átláthatóságot ígért, hogy megtisztítsa a politikát, most viszont nem egyeznének bele egy átfogó vizsgálatba... ez a botrány jól tükrözi a miniszterelnök és a kormány viselkedését és karakterét.” Átfogó vizsgálatot sürgetett egyébként Rupert Mudoch médiamágnás is, mert szerinte nem mindegy, hogy az adományozók mennyire szólhatnak bele a kormányzati politikai döntésekbe. Az ügy a koalíciós partner rosszallását is eredményezte, Danny Alexander liberális frakcióvezető elmondta, hogy “ilyen elfogadhatatlan viselkedésnek nincs helye a politikában.”
 

Az elmúlt évtizedben több pártfinanszírozási botrány is megrázta az Egyesült Királyságot. 1994-ben Mohamed Al Fayed, a Harrods Áruház vezetője fizetett le két képviselőt, hogy kínos kérdéseket tegyenek fel az Alsóházban, 2006-ban állítólag felsőházi tagságot ajánlott Tony Blair a Skót Nemzeti Párt egyik képviselőjének, aki nagy összeggel támogatta a Munkáspártot, idén újévkor pedig - mint arról beszámoltunk - állami kitüntetéseket kapott több olyan képviselő, aki jótékony támogatónak mutatkozott korábban.
 

VEZÉRKOMMENT

Bár bizonyos, hogy a gazdasági érdekszférák politikai befolyását nehéz csökkenteni, de a pártfinanszírozás rendbetétele lehetne ennek első lépcsője. Amíg ugyanis nem tisztázott, hogy egy személy vagy cég mennyi pénzt adományozhat az általa támogatni kívánt pártnak, valamint az sem, hogy ezért cserébe mit várhat el (neki kiírt pályázatok, döntéshozatalba való beleszólás, erős érdekérvényesítés), addig nem várhatják el a pártok, hogy a választók bízzanak bennük. Enélkül pedig nehéz elfogadtatni bármilyen intézkedést a választópolgárokkal.

Földi Bence