A közvetlen cél nyilvánvaló: javítani Orbán Viktor nemzetközi elszigeteltségén. Ám Szijjártó Péter számára ennél nagyobb esélyt is jelenthet az államtitkári poszt: hogy kiszabaduljon a „kormányfő biztonsági embere” pozícióból, s megpróbálja a magyar kormány, s tágabban a magyar jobboldal politikai kommunikációját nyugat-kompatibilissé tenni.

mon.hu

Szijjártó Pétert nem szabad leírni. Az utóbbi napokban több internetes hírportál (Index, Origo) is hozott le személyes anyagot a kormányfő korábbi szóvivőjéről, aki tegnap átvette Áder Jánostól a miniszterelnök nemzetközi kapcsolataiért felelős államtitkár kinevezési okmányát. Ilyen pozíció korábban nem volt, bár a miniszterelnökségen mindig is dolgoztak a kormányfő külügyi kapcsolataiért felelős szakértők. Ám az a tény, hogy most politikai feladatként manifesztálódik a téma, azt jelenti, hogy a kormány (tehát a kormányfő) felismerte a nemzetközi színtéren való megjelenés jelentőségét, s megpróbál rá politikai választ adni az államtitkári poszt létrehozásával, s nyilvánvaló bizalmasának e feladatra való kinevezésével.

Persze, az ilyen helyzetet mindig nehezen viseli az apparátus. Márpedig a külügyi apparátus figyelemre méltó módon kompakt, és próbálja magát a külső hatásoktól mentesíteni. Érdemes a külügyön belül is elkülöníteni a politikai vezetőket (Martonyit, Németh Zsoltot, Prőhle Gergelyt, Bába Ivánt és a többieket), akiknek valószínűleg nem hiányzott egy, a kormányfőhöz közvetlenül kötődő miniszterelnökségi külügyér-államtitkár. De maga a tisztviselői kar, a diplomaták, akik persze egymás között is – többek között politikailag – élesen megosztottak, szintén nyilván nehezményezik, ha egy új külügyi erőközpont jön létre a kormányon belül. Bár a korábban egyszer már létezett, s hírek szerint most is felállítani szándékozott tükör-referatúra-rendszer része is lehet e kezdeményezés.

A miniszterelnök és bizalmi embere
fsp.nolblog.hu

Ez azonban a kormányfőt és környezetét nyilván nem befolyásolja különösebben. Az is elképzelhető, hogy ez is egy üzenet arra vonatkozólag, hogy a diplomáciai munkával nem teljesen elégedett Orbán. Ami fontosabb, hogy milyen módon segítheti az új államtitkár Orbán külkapcsolatait, vagyis hogyan támogathatja szorongatott főnökének kitörését Szijjártó. Nyilvánvaló, hogy ehhez minden képessége megvan: személyes elkötelezettség, több éves rutin Orbán mellett, idegennyelvtudás, és a nemzetközi kapcsolatok legalább tananyagszintű ismerete. Szijjártó annak a társadalmi típusnak a megjelenítője a politikai életben, amelyet nyugaton yuppie-ként (fiatal, feltörekvő szakértelmiségiként) határoznak meg: képzett, világot látott és erősen siker-orientált ifjú. Egy másik megközelítésben ő a Fidesz második generációjának azon csoportjához tartozik, akik (miként például Lázár János és Rogán Antal is) most láthatólag győztesként emelkednek ki Orbán Viktor mellett – szemben az idősebbek egy másik csoportjával (Kósa, Pokorni, Navracsics). Érdemes egy harmadik csoportot is megkülönböztetni, akik mindig is nagyon közel álltak Orbánhoz, s akik most valószínűleg politikai karrierjük csúcsára jutottak (Áder, Kövér és talán Szájer József is ide tartozik).

A kérdés az, hogy mihez tud kezdeni a megszerzett hatalommal az új nemzedék. Elsődleges feladatukon túl ugyanis elvileg arra is lehetőségük támadhat, hogy a jobboldal politikáját érdemben befolyásolják. Ami Szijjártót személyesen érinti: Martonyi láthatólag nem rendelkezett túl nagy mozgástérrel Orbán mellett, alapvetően a romeltakarítás volt a feladata, ám az új államtitkár elvileg kezdeményezően is felléphet külügyekben – ahogy Lázár János a kormány belső struktúrájának és működési módjának érdemi befolyásolására kapott felhatalmazást. S ha sikerül jó személyes kapcsolatokat kiépítenie a nemzetközi politikában valamint a diplomáciai testületek körében, akkor nemcsak érdemben javíthatja az eddig meglehetősen kudarcos orbáni külpolitikát, hanem akár – Orbánon keresztül, de talán még tőle függetlenül is – a jobboldal külpolitikai szemléletét is befolyásolhatja. Az igazi nyereség e tekintetben a magyar jobboldal, s tágabban Magyarország számára az lenne, ha képes lenne az új nemzedék hangján egy olyan hiteles nyugati típusú politikai beszédmódot és viselkedésmódot megjeleníteni, amely ma nagyon is hiányzik idehaza, s amely érdemi elmozdulást hozhatna az Orbán-kormány megítélésében Nyugaton is.

Az új generáció két markáns alakja: Lázár és Szijjártó
borsonline.hu

Ehhez persze Szijjártónak egy olyan fronton kell tudnia sikert aratnia, ahol eddig még nem sok tapasztalattal rendelkezik. Most nem a politikai akarat egyszerű végrehajtója, vagy megszólaltatója kell legyen, hanem önálló lábra kell állnia, és saját jogon kell tudnia politikát formálnia – ami nyilván nem is lesz olyan könnyű az általa köztudottan nagyon tisztelt Orbán árnyékában. De csak egy viszonylag autonóm szerepfelfogás ígérhet bármilyen sikert egy kétéves külpolitikai szabadságharcot, mint előzményt követő helyzetben. Márpedig a siker úgy hiányzik, mint egy falat kenyér, nemcsak a kampányba forduló Fidesznek, hanem a gazdasági válságot, s bizony időnként az orbáni rögtönzéseket is súlyosan megsínylett országnak.