Mos Maiorum - A politika íratlan szabályai

Együttélés vagy beolvadás. Az integráció vajon mi?

KOMMENTÁR

2012. június 13. - Fekete Balázs.

272px-Flag_of_Flanders_wikimedia.org.pngA flamand kormány Flandria értékeit és identitását bemutató rövid brosúrát állított össze az emigránsoknak. A francia anyanyelvű politikai és értelmiségi elit élénken vitatja és kritizálja ezt a füzetet, benne egy homogén Flandria megteremtésének újabb lépését látva.

Flandria zászlaja
wikimedia.org


Nem kétséges, hogy a bevándorlás a nyugat-európai társadalmak előtt álló legjelentősebb jelenkori kihívás. Mind a legális, mind az illegális csatornákon folyamatosan áramlanak a bevándorlók Nyugat-Európába, a migránsok hosszú távú befogadása pedig talán az egyik legösszetettebb feladat, mely e társadalmak előtt áll. Különösen érdekes mindez napjainkban, amikor Európában már egészen nyíltan beszélnek arról – akár a legmagasabb politikai szinteken is –, hogy a korábban meghatározó, az egymás mellett élést hirdető „multikulturalizmus” a végnapjait éli.


Az elmúlt hónapokban tanulságos sajtópolémia bontakozott ki Belgiumban egy bevándorlással kapcsolatos brosúra kapcsán. Ezt a kis füzetet a flamand kormány készítette azért, hogy a Flandriába érkező bevándorlókat legalább a legalapvetőbb kérdésekben informálják. Célja, hogy a Flandriába érkezők átfogó képet kapjanak arról, hogy hova, milyen viszonyok közé érkeznek. Az eligazodást segítendő, a füzetben általános információk olvashatók flamand és francia nyelven többek között Flandriáról, a flamandokról, a bevándorlással kapcsolatos igazgatási eljárásokról, az oktatásról, a lakhatásról, egyszóval miden olyan dologról, mely a megérkezés első hónapjaiban igazán fontos lehet. Az információk mellett a füzetben néhány mosolygós bevándorló is „megszólal”, kis szöveg-buborékokban tesznek olyan praktikus megjegyzéseket, mint például : „Szerintem a holland nyelv ismerete a siker legfontosabb kulcsa” (Noura), vagy „A flamandok pontosak, ha Önnek valamit reggel kilenckor kell megcsinálnia, akkor az akkor kell” (Fyodor).

bonflamand1.png


A legérdekesebb része az a pár oldal, melyben a flamand társadalom értékeit mutatják be, és az sem véletlen, hogy ezt a részt érte a legkomolyabb kritika. A füzetke szerint Flandriának három alapvető értéke van, melyek egyben a viselkedést orientáló legfontosabb normák is. Az első az egyén tisztelete és az egyenlő bánásmód. Itt kifejezetten említik a férfiak és a nők egyenlőségét, illetve a mások tiszteletét, mely azt is jelenti, hogy senkit sem szabad bántalmazni. A bántalmazás, legyen fizikai vagy lelki, mindig büntetést von maga után. A második érték a társadalmi szolidaritás, mely lehetővé teszi például az oktatási rendszer fenntartását, vagy a különféle közösségi célok megvalósítását. Harmadikként az egyház és az állam elválasztását említik, és külön kiemelik, hogy a flamandok szerint a vallás magánügy és mindenkinek joga van vallását szabadon megválasztani.


A kritikusok szerint ez a kiadvány több szempontból is elhibázott. Például tele van igen groteszk megjegyzésekkel, melyek elbátortalaníthatják a bevándorlókat, mint például: „A flamandok nem az utcán, hanem elsősorban az otthonaikban élnek.” (Hol élhetnének máshol? - tehetnék fel a kérdést, ha meg a másik oldalról nézzük, akkor meglehetősen degradáló, hogy a füzet szerzői szerint vannak olyanok, akik az „utcán élnek”.) Továbbá, az értékrendet részletesebben taglaló részek igazából a flamand nemzeti identitás erőltetését szolgálják, és így nem informálják a bevándorlókat – pedig ez lenne egy ilyen brosúra elsődleges feladata – hanem előkészítik az asszimilációra. Végső soron, a kiadványban az NV-A attitűdje jelenik meg, mely elfogadja ugyan a bevándorlást, de az érkezőket asszimilálni kívánja egy „romantikus és homogén Flandria” bűvöletében – érvelnek a frankofón szocialista kritikusok.

bonflamand2.png


Minden ügyetlensége és sematikussága ellenére – rendkívül leegyszerűsítő képet mutat a flamand társadalomról, kizárólag a nyelvre és a társadalmi kötelességre fókuszál – sem vitatható, hogy ez a rövid füzet, és körülötte kialakuló vita napjaink legégetőbb kérdésére irányítja a figyelmet. Mit lehet vajon elvárni a bevándorlóktól? Meg kell-e próbálniuk kulturális értelemben is beilleszkedni, azaz idomulni az érték- és normavilágunkhoz, vagy pedig csak az egymás mellett élés lehet az egyetlen cél? Flandria egyértelműen választott, mindenkit szívesen látnak, de az együttélés legalapvetőbb közös normáit az érkezőknek is el kell fogadniuk, illetve idomulniuk kell a flamand társadalom legalapvetőbb szabályaihoz. Az, hogy ez a döntés vajon helyes vagy éppen helytelen volt-e hosszú távon derülhet csak ki.

(A két képet az idézett brosúrából vágtuk ki).

VEZÉRKOMMENT


Sosem titkoltam, kedvelem a flamandokat. Tetszik a kiszámíthatóságuk, a jól berendezett világuk és az öntudatuk. Azt sem lehet tagadni azonban, hogy egy rendkívül zárt közösségről van szó, melyhez nem könnyű, sőt néha kifejezetten nehéz közeledni. Ők ilyenek, alapvetően történelmi tapasztalataik miatt, és ebben kifejezetten különböznek Belgium franciaajkú lakosaitól, a vallonoktól. Ez a közösségi zártság és befelé fordulásra hajló hajlam, mely egyben nemzeti karakterisztika is, tükröződik szerintem elsődlegesen a fenti brosúrában, és ezért az akár a flamand nemzeti azonosságtudat iránytűjeként is olvasható.


Fekete Balázs

A bejegyzés trackback címe:

https://mosmaiorum.blog.hu/api/trackback/id/tr954584415

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása