Bakó Beáta

Csütörtökön jelent meg a Leveson-bizottság jelentése, amely a News of the World megszűnéséhez vezető telefonlehallgatási ügy kivizsgálása kapcsán új javaslatokat fogalmaz meg a brit sajtó szabályozására. A bizottságot vezető Brian Leveson szerint a jelenleginél hatékonyabb, de továbbra is önszabályozó szervre van szükség, amiről törvényt is kellene alkotni. Az ötlet megosztja a politikusokat, némelyik újságíró pedig máris a börtöntől retteg.

Nagy-Britanniában jelenleg a PCC (Press Complaints Commission), a nyomtatott sajtó önszabályozó szerve ellenőrzi az újságírók etikai kódexének betartását. Ezt a kódexet újságírók írták, így Leveson egyik fő kritikája a PCC-vel szemben, hogy nem független a szakmától, gyakorlatilag csak a sajtó érdekeit képviseli. Ráadásul az eszközei is gyengék: helyreigazításra, bocsánatkérésre kötelezheti a kiadókat, de hatásköre nem terjed túl a formális „ejnye-bejnye” határain. A PCC korábban javaslatot tett a Leveson bizottságnak az önkéntességnél árnyalatnyival szigorúbb, szerződéses rendszer bevezetésére, miszerint a kiadók szerződést kötnének a PCC-vel, amelyben vállalják a kódex betartását. A Leveson-bizottság azonban ezt az ötletet elutasította, mert meglátásuk szerint nem oldja meg a szakmától független szabályozás kérdését, és a kiadókat sem lehet arra kötelezni, hogy szerződést kössenek.

A Leveson által javasolt, szakmai követelményeket is előíró új szabályozó szerv a kormánytól és a szakmától egyaránt független lenne: sem parlamenti képviselők vagy kormánytagok, sem aktív újságírók nem lehetnének a tagjai, a hatékonyság érdekében pedig a testület pénzbüntetést is kiszabhatna. A jelentés szerint így lehetne biztosítani, hogy az újságok valóban felelősek legyenek minden általuk lehozott anyagért, akárhonnan származzék is; emellett Leveson az újságírók forrásainak minél nagyobb fokú átláthatóságát is szükségesnek tartja. A jelentés kizárólag a nyomtatott sajtóra (és ezek internetes kiadására) vonatkozik, ugyanis az audiovizuális médiumokat szabályozó Ofcom Leveson szerint megfelelően működik, és működhetne akár a sajtó háttér-szabályozójaként is.

Mivel a koncepció továbbra is önszabályozó rendszerben gondolkodik, fontos lenne, hogy a szabályozásnak minden nagyobb lapkiadó önként alávesse magát. Ennek egyik ösztönzője lehet egy választottbíróság beemelése a rendszerbe, amely a rendes bíróságoknál jóval gyorsabban és olcsóbban működne, ám csak az önszabályozást elfogadó kiadók vehetnék igénybe.

A jelentés legkritikusabb pontja, hogy Leveson mindezek biztosítására egy törvény megalkotását javasolja, miközben azért leszögezi: a törvény nem alakítana szervet a sajtó szabályozására, és nem adna lehetőséget a parlament vagy a kormány tagjainak arra, hogy az újságban megjelenő tartalmakra befolyást gyakoroljanak. Viszont kötelezné a kormányt, hogy törvénybe foglalja a sajtószabadság védelmét, valamint elismerje az új önszabályozó szervet, ezáltal pedig a törvény lehetőséget adna a szerv által elvárt szakmai követelmények érvényesítésére, valamint biztosítaná a választottbírósági eljárást a csatlakozó kiadók számára. Leveson hangsúlyozza, hogy mindezt nem lehet a sajtó törvényi szabályozásának nevezni, hanem csak a sajtó önszabályozásának adna kereteket. Mindezzel összefüggésben törvénymódosításokat is javasol, főleg az adatvédelem terén.

A jelentés nyilvánosságra hozatala után néhány órával David Cameron máris úgy nyilatkozott, hogy nincs szükség az ügyben törvényalkotásra és a meglévő jogszabályok módosítását is alaposan át kell gondolni. Utóbb azonban Maria Miller kulturális államtitkár közölte: ugyan kidolgoznak egy tervezetet Leveson javaslatai alapján, de ezzel csupán aggodalmaikat akarják demonstrálni, miszerint az elképzelés nem működhet és a törvény nem maradna puszta keret-szabályozás. Az újságírók az esetleges új törvény mellett a meglévők módosításának lehetőségétől is tartanak: az adatvédelmi törvényben az „adatlopás” szigorításának köszönhetően már fél lábbal a börtönben érzik magukat, a büntetőeljárás egyes szabályainak változása pedig előírná, hogy a bűncselekmények tanúival interjúkészítés előtt nyilatkozatot írassanak alá.

Kérdés, hogy az önszabályozás önszabályozás-e még, ha törvény írja elő; ha pedig a korábbiakhoz hasonlóan valóban csak egy lehetőség a jövőbeli felügyeleti szerv által kidolgozott részletszabályok elfogadása, akkor van-e értelme erről törvényt alkotni?