REZSŐHÁZY RUDOLF
Meghívom a tisztelt olvasót, hogy eresszük szabadjára fantáziánkat, és képzeljük el, hogyan alakulhatnak a jövőben a különböző új párkapcsolati és családi viszonyok, melyeket magunk körül látunk.
Michelangelo: A bűnbeesés és kiűzetés, 1508-12. Sixtina, Róma
2025 tavaszán (tehát 11 év múlva) az SZTHFE (azaz a Szeretőket Tartó Házas Férfiak Egylete) offenzívába kezdett. Man Pride címen nagy menetet szervezett és kinyilvánította, hogy tagjainak elege lett a bujdosásból és az álszentségből. Követelik a jogaikat. Meg kell változtatni a törvényt, hogy szívük második választottjának ugyanolyan státusa legyen, mint az elsőnek. Minthogy a társadalom már elfogadott mindenféle családi és párkapcsolati formát, nem látják, hogy miért ne lehetne elfogadni a házassági háromszöget, melyet a bulvárszínház már régóta népszerűsített.
Meglepő módon a szeretőket tartó urak hites nejei nem tiltakoztak. Úgy vélték, hogy a férfiak javaslata még mindig előnyösebb, mint egy rossz válás. Egyesek Hillary Clinton asszony régi példáját idézték föl, aki nem csak eltűrte elnök férje mellett a fiatal Lewinsky kisasszony jelenlétét, hanem maga is szép karriert épített. Mások azt vallották be, hogy igen tüzes férjük van, és nem bánják, ha valakivel megoszthatják hitvesi kötelezettségeiket.
A feministák is hamar reagáltak, és az esélyegyenlőség nevében új háromszöget követeltek: „egy nő+két férfi”. Ehhez hozzátették, hogy öt éven belül egyensúlyi helyzetet kell teremteni, azaz hogy éppen annyi hármas háztartás legyen egy nővel, mint egy férfival.
A meglepetés a színvakok és színtévesztők közössége részéről érkezett. Ők voltak az utolsó jelentős kisebbségi csoport (az emberiség mintegy 5 %-a), mely súlyos diszkriminációt szenvedett. Ne felejtsük el, a társadalmi kommunikáció jó része színeken alapszik. Ez így van a közlekedési lámpáktól kezdve az orvosságokon keresztül („vegyen egy piros pirulát és egy kék pirulát”), a bankkártyával fizetés esetén benyomandó gombokon át egészen az összekötendő elektromos vezetékekig. A színtévesztők vagy a színvakok elől tekintélyes pályák zárulnak el, így például nem lehetnek pilóták.
A színvakok és színtévesztők lázadása teljes sikert aratott. Lobbizó erejük úgy megnőtt, hogy Belgiumban a 2032-es választások alkalmából minden párt akart a listáján színtévesztőt (vagy színvakot) indítani. Még azt is megbocsátották nekik, hogy összekeverték a politikai színeket – a vöröset a naranccsal, a kéket a zölddel…
Nyugat-Európában 2038-ban tervezték megünnepelni 1968 májusának 70. évfordulóját. De a tervből nem lett semmi. Új forradalom tört ki. Minden úgy kezdődött, hogy a KLM Amszterdam-Stockholm járatának színtévesztő pilótája félreértett egy utasítást és rosszul landolt. Szerencsére voltak túlélők.
Ezt az eseményt hatalmas tiltakozó hullám követte. Az embereknek elegük lett a sok kárból, melyeket a szabados törvényhozók intézkedései okoztak. A homoszexuális párok által fölnevelt ifjak nevelőik ellen fordultak, minthogy azok eltüntették kinek igazi apját, kinek valódi anyját, kinek mind a kettőt. Az 1989. november 20-án elfogadott nemzetközi gyermekjogi egyezményre hivatkoztak, mely kimondta, hogy minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy őt szülőapja és szülőanyja nevelje.
Egyre többen voltak azok a személyek, akiket laboratóriumban „gyártottak” névtelen sperma-adók közreműködésével. Ők nem tudták, kik voltak fölmenőik, különböző pszichológiai problémákkal küszködtek valamint identitás-zavaraik voltak.
A 2025-ben bevezetett háromszögi kapcsolatok tagjai (elkerülték a megbélyegzésnek hangzó „bigámia” kifejezést) csatlakoztak a fölháborodottakhoz, mert az általuk kigondolt együttélési formában sokkal több konfliktus tört ki, mint korábbi klasszikus párkapcsolataikban.
*
Bevallom, hogy a fönti tanmesét nem szórakoztatás céljából írtam. Az anticipáció, vagyis a jövő képének föltételezett megfestése a tudományban bizonyító eljárásként használható. A tanmese irreális fejlemények konstrukciója. Kimutatja - esetünkben mulatságos módon - , hogy egyes személyi jogok elterjedése az egész közösség kárára válhat. Ha ezt a társadalom észreveszi, ellenfolyamatokat indíthat be és módosíthatja fejlődésének irányát.
Ez történt a demográfia híres megalapítójával, Malthusszal. 1798-ban a lakosság fölgyorsult szaporodását mérve azt anticipálta, hogyha a tendencia folytatódik, a brit szigeteknek a 19. század végére 150 millió lakosa lesz. Ez a baljóslat nem valósult meg, mert az emberek (Malthustól függetlenül) érezték a „veszélyt” és arra születésgátlással feleltek. A prófétai jövendölést tehát önmaguk cáfolták meg.
A tisztelt olvasó joggal kérdezheti, hogy mit ér az anticipációra alapító érvelés. Csak bizonyos fokú valószínűséget tud kimondani. Esetünkben
- lehet, hogy a megfigyelt újdonságok csupán kivételes szokások maradnak;
- lehet, hogy elterjednek, és az egész nyugati család-modell dekadenciájához vezetnek;
- lehet, hogy visszafejlődnek: a társadalomban működik egy automatikus önjavító és adaptációs készség. Ha a dolgok rossz irányba mennek, nekilendülhet egy kiegyensúlyozó mozgalom.
mail: rezsohazy.rudolf@gmail.com Rezsőházy Rudolf
Prof.em.Univ.cath. de Louvain