Bakó Beáta

„Vissza nekünk a márkát, vagy legalább a délieket tegyük ki az euróövezetből, mert nem akarjuk fizetni más adósságait!” – ezzel a fő üzenettel ért el hét százalékot az EP-választáson a német euroszkeptikus Alternative für Deutschland (AfD), amely így hét képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe. A párt nem csak gazdaságilag változtatná meg az EU-t: hatásköröket adnának vissza a tagállamoknak, több népszavazást szorgalmaznak az EU-s ügyekben és a nemzeti parlamenteknek is vétójogot adnának egyes kérdésekben.

Kép forrása: DPA - Deutsche Presse Agentur

Az AfD-t (Alternative für Deutschland, vagyis Alternatíva Németországnak) a CDU-ból kilépett közgazdászprofesszor, Bernd Lucke alapította 2013 tavaszán, miután megelégelte a kormánypárt eurómentési terveit. Lucke szerint az euró megosztja Európát, mivel gazdaságilag össze nem illő államokra nem szabadna közös valutát erőltetni. Egyébként az euró megszüntetése és az EU-tagság között nincs összefüggés, egyszerűen a szerződéseket kellene módosítani, hogy a tagállamok megtarthassák a saját valutájukat – mondta az Euronews-nak még a szövetségi választások előtt a pártelnök. Jelenleg ugyanis minden tagállamot – azokat is, akik még nem tagjai az eurózónának – kötelezettség terhel, hogy eurót használjanak, vagy legalábbis törekedjenek az euró mielőbbi bevezetésére. Ez a kötelezettség csak Nagy-Britanniára és Dániára nem vonatkozik, akik kioptáltak a Maastrichti Szerződés vonatkozó rendelkezései alól.

 Az euró, mint közös valuta akkor működne az AfD szerint, ha nem szerepelne az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződésben az úgynevezett „no bail-out” klauzula – fejtette ki a Mos Maiorum kérdésére Paul Franke, az AfD Osnabrücki szervezetének elnökségi tagja. Ez a klauzula azt mondja ki, hogy nincs „megmentés”: a tagállamok nem felelnek egymás kötelezettségeiért, és az EU sem felel az egyes tagállamokért. Gyakorlatilag viszont mégis ez történik az euróválság kezdete óta – mondta Paul Franke, hozzátéve: csak egy német ül az Európai Központi Bank kormányzótanácsában, holott Németország felel a kötelezettségek majdnem egyharmadáért.

 Az AfD és Bernd Lucke most ugyancsak foghatja a fejét, hiszen német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble nem rég lebegtette meg egy harmadik görög mentőcsomag lehetőségét, ami ugyan jóval „vékonyabb lenne” az első kettőnél, de azért ezek szerint csak lenne…

 Nem csak az euró azonban a célpontja az AfD-nek, hanem például az EU-s intézmények foghíjas demokratikus legitimációja is. A megoldási javaslataik viszont néhol ellentmondanak egymásnak. Paul Franke kérdésünkre kifejtette: az AfD szerint egyes jogalkotási hatásköröket vissza kellene adni a tagállamoknak, és a nemzeti parlamenteknek vétójogot kellene kapniuk az EU-s jogszabályok fölött.

 Egyúttal viszont erősítenék az Európai Parlamentet, az EU-s népszuverenitás letéteményesét, és a jogalkotási eljárásban kezdeményezési jogot adnának neki. Ez egyébként széles körben igényelt változtatás lenne, mivel jelenleg csak – a közvetlenül senki által nem választott – Európai Bizottságnak van kezdeményezési joga, a közvetlenül választott Európai Parlamentnek nincs. Csakhogy ha abból indulunk ki, hogy erősíteni kell az EP-t az erősebb demokratikus legitimáció végett, akkor utána miért engednénk, hogy a tagállami parlamentek megvétózzák, amit a megerősített EP-ben az „EU népének képviselői” eldöntöttek? Ez megint egy példa lenne arra – a széles körben kritizált – jelenségre, hogy az EU egyik keze nem látja, mit csinál a másik.

 Az AfD a közvetlen demokráciát is erősítené: szerintük a fontos témákról igenis meg kell kérdezni az állampolgárokat, de úgy látják, hogy az EU-ban ez nem prioritás. Erre utal legalábbis, hogy a lisszaboni szerződés kapcsán megtartott ír referendumokra (mikor csak másodszorra ment át a szerződés), vagy a segélycsomagról tartani tervezett, de végül visszamondott görög népszavazás ötletére is úgy reagáltak az EU prominensei, „mint akiknek nem igazán fontos a népakarat” – foglalta össze Paul Franke.

 Az AfD az őszi szövetségi parlamenti választásokon épp, hogy lecsúszott a parlamenti küszöböt jelentő öt százalékról, viszont a májusi EP-választáson hét százalékot ért el, így hét AfD-s lesz az összesen kilencvenhat német EP-képviselő között. Az összehasonlítás kedvéért: a CDU-nak harmincnégy, az SPD-nek huszonhét képviselője lesz, a zöldek tizenegy képviselőt küldenek az EP-be. Az AfD egyébként több mint kétszer annyi szavazatot kapott most az EP-választáson, mint a liberális FDP, akik tavaly ilyenkor még a kormánykoalícióban ültek, de a Bundestagba szintén nem kerültek be az ősszel, és az EP-ben is csak három képviselőjük lesz a következő ciklusban.

 Paul Franke a Mos Maiorumnak az AfD eredményét úgy kommentálta: nagyon elégedettek a hét százalékkal, főleg azzal együtt, hogy a kampányban kaptak hideget-meleget. Elég rossz volt a sajtójuk, leginkább szélsőjobboldali, populista, idegenellenes pártként emlegették őket, és „az úgynevezett antifasiszták” és a zöldek aktivistái is rengeteg plakátjukat megrongálták, sőt az aktivisták közti személyes összetűzésekre is sor került – mondta Paul Franke, aki egyébként nem érti, hogy mit tartanak idegenellenesnek a programjukban. Mint mondta, kifejezetten támogatják a bevándorlást, amiben a kanadai modellt követnék.

 Kérdésünkre, hogy mit kezdenek majd képviselőik az EP-ben, elmondta: az Európai Konzervatívok és Reformisták frakciójához szeretnének csatlakozni, amelyben a David Cameron-féle brit konzervatív párt dominál. (A frakció az elmúlt ciklusban eléggé vegyes képet mutatott, a magyar tagja Bokros Lajos volt, aki azért itt kötött ki, mert a Fidesz nyomására nem vették be a néppárti frakcióba.) Az AfD egyébként a jövő évre tervezett EU-tagságról szóló népszavazás miatt is nagyon szimpatizál a brit miniszterelnökkel.

 Az EP-választás németországi eredményeivel kapcsolatban nem lehet figyelmen kívül hagyni az Alkotmánybíróság februári döntését, amellyel alkotmányellenesnek nyilvánította az EP-választásokon addig érvényes három százalékos küszöböt, mert sérti a választójog egyenlőségét és a pártok esélyegyenlőségét. Ennek köszönhetően most boldog-boldogtalan bejutott az EP-be, akár egy százalék alatti eredménnyel is. Szám szerint hét újdonsült képviselő lehet most nagyon hálás az Alkotmánybíróságnak – másik oldalról nézve pedig ennyi mandátumot vettek el a tényleges támogatottsággal rendelkező pártoktól.

 A Familie családi párt egyetlen képviselője például szintén az Európai Konzervatívok és Reformisták sorában harcolna a családbarát EU-ért. Az állatvédők is szereztek egy mandátumot, képviselőjük viszont a jelek szerint nem közösködik a zöldekkel, hanem független lesz. Ami viszont a széplelkű ajrópéereknek jobban kellene, hogy fájjon az AfD hét képviselőjénél, az a tényleg szélsőjobboldali NPD újdonsült EP-képviselője, aki szintén labdába se rúghatott volna a februári AB-döntés nélkül.

 Végül, akiktől a 0,6 százalékos eredmény ellenére sem sajnáljuk a mandátumot, az a Die Partei nevű viccpárt: a fő céljuk állítólag az, hogy a képviselők cserélgetésével minél többen lehúzhassák egyszer az EU-ról a zsíros képviselői fizetést. Meglehetősen kifinomult megnyilvánulása az euroszkepticizmusnak…