Rezsőházy Rudolf
A történelem folyamán mindig voltak személyek vagy mozgalmak – az Ószövetségtől, Assisi Szent Ferencen át Robert Baden-Powellig[1] - akik vagy amelyek dicshimnuszokat zengtek a Természetről. Azonban az európai civilizáció alapeszménye az utolsó századokban a „haladás” lett, mely föltételezte, hogy az ember hatalma alá veszi a természetet, kiaknázza annak kincseit, fölhasználja a benne rejlő energiaforrások
Kép forrása: picture alliance/ dpa
Pár emberöltővel ezelőtt a haladás problematikussá vált. Fölfedeztük, hogy a természet kincsei nem végtelenek, egyesek kimerüléssel fenyegetnek. Az olcsó olaj korszaka véget ért. Az ipari társadalom, mely a leghatásosabb energiaforrásokra épült, egyre erősebben szennyezi a környezetet, a levegőt, a vizeket. Drámai események rázták meg a világ közvéleményét: hatalmas olajtankhajók futottak zátonyra, a csernobili atomerőmű balesete fölmérhetetlen károkat okozott emberéletben és anyagiakban…
Ökológusoknak nevezték el magukat azok, akik elsőnek fogalmazták meg az egész emberiséget érintő problémát, és bevezették a köztudatba annak fontosságát. Ők szervezték meg az első nagyobb méretű tiltakozásokat is. Az 1960-1970-es évek korában vagyunk, amikor a forrongó ifjúság soraiban egymás után születnek a különböző új mozgalmak. Közéjük tartoznak a zöldek. De míg a legtöbb kezdeményezés tiszavirág-életűnek bizonyult, az ökológusok gyorsan terjedő mozgalmat szerveztek. Eleinte azt gondolták, hogy csak hatásos lobbitevékenységgel közelednének céljaik elérése felé. De hamarosan pártalapításba kezdtek, mert úgy vélték, hogy a politikai eszközök nélkülözhetetlenek a társadalom átalakítására. Megjelenésük friss levegőt hozott a döntéshozás berkeibe. Önzetlennek tűntek, mert nem voltak megfertőzve a hatalmi harcokkal járó csalafintaságoktól. Több országban a „másképp is lehet politizálni” (vagy ehhez hasonló) jelszó alatt vették föl a küzdelmet.
A zöldek ideológiája a természet védelmén alapul. Kárhoztatják a féktelen fejlődést hajhászó gazdasági modellt. Minthogy a hagyományos energiaforrások ritkulnak, csupán ártalmatlan és kimeríthetetlen elemekhez (mint a nap vagy a szél) ragaszkodnak. Főleg az atomerőművekre központosítják haragjukat: megakatasztrófák okozóját látják bennük. A pazarló fogyasztói társadalommal szemben egyszerűen élő kis- és önkormányzati közösségek szövetségét ajánlják. A földet, a vizeket, a levegőt, az élővilágot meg kell védeni minden szennyezéstől – hirdetik. A természetbe való mesterséges beavatkozás, a gének manipulálása szigorúan tilos. „Bio”- módon termesztett és elkészített ételeket kell fogyasztani. Átkozzák a kapitalizmust és annak gigantikus, profithajhászó megjelenési formáit. Ezért mondták róluk rosszmájú ellenfeleik, hogy a görögdinnyéhez hasonlítanak: kívül zöldek, belül vörösek.
Azonban a zöldek a természet tiszteletére épült gondolatvilága nem mentes az ellentmondásoktól. Minthogy az 1960-70-es években elterjedt posztmodern értékeknek is hordozói, a magzatelhajtást mint a nő szabad akaratának megnyilvánulását értelmezik. Egy nevezőre hozzák a homoszexuális és a heteroszexuális párokat. Az egyenlőség nevében nem tesznek különbséget a női és a férfi nem között. Egyesek odáig mennek, hogy ki-ki szabadon választhassa meg nemét. A népesség fogyatkozása hidegen hagyja őket.
Meg kell állapítani, hogy az elmúlt 40-50 évben a zöldek eredeti programjának lényeges javaslatai közkinccsé váltak. A közvélemény ma osztja a természet védelmének szükségességét. Minden párt híve az ökológiai szempontok figyelembevételének. Minden kormányban létezik szakminisztérium, mely céltudatosan intézkedik, hogy a környezeti károkat csökkentsék, hogy a veszélyes termelési folyamatokat szabályozzák. Az iskolában a gyermekeket már kiskoruktól fogva a természet tiszteletére nevelik.
A zöldmozgalom múltját tehát kétségtelenül sikertörténetnek minősíthetjük. De ugyanakkor mondanivalója elfogyott, vagy – mint az atomvitában - kétségessé vált. Csupán néhány baloldali témája maradt meg valamint néhány parlamenten kívüli, látványos mozgósító módszere. Ezek azonban nem bírnak valódi vonzóerővel. Így a zöld pártok sehol sem érik el a szavazópolgárok jelentős részének támogatását. Eleinte virultak, de úgy tűnik, hogy sikereikkel párhuzamosan el is fakulnak.
mail: rezsohazy.rudolf@gmail.com Rezsőházy Rudolf
prof.em.Univ.cath. de Louvain
[1] A cserkészet megalapítója
