Váratlan fordulattal zárult a brit parlamenti választás. Miközben a fogadóirodák többsége inkább munkáspárti vezetésű kormányt várt, a közvélemény-kutatóknál pedig döntetlenre állt a meccs, a konzervatívok biztonságos többséget tudtak szerezni a parlamentben. Mivel ilyen sikert legutóbb 1992-ben könyvelhettek el, felvetődik a kérdés: vajon egy új, konzervatív reneszánsz nyitányáról van szó?
Hol volt, hol nem volt, volt az Óperenciás tengeren túl egy ország, ahol az országgyűlésben ülő egyik képviselőt zsörtölődő anyóssal áldotta meg a sors. Az az ötlete támadt, hogy törvényjavaslatot terjeszt be, melynek értelmében a házsártos anyósokat meg lehet büntetni. Minthogy az illusztris gyülekezetben a honatyák és honanyák többségének zsörtölődő anyósa volt, a javaslatból törvény lett.
Egy nemzetközi kutatás kimutatta, hogy a bantu afrikaiak többet nevetnek, mint az Európai Unió polgárai. Beninből (a volt Dahomey) visszatérve egy barátom azt mondta, hogy „kevéssel is lehet tartalmasan élni.” A „mindig több” nem jelent feltétlenül „mindig jobbat”. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a boldogságot a „mindig többtől” várjuk.
Pontosítsunk: nagyon kiábrándítónak látom az egész mai magyar politikai helyzetet, mert mérsékelt konzervatívként nem találok olyan politikai erőt, amellyel azonosulni tudnék. Sem saját politikai oldalamon, sem a túlsó oldalon nem látok a mai kihívásokat kezelésének reményét nyújtó politikai vezetőt, politikai erőt.