Rezsőházy Rudolf

A homo economicus mintájára a politikatudomány egyes művelői is létrehoztak egy homo politicust, akit szintén a haszonkeresés és egyéni érdekei vezetnek. Ez az elvont emberkép alapozza meg a politológia tantételeit. Létezik egy politikai piac – melyet a szavazópolgárok, a pártok, a politikusok, a közintézmények népesítenek be –, ahol a verseny a hatalomért folyik.  

A közgazdaságtan úttörői (mint Adam Smith) a homo economicus figuráját képzelték el, és ennek a kitalált figurának a magatartását és cselekvését írták le: miképp viselkedik, amikor a javakat termeli és fogyasztja, a szolgálatokat előállítja és azokat fölhasználja, amikor befektet, vállalatot alapít és azokban dolgozókat alkalmaz.

             A homo economicust az anyagi haszon motiválja, a piacon mindent a legolcsóbban igyekszik beszerezni és a legdrágábban eladni. Ebben a törekvésében másokkal versenyzik, és ez a verseny a kereslet és a kínálat között egyensúly teremt. A saját érdekeiket követő egyének összessége a közérdeket valósítja meg. Mindenki maga határozza meg, hogy mi jó neki – állítja Hobbes, az angol filozófus.

             A közgazdaságtan presztízse folytán a politikatudomány egyes művelői is létrehoztak egy homo politicust, akit szintén a haszonkeresés és egyéni érdekei vezetnek. Ez az elvont emberkép alapozza meg a politológia tantételeit. Létezik egy politikai piac – melyet a szavazópolgárok, a pártok, a politikusok, a közintézmények népesítenek be –, ahol a verseny a hatalomért folyik. A hatalom ott rejlik, ahol a fontos döntéseket hozzák: a parlamentben, a kormányfőnél, a minisztereknél, az állami közegek kulcspontjainál. Ezeket a „helyeket” kell megszerezni és megtartani. A politikai termékek azok a határozatok, rendelkezések, kijelentések, melyek a politikai piacon szavazatokat biztosítanak. Ezeknek a termékeknek az „eladását” szolgálja a kommunikáció, melynek az a rendeltetése, hogy az aktor tetteit és szavait dicsérje és a versenyben vele szembenálló és versengő aktorokat befeketítse. A politikai ideológia is termék, mely kijelöli a hívek táborának a követendő célokat és őket egységbe kovácsolja. Így értelmezhető az a közelmúltban hozott politológusi kijelentés, mely a Fidesz „polgári Magyarország” eszméjét „terméknek” minősítette.

             A homo politicusra épített interpretáló és magyarázó keret bizonyos esetekben érvényes lehet. Elég jól alkalmazható az Egyesült Államok közéletére, az elnökválasztásokra, a demokrata és republikánus párt versengésére, a lobbik szerepére… és még a nagykövetek kinevezésére is. Segíti megérteni hazánkban a politikai személyzet egy részének magatartását és viselkedését is: nem azért lép a politikai pályára, mert a közjót kívánja szolgálni vagy egy társadalmi rendet akar megvalósítani, hanem mert a politikai porondon (piacon) szeretne érvényesülni, hisz a hatalom, sőt még annak a bírálata is, előnyök és javak forrása.

             A haszonelv által mozgatott homo politicus paradigmából ki van zárva minden erkölcsi meggondolás. Csak siker vagy bukás kerül szóba. Meg lehet általa értetni és magyarázni egy „holy businesst” űző amerikai eredetű vallási szektát, de teljesen fölfoghatatlanok számára Ferenc pápa cselekedetei…

             A diktatórikus rendszereket nem lehet megérteni a homo politicus szemszögéből: ott nincs politikai piac, nincs verseny. Nem lehet megmagyarázni a diktatúra ellen fölkelő erőket sem. 1956 októbere előtt tanácstalanul állunk, ha az akkori magyar népfölkelést csupán a haszonelvből kiindulva közelítjük meg.

             Ha körülnézünk a világban, a legerőszakosabb és legvérengzőbb politikai konfliktusokat a vallás és a nacionalizmus (vagy ezeknek egyvelege) hozta létre és táplálja. Gondoljunk csak a szélsőséges iszlám által gerjesztett mozgalmakra vagy az izraeliek és a palesztinok között rendszeresen föllángoló összecsapásokra. Az Ukrajnát és Oroszországot szembesítő, többezres emberáldozatot követelő mély viszály okai közt is a gazdasági érdekeken túl a nacionalizmus a kiemelkedő tényező.

             Egyik megemlített eset sem illeszthető bele a fölvázolt homo politicus által követett cselekvési rendszerbe. Valójában az emberi lény sokkal összetettebb, és a társadalmak sokkal inkább komplikáltak, mintsem hogy redukálhatnánk őket egy predomináló mozgatóerőre, a haszon- és érdekkeresésre. A politikatudománynak tehát nyitottnak kell lennie, és minden esemény, folyamat, helyzet és változás  megértéséhez és megmagyarázásához meg kell találnia vagy ki kell találnia a hozzá illő elméletet.

mail: rezsohazy.rudolf@gmail.com                                         Rezsőházy Rudolf

                                                                                    prof.em.Univ.cath. de Louvain