Forrás: blogs.telegraph.co.uk

SZEMLE

Adósságcsökkentés helyett munkahelyteremtés – mondják a konzervatív kormány konzervatív kritikusai. Márpedig a brit Konzervatív Párt holdudvarában nem is kevesen vannak, akik jobbról nézve túl liberálisnak tartják David Cameron kormányát.

Nagy-Britanniában nem ritka jelenség, hogy egy pártot a saját oldalán lévő „megmondóemberek”, újságírók vagy politikatudósok igyekeznek néhány kérdésben jobb belátásra bírni. A brit konzervatívok egy része úgy gondolja, hogy a toryk nem azt a politikát folytatják kormányra kerülésük óta, amit kellene. Ez pedig azért is probléma, mert a Konzervatív Párt jelen állás szerint a legközelebbi választáson nem számíthat olyan jó eredményre, amivel kormányt lenne képes alakítani. Az egyik legismertebb konzervatív blog szerzője David Cameron konzervatív politikáját pedig egyenesen liberálisnak nevezte, és szembe állította az általa többséginek nevezett konzervativizmussal.

Tim Montgomerie Forrás: businessinsider.com

Tim Montgomerie szerint a mostani kormány stratégiájában három fő változtatást kellene véghezvinni ahhoz, hogy azt valóban konzervatívnak lehessen nevezni. Első lépésben meg kellene cáfolni azt az állítást, miszerint a toryk nem képesek megérteni az átlagember gondjait. Jelenleg ugyanis a szavazóknak csak alig több mint negyede gondolja, hogy a nagyobbik brit kormánypárt az egyszerű emberek oldalán állna. Ezt másféle politikával és kommunikációval meg is lehetne oldani – talán az utóbbin egyszerűbb változtatni. A második szükséges változás, hogy olyan gazdaságpolitikát kellene folytatni, ami a jelen gazdasági térben, melyet a felemelkedő BRIC-országok és az euroválság jellemez, versenyképes tud lenni. A harmadik, hogy a hiány csökkentésének politikájáról át kellene állni a munkahelyteremtés politikájára. A jelenlegi rossz helyzetet jelzi, hogy idén rekordokat döntöget a munkanélküliség a fiatalok körében, ez a probléma pedig mindenképpen megoldásra vár. Az már csak hab a tortán, hogy a munkahelyteremtés segítene az első problémán is. A brit szavazók szemében, ugyanis az adósságcsökkentés csak az ötödik legfontosabb, amit a kormánytól várnak, míg a munkanélküliség egyre több embert érint. Sajid Javid képviselő szerint ugyanakkor az adósságprobléma megoldható lenne, ha törvénybe foglalnák az államadósság felső határának mértékét.

A politikai helyzet konzervatív szempontból aggasztó Nagy-Britanniában. Az egészségügyi reform benyújtásának eredményeként a brit szavazóknak mindössze az ötöde gondolja, hogy Cameron kezében jó helyen van az egészségügy, ez pedig egy ilyen jelentős kérdéskörben végzetes lehet egy választásnál. A probléma mélységének érzékeltetéséül: a Lordok Háza majdnem 400 javaslatot tett a törvényjavaslat megváltoztatására.

Kritikák érték a kormány stratégiáját a szegényekkel kapcsolatban is, a bírálatok szerint a mostani adórendszer semmit nem segít a nélkülözőkön, de a fejlesztési pénzek elosztásában is jobban kellene támogatni az Egyesült Királyság elmaradottabb régióit. Ehhez még hozzájön, hogy sokkal több pénzt kellene fordítani a bűnmegelőzésre és a bűnüldözésre is, legalábbis Montgomerie szerint.

Nő a társadalmi elégedetlenség Forrás: wsws.org

Montgomerie bírálta a Konzervatív Párt szervezeti felépítését is. A konzervatívoknak a jelenlegi centralizált forma helyett át kellene alakulniuk egy decentralizált „Konzervatív Szövetséggé”, továbbá a képviselőjelöltek kiválasztásánál nem a nemi vagy az etnikai sokszínűségre való törekvésre kellene koncentrálni, hanem sokkal inkább arra, hogy a Munkáspárt által dominált Észak-Angliában vagy a legutóbbi helyi választások óta a Skót Nemzeti Párt által kormányzott Skóciában is több tehetséges politikus kerüljön felszínre. A brit szavazók lokálpatriotizmusáról korábban már értekeztünk, ennek fényében érthetőnek tűnik Montgomerie bírálata is.

A fentiekből látható, hogy kemény akadályokat kell legyőznie a Konzervatív Pártnak, ha sikeres akar lenni a követező választásokon. Az is igaz ugyanakkor, hogy 2015-ig bőven van idejük változtatni, és lehetséges, hogy szándékosan időzítették a kormányzásuk elejére a költségeket lefaragó intézkedéseiket.

Érdemes megjegyezni ugyanakkor, hogy a konzervatív kormány konzervatív kritikájának komoly hagyományai vannak Nagy-Britanniában: a nyolcvanas években például Roger Scruton kifejezetten elutasító volt Margaret Thatcher kormányzati intézkedéseivel szemben, nem utolsó sorban a „Vaslady” piacgazdasághoz való hozzáállása miatt.