SZEMLE
Forrás: feedage.com |
Egyes állítások szerint ugyan a bankok érdekeit védte, mások viszont arra utalnak, hogy a Konzervatív Párt euroszekptikusaitól való félelme vezette a brit kormányfőt a legutóbbi EU-csúcson. De vajon kik ezek az euroszkeptikus képviselők, akik bizonyos értelemben képesek saját kormányfőjüket is sakkban tartani?
David Cameron egészen biztosan nehéz időket él meg: nemrégiben saját pártjának 80 képviselője fordult szembe vele, a hét elején pedig a parlamentben az ellenzék és a liberális képviselők csatazajában kellett megvédenie az európai országok szorosabb együttműködéséről kialakított álláspontját. A két eset között azonban lényeges összefüggés van: a legutóbbi EU-csúcson képviselt pozíciójának kialakításában ugyanis nagy szerepe lehetett annak, hogy saját pártja háza táján sem tud teljesen rendet tartani a brit kormányfő. A Konzervatív Párt fiatal generációja ugyanis jóval euroszkeptikusabb, mint maga - az amúgy sem túl Európa-barát - kormányfő.
De kik ezek a képviselők és miért is szítanak lázadást a Konzervatív Pártban?
2010-ben, 13 évig tartó ellenzéki lét után sikerült újra hatalomra kerülnie a konzervatívoknak, de ez az idő rajtuk is nyomot hagyott. A kifulladás jelei már 1990-ben, Thatcher távozása után jelentkeztek. Hosszú évekig nem akadt olyan alkalmas pártelnök/miniszterelnök-jelölt, akit elfogadhatónak tartottak volna a választók. Cameron személyében végül megtalálták a hőn áhított vezért, ám a jelenlegi miniszterelnököt éppen a Konzervatív Párt fiatal generációja kezdte ki az utóbbi időben.
"Ha a konzervatívokra szavazok, akkor radikális vallásos politikát várok, nem hagyományos pénzügyi politikát! Ez HÁBORÚt jelent!" Forrás: slapupsidethehead.com |
Nem véletlen, hogy Tim Bale idén megjelent könyvében arra keresi a választ, hogy miért is tartott ilyen sokáig az új pártvezető megtalálása. Bale szerint a jövőt illetően megosztott volt a párt: vagy újraformálják politikájukat (megújulás), megpróbálják lebontani a thatcher-i időszak végére kialakult ellenszenves képet a pártról, vagy visszanyúlnak a jól bevált thatcher-i recepthez és kitartanak a kemény kéz és kemény hangvétel politikája mellette. A legutóbbi időkig úgy tűnt, hogy az előbbi stratégia valósult meg a konzervatív-liberális koalíció megalakulásával: tavaly tavasz óta immár tényleg mindenki az amúgy is zsúfolt politikai közép fele orientálódott, ezzel elhalványítva a pártok közti különbségeket, nehezítve a hatékony tematizálást. A lázadozó képviselők ezzel szemben inkább éppen a keményebb thatcher-i vonalat vinnék tovább a pártban: ők ugyanis erősebb kiállást várnának el a konzervatív elvek és politika mellett.
Philip Cowley, a University of Nottingham professzora szerint sok konzervatív képviselőt frusztrál, hogy Cameron túl sok egyezséget köt a Liberális Demokratákkal, és a számukra fontos kérdésekben vitára sincs lehetőség (lásd a legutóbbi referendum-kezdeményezésüket a brit Európa-politikáról). Nem véletlen, hogy sokan közülük a lázadásban látják az egyetlen lehetőségét. Egyéni képviselőkről lévén szó, könnyen lehet, hogy a saját választókerületük választópolgárainak kívánnak inkább megfelelni, hisz politikai karrierjük is attól függ, újra választják-e őket valaha. A pragmatikus gondolkodásmód ráadásul sok helyen felülírja a párt hivatalos doktrínáját: Boris Johnson konzervatív párti polgármester például a hivatalos konzervatív irányvonallal szembemenve támogatja a 7,45 fontos minimálbért, sőt amnesztiát ígért az illegális bevándorlóknak. A legutóbbi választásokon konzervatív színekben parlamentbe került fiatal torykról érdemes megemlíteni azt is, hogy sokan közülük már a politikától függetlenül is bizonyították képességeiket - ezért sincsenek annyira megszeppenve.
David Cameron és Nick Clegg karikatúrája már pólókon is megjelent. Forrás: redbubble.com |
Azon független think tank vezetője, amelyik Tony Blair-nek is segített a Munkáspárt megújulásában, most éppen ezekkel a fiatal, lázadó konzervatívokkal dolgozik együtt azon, hogy „konzervatív célokat érjenek el, progresszív eszközökkel”. Célul tűzték ki a szegénység elleni harcot és a társadalmi mobilitás erősítését. A fiatal tory generáció képviselői Richard Reeves segítségével vadul betörtek a hagyományosan munkáspárti területekre - és nem csak a retorika szintjén. Reeves már látni véli a lázadó tory generáció fejlődését, főleg az oktatás és környezetvédelem terén, de a rendpártiság és a család kérdésében még mindig aggasztóan „konzervatívnak” tartja néhány képviselőjüket.