Merkel győzelmét már beárazták a politikai piacok. Világválság idején biztosan nyerő a nyugodt erő. De mit üzen a győztes a magyaroknak?
forrás: http://koliver.files.wordpress.com/2013/05/merkel-orban.jpg
Nem véletlenül küldött Orbán Viktor videóüzenetet Merkel asszonynak. S nem véletlenül küldte ki Orbán Viktor Fidesze Gulyás Gergelyt a CDU/CSU főhadiszállására a német választások idejére. Nemcsak az a feladata, bár az sem jelentéktelen, hogy próbálja tisztára mosni az amúgy itt-ott kicsit bepiszkolódott magyar-német viszonyt, s lehetőség szerint próbálja megnyerni a magyar ügynek magát az újraválasztandó Angela Merkelt is. Ám a Fidesz országgyűlési frakcióvezető-helyettesének a CDU/CSU különböző vezetőivel folytatott tárgyalásai nem csak diplomáciai manőverekre adnak lehetőséget. Arra is alkalmat teremtenek, hogy az okos képviselő megpróbálja kitudakolni a győzelemre vezető konkrét technikákat, meg azt az „üzenetet”, melynek kulcsszerepe lehetett Merkel és pártja újabb fényes győzelmében.
A politikában a személyes adottságok mindennél fontosabbak, és ezek a legnehezebben adaptálhatók. Merkel személyisége nem klónozható, és a politikai klónozásnak nincs is sok értelme. De tanulni lehet nemcsak a mások hibájából, hanem erényeiből is, és Merkeléktől van mit tanulni. Az alábbiakban három pontot emelek ki, ami - távolról így tűnik – Merkel győzelméből esetleg a versengő magyar pártoknak, és azon belül is kifejezetten a Fidesznek is szól.
1. Középre tarts! Merkelről azt szokták mondani, szürke politikus. Hogy nincs programja. Hogy nincs hosszú távú víziója, csak a politika részletkérdései érdeklik. Valójában azonban egy olyan típusú alkalmazkodó-képességről, kaméleon-természetről van inkább szó, amely képes őt a legkülönösebb politikai helyzetekben is a mimikrire felkészíteni. Nem tesz túl nagy téteket egy játszmára, és több asztalnál párhuzamosan játszik. De legfőképp: elszívja a levegőt ellenfeleitől – párton belül, és párton kívül is. Valljuk be, ez a tulajdonsága nem áll messze attól az orbáni stratégiától, amely a párton belüli riválisok kiszűréséből, és az ellenfél tematikájának átvételéből áll. Ám hiányzik belőle az a fajta elvi nyitottság, amely Merkelt olyan pozícióba segíti, amely sem legfőbb ellenfelének, a szocdemeknek, sem a kisebb és ennek megfelelően radikálisabb pártoknak nem hagy témát, mozgásteret, fogást. Ehhez az kell, hogy ne engedje magát a zsigerei által vezérelni, hanem legyen képes az ellenfél érveinek meghallására és akár a fájdalmas önkorrekcióra is.
2. Légy te a nyugodt erő! Merkel kampányának két meghatározó jegye volt: nem izgágáskodott, és nem folytatott negatív, lejárató kampányt. Mindezt sokkal könnyebb megtenni kormányzó pozícióból. Úgy tüntette fel, mint ha olyan erőt képviselne, mely már bizonyított, melynek nincs szüksége a feltűnő mozdulatokra, a túlmozgásos politikai agitációra. Kivárja hát, hogy az ellenfél hibázzon. Nem ugrál, nem hagy támadási felületet, és főleg nem megy bele közelharcba, földküzdelembe. Elegánsan kiemelkedik, okosan eltávolodik a legvéresebb összecsapások helyszínétől. Nincs szüksége arra, hogy minden kérdésbe beleszóljon – úgyis mindenki tudja, hogy minden döntés mögött ő áll.
A Fidesz vezetőjének elvileg megvan ez a lehetősége, saját pártján és szavazói táborán belül tekintélye hasonló Merkeléhez. A rezsicsökkentéssel megtalált egy olyan témát, amely a szocialisták levegőjét veszi el. Ám még nem indult el középre a politikai retorikája, a küzdelmeken még nem képes felülemelkedni, még nem tudta megszólítani a táborán kívül szorultakat. Még nem tudott kiszállni az iszapbirkózásból, még hisz a negatív kampány sikerében. Bár nagy esélyese a választásnak, még nem tudta magát meggyőzni arról, hogy ennek legfőbb záloga a nyugalom, a bizalom, a kiszámítható, szolid erő.
3. Használd politikai képzelőerődet – próbálj azonosulni politikai közösségeddel! Merkelt azzal vádolják, hogy sótlan politikus, hogy technokrata és bürokrata, hogy nincs képzelőereje. Kritikusai tévednek. A legjobb fajta politikai képzelőerővel rendelkezik: tudja, hogy milyennek szeretnék látni választói magukat és országukat, és mindent megtesz, hogy ezt a benyomást nyújtsa számukra. Azt sugallja hát, hogy a németeknek nincs szüksége világháborúra ahhoz, hogy Európát (s azon keresztül kicsit a világot is) irányítsák. Elég ehhez egy kiadós gazdasági világválság. A németek szorgalmasak, kitartóak, megbízhatóak, és mindig minőségi munkát végeznek – mert kevesebb az önbecsülésüket sértené. Ismeri a nagy német márkák – a Mercedes, a Volkswagen, a Bayern, Beckenbauer, Beethoven és Goethe - sikerének titkát. Megbízható világmárkák ezek, melyek a legmagasabb mércével mérik magukat, és mindig professzionálisan teljesítenek. Ezt a teljesítményt nyújtja Merkel a politikában, legalábbis ezt a hatást kívánja kiváltani – a jelek szerint meglehetősen sikeresen.
A magyarok persze nem olyanok, mint a németek. A történelmünk is más – de nem sokkal tragikusabb, mint az övék. Ezért a talpra állás sem követel tőlünk sokkal több erőt, mégpedig képzelőerőt is, mint a németektől. Aki a magyarokat győzelemre akarja vezetni, az tudja elképzelni, milyennek szeretnék látni magukat a magyarok! Gyurcsány legnagyobb baja nem izgágasága. Bajnai Gordoné nem az, hogy nem elég szenvedélyes, Mesterházié nem az, hogy nem tűnik a nyugodt erő megtestesítőjének. Hanem hogy nem tudják beleélni magukat választóik képzeletvilágába.
Orbán Viktor valamire ráérzett, amikor a sportba, és kisebb mértékben a tudományos sikerbe próbál invesztálni. Akkor is, amikor a globális tőkét ostorozza, bármennyire populista szólam is ez. Ám még neki sincs hosszú távú víziója Magyarország felemelkedéséről. Még nem tudja elég jól megjeleníteni azt a nyugodt erőt, amely középre tart, és a magyarságban lakozó legpozitívabb energiákat – a kreativitást, a szellemességet, és igen, akár az ellenféllel való okos megegyezés képességét (gondoljunk Bethlen Gáborra) – tudja mozgósítani gyermekei jövőjét biztosítandó. Aki ezt, a politikai képzelőerő működtetését el tudja tanulni Merkeltől, az joggal számíthat arra, hogy megnyeri a következő választásokat Magyarországon.
